adozona.hu
BH 2000.7.322
BH 2000.7.322
Ha a felek a határozott idejű munkaviszony megszűnése esetére - a törvénytől eltérően - végkielégítésben állapodtak meg, a munkavállalót a végkielégítés megilleti [Mt. 88. § (2) bek., 95. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a határozott idejű munkaviszonyának az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján történt megszüntetésére hivatkozva átlagkereset, végkielégítés és szabadságmegváltás megfizetése iránt terjesztette elő a keresetét. A módosított kereseti kérelmében elsődlegesen az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 2.166.300 forint átlagkereset, 2.860.704 forint végkielégítés és 63.273 forint szabadságmegváltás, valamint ezen összegek ...
BH 2000.7.322 Ha a felek a határozott idejű munkaviszony megszűnése esetére - a törvénytől eltérően - végkielégítésben állapodtak meg, a munkavállalót a végkielégítés megilleti [Mt. 88. § (2) bek., 95. § (2) bek.].
A felperes a határozott idejű munkaviszonyának az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján történt megszüntetésére hivatkozva átlagkereset, végkielégítés és szabadságmegváltás megfizetése iránt terjesztette elő a keresetét. A módosított kereseti kérelmében elsődlegesen az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 2.166.300 forint átlagkereset, 2.860.704 forint végkielégítés és 63.273 forint szabadságmegváltás, valamint ezen összegek kamatai megfizetésére kötelezte. Rendelkezett továbbá a munkaviszony megszűnésekor a felperesnek kiadott igazolásról az "elszámolás folyamatban" feljegyzés törléséről. Ezt meghaladó részében elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet tényállása szerint a felperes ügyvezető igazgatói munkakörben állt az alperes alkalmazásában 1994. január 1-jétől 1998. december 31-ig szóló határozott idejű munkaviszonyban. A munkaszerződése szerint a felperest a munkaszerződés lejártakor - amennyiben az alperessel nem létesít újabb munkaviszonyt - az előző két év átlagából számított 12 havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítés illette meg. A munkáltatói jogokat gyakorló megyei önkormányzat közgyűlése határozatával a felperes munkaviszonyát az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette. A felperes részére azonban az alperes a járandóságait nem fizette ki, és a munkaviszony megszűnésekor kiállított igazolásra rávezette, hogy az "elszámolása folyamatban".
A felperes kereseti kérelmét az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésére, a munkaszerződésére és az Mt. 136. §-ának (1) bekezdésére alapította. Utóbb a munkaviszonyt megszüntető intézkedés írásbeli közlésének és indokolásának elmaradására hivatkozva az Mt. 100. §-ában előírt anyagi jogkövetkezmények alkalmazását kérte elsődlegesen, és másodlagosan tartotta fenn az eredeti kereseti kérelmét.
A munkaügyi bíróság a perbeli bizonyítékok alapján megállapította a munkaviszony megszüntetéséről szóló, írásba foglalt közgyűlési határozat kézbesítésének tényét. Továbbá kifejtette azt az álláspontját, hogy az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésén alapuló intézkedésre az indokolási kötelezettség nem vonatkozik. Ezért a felperesnek a jogellenességre alapított kereseti kérelmét alaptalannak találta.
A bíróság álláspontja szerint a felperes az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján jogosan igényelte az 1998. április 1-je és 1998. december 31-e közötti időszakra az átlagkeresetét, továbbá az Mt. 13. §-ának (3) bekezdése szerint érvényes szerződéses megállapodás alapján a 12 havi végkielégítést is. A munkaszerződést értelmezve a bíróság kifejtette, hogy az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésére alapított munkáltatói döntés a felperest nem hozhatja hátrányosabb helyzetbe, mintha az alperes az eredeti megállapodásnak megfelelően fenntartotta volna a munkaviszonyát. A munkaviszony megszűnéséig járó időarányos évi szabadságból igénybe nem vett 8 munkanap fizetett szabadság pénzbeni megváltására is alaposnak tartotta felperes igényét.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte a kereset teljes elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében helytálló indokaira utalással helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet a 12 havi végkielégítés tekintetében támadta, e kereseti kérelmet elutasító határozat hozatalát kérte. Jogszabálysértőnek tartotta a másodfokú döntést, mert álláspontja szerint a felperest sem a törvény, sem a munkaszerződés alapján nem illette meg a végkielégítés, figyelemmel az öregséginyugdíj-jogosultságára. Álláspontjával összefüggésben hangsúlyozta, hogy az abban meghatározott feltétel nem teljesült, mivel a perbeli munkaszerződést nem lehet "lejártnak" tekinteni, ha azt az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján a munkáltató megszüntette, amely felmondással történő megszüntetésnek minősül.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a felülvizsgálati kérelem elutasítására és a jogerős ítélet helybenhagyására irányult. Ugyanakkor csatlakozó felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett a jogerős ítélet megváltoztatása iránt, amelyben az Mt. 100. §-a alapján az alperes marasztalására irányuló kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének az Mt. 100. §-ára alapított kereseti kérelmét elutasító rendelkezését nem támadta fellebbezéssel, a munkaügyi bíróság ítélete tehát a keresetet elutasító részében első fokon jogerőre emelkedett. Ezért a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét a Pp. 273. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján hivatalból el kellett utasítani, minthogy az elsőfokon jogerőre emelkedett határozat ellen nincs helye felülvizsgálatnak.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A határozott idejű munkaviszonyt a felek rendes felmondással nem szüntethetik meg [Mt. 88. § (1) bekezdés]. A munkáltató egyoldalú jognyilatkozattal - nem rendkívüli felmondással - a határozott idő lejárta előtt a munkaviszonyt jogszerűen úgy szüntethette meg a perbeli esetben (1995. szeptember 1-je előtt létesített határozott idejű munkaviszony esetében), ha a munkaszerződés lejártáig a hátralévő időre jutó átlagkeresetét a felperesnek megfizette [Mt. 88. § (2) bekezdés]. E rendelkezést a munkaügyi bíróság helytállóan értékelte úgy, hogy a munkáltatónak ilyen esetben a munkavállalót lényegében olyan helyzetbe kellett hoznia, mintha a munkaviszonya a szerződés lejártával szűnt volna meg. Ebből pedig következik, hogy ha a felek a határozott idő lejártával a munkaviszony megszűnése esetére - a törvénytől eltérően - végkielégítésben állapodtak meg, a felperest a végkielégítés megilleti, mivel a munkaviszonya nem az Mt. 88. §-ának (1) bekezdése alapján szűnt meg.
A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes érvelése téves. Az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésére alapított munkáltatói jognyilatkozat rendes felmondásként való értelmezése az Mt. 87. §-a (1) bekezdésébe ütközik, miután az e) pont azt kifejezetten külön jogcímként határozza meg. A munkaszerződéssel kapcsolatos okfejtés sem helytálló, mert adott esetben az alperes a saját egyoldalú intézkedésével [Mt. 88. § (2) bekezdés] szemben a szerződés lejártának, mint a szerződéses feltétel teljesülésének hiányára nem hivatkozhat.
Az öregséginyugdíj-jogosultság a törvény alapján járó végkielégítés tekintetében érvényesülő kizáró feltétel [Mt. 95. § (2) bekezdés], a felek megállapodásán alapuló végkielégítés iránti igényre azonban ez nem vonatkoztatható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott - a végkielégítésre vonatkozó marasztalást helybenhagyó - részében a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes elutasított csatlakozó felülvizsgálati kérelmére tekintettel a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján a felek maguk viselik a felülvizsgálati eljárási költségeiket.
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv.I.10.118/1999. sz.)