adozona.hu
BH 2000.8.370
BH 2000.8.370
Ha a gazdasági igazgatóhelyettes az ügyvezető igazgató utasítását megszegve, annak hozzájárulása és engedélye nélkül ír alá külföldi bankátutalási megbízást, lényeges munkaköri kötelezettségét szándékosan szegi meg, ezért nem jogszerűtlen a vele ez okból közölt rendkívüli felmondás [Mt. 96. § (2) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes gazdasági igazgatóhelyettes munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1993. november 4-én rendkívüli felmondással megszüntette. Intézkedését elsősorban azzal indokolta, hogy az ügyvezető igazgató utasítása ellenére a devizaátutalást első helyen a felperes írta alá, holott ezt a jogot az ügyvezető magának tartotta fenn. A felperes ezt egy szakmailag hibás átutalás korrigálása végett, az ügyvezető tudomása nélkül tette. Az alperes ezt a magatartást a bizalommal való vissszaélésn...
BH 2000.8.370 Ha a gazdasági igazgatóhelyettes az ügyvezető igazgató utasítását megszegve, annak hozzájárulása és engedélye nélkül ír alá külföldi bankátutalási megbízást, lényeges munkaköri kötelezettségét szándékosan szegi meg, ezért nem jogszerűtlen a vele ez okból közölt rendkívüli felmondás [Mt. 96. § (2) bek. a) pont].
A felperes gazdasági igazgatóhelyettes munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1993. november 4-én rendkívüli felmondással megszüntette. Intézkedését elsősorban azzal indokolta, hogy az ügyvezető igazgató utasítása ellenére a devizaátutalást első helyen a felperes írta alá, holott ezt a jogot az ügyvezető magának tartotta fenn. A felperes ezt egy szakmailag hibás átutalás korrigálása végett, az ügyvezető tudomása nélkül tette. Az alperes ezt a magatartást a bizalommal való vissszaélésnek tekintette.A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-a szerinti anyagi jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy az ügyvezető igazgató az utasításában a külföldre menő számlák, banki átutalások első helyi aláírásának jogát magának tartotta fenn. Mivel a hét bizonyos napjain az ügyvezető vidéken tartózkodott, előfordult, hogy szóbeli egyeztetés alapján felhatalmazta a felperest egy-egy konkrét átutalási megbízás első helyi aláírására. Ezt lehetővé tette az, hogy a számlakezelő banknál a felperes aláírási jogát bejelentették. 1993 szeptemberében két számla alapján kiállított átutalási megbízást - előzetes szóbeli egyeztetés alapján - a felperes írt alá első helyen és a pénzügyi osztályvezető második helyen. E megbízásokat a számlakezelő bank 1993. szeptember 24-én fogadta el. A kedvezményezett téves megjelölése miatt azonban a pénzt nem a számlát kiállító cég kapta meg. Amikor a felperes erről október elején az érintett külföldi partnertől tudomást szerzett, újabb átutalási megbízás kiállítására hívta fel a pénzügyi osztályvezetőt, és azt az átutalási megbízást a felperes első helyen aláírta 1993. október 13-i dátummal. A tényleges átutalásra azonban nem e megbízás alapján került sor, hanem az ügyvezető által első helyen aláírt 1993. október 15-i keltezésű megbízás alapján.
A bizonyítékok mérlegelése alapján a bíróság ennek okát abban állapította meg, hogy a pénzügyi osztályvezető a felperes által - előzetes egyeztetés nélkül, tehát szabálytalanul - aláírt megbízást nem küldte meg a banknak, hanem új megbízást gépelt le, amit a számlák ismételt bemutatásával az ügyvezetővel íratott alá első helyen. A pénzügyi osztályvezető csak utóbb, 1993. november 1-jén tájékoztatta az ügyvezetőt a tévesen történt átutalásról, és arról, hogyan kívánta ezt felperes az ügyvezető tudta nélkül korrigálni. A munkaügyi bíróság a felperes e magatartását úgy értékelte, hogy az alperes pénzügyi rendjének megsértésével lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegte, amely alapul szolgált a bizalomvesztésre. Ezért az alperes rendkívüli felmondását meglapozottnak találta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és a felperes munkaviszonya megszűnésének időpontját.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével a tényállást helyesen tárta fel, de abból téves következtetést vont le. Álláspontja szerint az ügyvezető igazgató első helyi aláírásra vonatkozó utasítása a gyakorlatban nem valósult meg, mert az igazgató erről számos esetben lemondott, és a banki kartonon is a felperes szerepelt az említett utasítást követően is első helyi aláíróként. Továbbá utalt arra is, hogy a stornírozott számla mellett sem állt volna módjában a felperesnek a hibás teljesítést eltitkolni. Ezért a másodfokú bíróság a felperest csak az átutalás téves kitöltéséért találta felelősnek, amely önmagában nem elégséges rendkívüli felmondási indok.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Iratellenességet panaszolt amiatt, hogy a másodfokú bíróság megállapítása szerint a felperes által megsértett ügyvezető igazgatói utasítás nem valósult meg a gyakorlatban. Továbbá sérelmezte, hogy a közbenső ítélet meghozatalánál a bíróság nem vette figyelembe a hibás átutalás tényének eltitkolását. Mindezek a kötelezettségszegés súlyát érintik, és a munkáltatói intézkedés meglapozottságát alátámasztják.
A felperes ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A másodfokú bíróság döntését az elsőfokú bíróság által a bizonyítékok helyes mérlegelésével megállapított tényállásra alapította. Ez a tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés]. A perbeli tényállás szerint az ügyvezető igazgató magának tartotta fenn a külföldi számlák és banki átutalási megbízások első helyen való aláírásának a jogát. A felperes a perben maga is úgy nyilatkozott, hogy csak amennyiben külön utasítása, felhatalmazása volt rá, akkor írhatta alá első helyen a külföldi banki átutalást. A vitatott, 1993. október 23-án kelt megbízás tekintetében is arra hivatkozott, hogy annak első helyen való aláírására az ügyvezetőtől felhatalmazást kapott. A másodfokú eljárásban kihallgatott tanú, a felperes titkárnője vallomása szerint is a külföldi számláknál, átutalásoknál minden alkalommal az ügyvezetővel egyeztetni kellett, ha helyette a felperes írt alá első helyen, az engedélye alapján. A másodfokú bíróság a per ezen adatával ellentétesen, okszerűtlen következtetéssel, tehát törvénysértően jutott arra a megállapításra, hogy az említett ügyvezetői utasítás nem hatályosult.
Minthogy az irányadó tényállás szerint a felperes a rendkívüli felmondásban megjelölt esetben az ügyvezető igazgató előbbi utasítását megszegve, az ügyvezető hozzájárulása, engedélye nélkül írta alá a külföldi banki átutalási megbízást, lényeges munkaköri kötelezettségét szándékosan megszegte. E kötelezettségszegés súlyának értékelésénél az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe azt a körülményt, hogy a felperes terhére rótt kötelezettségszegés a korábbi hibás átutalással függött össze, amelyről a felperes nem tájékoztatta az ügyvezetőt. A másodfokú bíróság tévesen mellőzte mindezt arra hivatkozással, hogy a stornírozott számlának a nyilvántartásban szerepelnie kellett, a számviteli szabályok szerint az nem semmisíthető meg. Abból ugyanis, hogy egy esetleges tételes ellenőrzés során az ügyvezető is tudomást szerezhet a hibás átutalás tényéről, nem következik a felperes magatartásának menthető volta. A hiba korrigálását szolgáló újabb átutalásnak az ügyvezető mellőzésével történt szabálytalan aláírása nyilvánvalóan a hiba leplezésére irányult. Ez a magatartás a felperes munkakörében fokozottan megkívánt megbízhatóság, bizalom megrendítésére alkalmas volt, így az alperes érdekeit jelentős mértékben sértette.
Ezért az Mt. 96. §-a (1) bekezdése a) pontjának megfelelő rendkívüli felmondási ok folytán jogszerű munkáltatói intézkedés ellen előterjesztett keresetet elutasító elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság törvénysértően változtatta meg közbenső ítéletével. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget nem igényelt, ezért e tárgyban határozni nem kellett. A másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.773/1998. sz.)