adozona.hu
BH 2000.7.320
BH 2000.7.320
I. A szakszervezeti jogok egy része attól függ, hogy az adott szakszervezet valamilyen munkáltatónál működtet-e szervezetet, valamint az üzemitanács-választáson a jelöltjei olyan támogatottságot értek-e el, aminek következtében a szakszervezet reprezentatívnak minősül. Más jogok tekintetében ilyen feltétel nincs, ezért a választott szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelme sem függ attól, hogy a szakszervezet a munkáltatónál működik-e (Mt. 28. §). II. A hatóságok - szorosan vett kivételtől eltekintve
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkaviszonyát az alperes rendes felmondással megszüntette, és 9 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést állapított meg a részére.
A felperes sérelmezte a munkaviszonya megszűnésének időpontját és felmondási idejét, valamint a korábbi években elrendelt béremelésekre tekintettel bérkülönbözetet kért. Az egyeztetésen a felperes vitatta a rendes felmondás jogszerűségét is, mert választott szakszervezeti tisztségviselő volt, de az alperes nem kérte ki a felettes szakszervezeti s...
BH 2000.7.320 I. A szakszervezeti jogok egy része attól függ, hogy az adott szakszervezet valamilyen munkáltatónál működtet-e szervezetet, valamint az üzemitanács-választáson a jelöltjei olyan támogatottságot értek-e el, aminek következtében a szakszervezet reprezentatívnak minősül. Más jogok tekintetében ilyen feltétel nincs, ezért a választott szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelme sem függ attól, hogy a szakszervezet a munkáltatónál működik-e (Mt. 28. §).
II. A hatóságok - szorosan vett kivételtől eltekintve - a szakszervezetek működését nem vizsgálhatják. Ettől eltérően azonban a munkaügyi perben vizsgálni lehet, hogy a szabályszerűen létrejött szakszervezet ténylegesen létezik-e, és ennek következtében a megválasztott tisztségviselőt megilleti-e a jogszabály által előírt védelem (Mt. 18. §, 28. §).
A felperes munkaviszonyát az alperes rendes felmondással megszüntette, és 9 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést állapított meg a részére.A felperes sérelmezte a munkaviszonya megszűnésének időpontját és felmondási idejét, valamint a korábbi években elrendelt béremelésekre tekintettel bérkülönbözetet kért. Az egyeztetésen a felperes vitatta a rendes felmondás jogszerűségét is, mert választott szakszervezeti tisztségviselő volt, de az alperes nem kérte ki a felettes szakszervezeti szerv előzetes egyetértését.
Mivel az alperes csak részben ismerte el a felperes követeléseit, a felperes keresetet indított ellene, többek között a munkaviszonyának jogellenes megszüntetése miatt a végkielégítése kétszeresének megfelelő összeg megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével alperest 5.617 forint és kamatai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. A felperes munkaviszonyának megszüntetését azért nem találta jogellenesnek, mert nem bizonyította, hogy az utóbbi időben akár ő, akár a kérdéses szakszervezet bármiféle tevékenységet kifejtett volna.
Az ítélet ellen - a munkaviszonyának megszüntetése miatt is - a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett részében helybenhagyta. A felperes védettségével kapcsolatban a megyei bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával.
A jogerős ítéletnek a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos rendelkezése ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az Mt. 28. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértését panaszolta, mert a szakszervezetnek a megyei bíróságon bejegyzett tisztségviselője volt a felmondás időpontjában is. A szakszervezeti tisztségviselőt attól függetlenül megilleti a védelem, hogy aktívan tevékenykedik-e vagy sem. A kérdéses szakszervezet most is működik, a tagszervezés jelenleg is folyamatban van.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 18. §-a szerint a törvény alkalmazásában szakszervezeten a munkavállalóknak minden olyan szervezetét érteni kell, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése. Az Mt. a szakszervezeteknek a tevékenységük ellátásához különböző jogokat biztosít. A jogok egy része attól függ, hogy az adott szakszervezet valamilyen munkáltatónál működtet-e szervezetet, valamint az üzemi- tanács-választáson a jelöltjei olyan támogatottságot értek-e el, aminek következtében a szakszervezet reprezentatívnak minősül. Más jogok tekintetében ilyen feltétel nincs, így a választott szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelme (Mt. 28. §) sem függ attól, hogy a szakszervezet a munkáltatónál működik-e.
A hatóságok - szorosan vett kivételtől eltekintve - a szakszervezet működését nem vizsgálhatják, így azt sem, hogy az egyébként alapszabállyal rendelkező és bírósági nyilvántartásba vett szakszervezet ténylegesen végez-e az Mt. 18. §-ának körébe tartozó tevékenységet, illetőleg megválasztott tisztségviselője miként vesz részt a munkavállalók érdekeinek védelmében. Ettől eltérően azonban a munkaügyi perben vizsgálni lehet, hogy a szabályszerűen létrejött szakszervezet ténylegesen létezik-e, ennek következtében a megválasztott tisztségviselőt az Mt. 28. §-a szerinti védelem megilleti-e. Ha ugyanis a szakszervezet a nyilvántartásba történt bejegyzés ellenére ténylegesen nem működik, a tisztségviselőnek valamikor megválasztott munkavállaló munkajogi védelemre nem tarthat igényt.
A megyei bíróság végzésével a szóban lévő szakszervezetet, majd az 1993. november 30. napján hozott végzésével a felperest a kérdéses szakszervezet képviselőjeként nyilvántartásba vette. A szakszervezetet az alperes igazgatóságának dolgozói hozták létre, tagja az igazgatóság dolgozója, vagy nyugdíjasa lehet.
A felperes munkahelye az igazgatóság volt, ami belső átszervezés folytán az igazgatóság szervezetébe került. Az alperes a szakszervezet létezéséről, a felperes választott tisztségéről nem tudott. A felperes a munkaviszonyának fennállása alatt az érdek-képviseleti tevékenységéhez munkaidő-kedvezményt nem kért. Maga a felperes adta elő, hogy az átszervezés következtében a szakszervezet vezetéséből többeknek a munkaviszonya megszűnt, érdemleges tevékenységet sem a szakszervezet, sem a maga részéről nem tud bizonyítani, az egyetértési jogot gyakorló szakszervezeti szervet nem tudta megjelölni. Ilyen körülmények mellett okszerűen vizsgálták az eljárt bíróságok, hogy a felperes létező szakszervezet tisztségviselője-e, és ebből eredően felmondási védelem alatt áll-e.
A felperes kizárólag a bejegyzés tényére hivatkozott, ami szerint a rendes felmondás közlésekor is a szakszervezet képviselője volt. A per adatai azonban ennek ellentmondanak. Ezzel kapcsolatban lényeges, hogy az 1992-ben elfogadott alapszabály szerint a tisztségviselőket a közgyűlés két évre választja, és legfeljebb egy alkalommal újraválaszthatók. Ez utóbbi korlátozás a számvizsgáló bizottság tagjaira nem vonatkozik. A felperes tisztségviselőként történt bejegyzésétől a rendes felmondásig közel négy év telt el. A felperes a perben bizonyíthatta volna, hogy a bejegyzést követően ismételten újra választotta a közgyűlés, erre a körülményre azonban nem hivatkozott.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett részében hatályában fenntartotta.
A felperes pervesztes lett, emiatt meg kell térítenie az alperes felülvizsgálati eljárási költségét. Az eljárási illetéket az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv.II.10.068/1999. sz.)