adozona.hu
BH 2000.7.325
BH 2000.7.325
Ha a munkavállaló több éven át nem végzett munkát - különösen, ha időközben a munkáltató szervezete is változáson ment keresztül -, elvárható a felektől, hogy a foglalkoztatás jövőbeni feltételeit - a lehetőségeket figyelembe véve - tisztázzák, és arról megállapodjanak. Ha a munkavállaló a munkaköre végleges tisztázása helyett a helyzete tisztázatlanságára hivatkozással szünteti meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyát, e felmondást nem lehet jogszerűnek tekinteni [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az okleveles vegyész végzettségű felperest 1979. szeptember 4. napján üzemmérnök munkakörben alkalmazta az alperes jogelődje. 1986. októberében a munkaszerződés módosításával a felperes beruházó műszaki munkakörbe került.
A felperes 1988. nyarától keresőképtelen beteg volt, majd 1989 februárjától szülési szabadságra ment. Ezt követően a munkaviszonya megszüntetéséig a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságon volt, amit időszakonként megszakított, de munkát ekkor se...
BH 2000.7.325 Ha a munkavállaló több éven át nem végzett munkát - különösen, ha időközben a munkáltató szervezete is változáson ment keresztül -, elvárható a felektől, hogy a foglalkoztatás jövőbeni feltételeit - a lehetőségeket figyelembe véve - tisztázzák, és arról megállapodjanak. Ha a munkavállaló a munkaköre végleges tisztázása helyett a helyzete tisztázatlanságára hivatkozással szünteti meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyát, e felmondást nem lehet jogszerűnek tekinteni [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
Az okleveles vegyész végzettségű felperest 1979. szeptember 4. napján üzemmérnök munkakörben alkalmazta az alperes jogelődje. 1986. októberében a munkaszerződés módosításával a felperes beruházó műszaki munkakörbe került.A felperes 1988. nyarától keresőképtelen beteg volt, majd 1989 februárjától szülési szabadságra ment. Ezt követően a munkaviszonya megszüntetéséig a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságon volt, amit időszakonként megszakított, de munkát ekkor sem végzett, mivel a rendes vagy a tanulmányi szabadságát töltötte, illetőleg a gyermekével volt táppénzes állományban. Legutóbb - a munkaviszonya megszüntetésekor is - keresőképtelensége miatt volt távol a munkahelyétől.
1987. októberében a felperes tanulmányi szerződést kötött az alperessel. Az ipari tervező-szervező szakos közgazdász végzettséget a felperes 1992. júliusában szerezte meg.
A felek között már 1990-től tárgyalások voltak, hogy az alperes a felperest milyen munkakörben foglalkoztatja majd visszatérése után, érdemi megállapodás azonban nem történt. A gyermekgondozási szabadság 1992. március 29-i eltelte előtt a felperes többször kérte, hogy az alperes részletesen tájékoztassa a felajánlott raktárgazdálkodási munkakörről, mivel csak annak ismeretében tud dönteni. Az alperes ekkor megerősítette, hogy a munkaköre változatlanul beruházó műszaki, a helyzetét a megváltozott belső felépítés miatt a személyügyi igazgatóval kell megbeszélnie. A megbeszélt találkozót a felperes lemondta, majd az újabb megbeszélés tervezett időpontja előtt három nappal, 1992. augusztus 31. napján a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette arra hivatkozással, hogy az felperes nem kívánta foglalkoztatni az eredeti munkakörében, a képességének és végzettségének megfelelő új munkakört pedig nem biztosított.
Az alperes a rendkívüli felmondást nem tekintette jogszerűnek, ezért a felperes keresetet indított a felmondási időre járó munkabére és végkielégítése megfizetése iránt. Keresetét később módosítva kártérítésként annak a különbözetnek a megfizetését is kérte, amennyi a beruházó műszakiak átlagos keresetével számolva többletként illette volna meg a távolléte idejére fizetett díjazáshoz képest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét - az indokolásból kitűnően a rendkívüli felmondással kapcsolatos igények tekintetében - elutasította. A munkaügyi bíróság szerint az alperes a tanulmányi szerződésben nem vállalt kötelezettséget a megszerzett végzettségnek megfelelő munkakörben történő foglalkoztatásra. Ha lett is volna ilyen kötelezettsége az alperesnek, a felperes nem jelent meg a megbeszélésen, emiatt a rendkívüli felmondás jogát jogszerűen nem gyakorolhatta.
A munkaügyi bíróság kiegészítő ítéletével a felperesnek az ítélettel el nem bírált követeléseit is elutasította, mert azok egy része elévült, illetőleg nem voltak alaposak.
A felperes mindkét ítélet ellen fellebbezett, a szabadságmegváltással kapcsolatban a keresetétől elállt.
A megyei bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét és kiegészítő ítéletét a felmentési idő és a végkielégítés, az elévült munkabér-különbözet, valamint a természetbeni juttatás megfizetésével kapcsolatos részében helybenhagyta, a szabadságmegváltás tárgyában a kiegészítő ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. A megyei bíróság szerint az alperes a foglalkoztatással kapcsolatos kötelezettségét nem szeghette meg: a felperest a rendkívüli felmondást megelőzően munkavégzési kötelezettség nem terhelte, emiatt foglalkoztatása szóba sem jöhetett. A követelések egy részének elévülésével kapcsolatban egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság kiegészítő ítéletét abban a részében is helybenhagyta, amely nem volt tárgya a részítéletének. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott a megyei bíróság, hogy a felperes átlagkeresetét nem a hasonló munkakört betöltők keresete alapján kellett kiszámítani, hanem a felperes bére szerint.
A jogerős részítélet és ítélet hatályon kívül helyezése és az alperes kereset szerinti marasztalása iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Tagadta, hogy a rendkívüli felmondása idő előtti lett volna. Ha az alperes valóban teljesíteni kívánta volna a foglalkoztatási kötelezettségét, fel kellett volna hívnia a munkavégzésre, a felmondást megelőző események azonban ennek ellentmondanak. Az alperes sem az eredeti, sem a tanulmányi szerződésből eredően a megszerzett végzettségnek megfelelő munkakörben nem kívánta foglalkoztatni, a felajánlásait visszavonta. Nem volt értelme a megbeszélésnek a személyügyi igazgatóval, mert ez csak az érdeklődési körének, gyakorlatának a tisztázását szolgálta volna. Utólagosan az egyoldalú munkaszerződés-módosítás tényét is felmondási indokként érvényesítette, amit az elmélet nem zár ki. A követeléseinek elévülésével kapcsolatban jogfenntartó nyilatkozatára hivatkozott, amely az elévülést megakadályozta. Tényleges átlagkeresettel nem rendelkezett, ezért a többi beruházási előadó keresetét kellett volna a járandóságai kiszámításánál figyelembe venni.
Az alperes ellenkérelme a jogerős részítélet és ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes 1998 nyarától nem dolgozott, különböző okokból jogszerűen távol volt a munkahelyétől. Ez alatt az idő alatt munkavégzési kötelezettsége nem volt, de ez kizárta az alperes foglalkoztatási jogát és kötelezettségét is. Négy- évi távollét esetén, különösen, mert az alperes szervezete is változáson ment keresztül, elvárható a felektől, hogy a foglalkoztatás jövőbeni feltételeit a lehetőségeket figyelembe véve tisztázzák, és arról megállapodjanak. A felperes többször kezdeményezte a tárgyalásokat, ami végül miatta hiúsult meg. Sérelem ekkor még nem érte, mivel keresőképtelensége miatt munkát nem végezhetett, passzív jogon egyébként még a munkaviszonyának megszűnése után másfél hónapig táppénzt kapott. Ilyen körülmények mellett nem lehet megállapítani, hogy az alperes a munkaviszonyból eredő kötelezettségét megsértette, ami az egyéb feltételek mellett alapot adott volna a felperesnek a rendkívüli felmondás jogának gyakorlására. A felperes nem hivatkozhat arra, hogy a helyzete tisztázatlansága miatt ment betegállományba, mert a keresőképtelen állománybavétel jogszerű indoka ez nem lehet.
A korábbi gyakorlat valóban megengedte, hogy a fél utólagosan - meghatározott feltételek esetén - újabb felmondási indokra hivatkozzon. A felperes által hivatkozott ok azonban ennek a gyakorlatnak ténybelileg sem felelt meg, ugyanis az alperes ténylegesen nem módosította egyoldalúan a munkaszerződését. A módosításra a felperes abból következtetett, hogy távolléte alatt, amíg "jogi állományba" tartozott, az alperes különböző belső nyilvántartásaiban olyan munkakörben lévőként jelölték meg, ami eltért a munkaszerződésétől. Ennek a felperes foglalkoztatása szempontjából jelentősége azonban nem volt, mivel mindvégig mentes volt a munkavégzési kötelezettségtől, munkát a munkaszerződésétől eltérő munkakörben nem kellett végeznie, ilyen munkavégzésre az alperes nem utasította.
A felperesnek járó társadalombiztosítási szolgáltatásokat, valamint a munkabérrel fizetendő, de távol töltött időre járó díjazást az alperes helytállóan számolta ki, a különbözetre kártérítésként sem jogosult a felperes.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős részítéletet és ítéletet hatályában fenntartotta.
A felperes pervesztes lett, ezért meg kell térítenie az alperes felülvizsgálati eljárási költségét, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.660/1998. sz.)