adozona.hu
BH 2000.7.310
BH 2000.7.310
I. A jogelőd cégnek a törzstőke cégjegyzékbe jogerősen bejegyzett emelésével érintett - az ingatlan-nyilvántartáson átvezetett, nem lakás céljára szolgáló - helyiségek tulajdonjoga a jogszabályban engedett átalakulás után a jogelőd cégre száll át. A cégjegyzékből törölt jogelődnek a törzstőke esetlegesen érvénytelen emelésére a jogutóddal szemben már nem lehet hivatkoznia [1988. évi VI. tv. (Gt.) 27. §, 331. § (2) bek., 338. § (1) bek., 1993. évi LXXVIII. tv. 58. § (1) bek., 61. §, Ptk. 199. §, 237. § (1)-(
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes jogelődjének, a D.-i Gazdaságfejlesztési Korlátolt Felelősségű Társaságnak 1993. július 21-e óta egyedüli tagja volt a megyei jogú város önkormányzata, amely az 1994. január 25-én kelt alapítóokirat-módosítással rendelkezett a 10 millió forintos törzstőkének 5.380.000.000,-Ft-ra történő felemeléséről. A felemelt törzstőkerészhez nem lakás céljára szolgáló helyiségek apportként való rendelkezésre bocsátását vállalta.
Az elsőfokú cégbíróság az 1994. november 25-én kelt határozatával...
BH 2000.7.310 I. A jogelőd cégnek a törzstőke cégjegyzékbe jogerősen bejegyzett emelésével érintett - az ingatlan-nyilvántartáson átvezetett, nem lakás céljára szolgáló - helyiségek tulajdonjoga a jogszabályban engedett átalakulás után a jogelőd cégre száll át. A cégjegyzékből törölt jogelődnek a törzstőke esetlegesen érvénytelen emelésére a jogutóddal szemben már nem lehet hivatkoznia [1988. évi VI. tv. (Gt.) 27. §, 331. § (2) bek., 338. § (1) bek., 1993. évi LXXVIII. tv. 58. § (1) bek., 61. §, Ptk. 199. §, 237. § (1)-(2) bek., 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 18/A. § (1)-(3) bek., 32/1969. (IX. 30.) Korm. r. 1. § (3) bek.].
II. A gazdasági társaság alapító okiratának semmisségét állítva az ügyész a bíróságnál keresetet terjeszthet elő [Ptké. 36/A. §, Gt. 19. §].
Az alperes jogelődjének, a D.-i Gazdaságfejlesztési Korlátolt Felelősségű Társaságnak 1993. július 21-e óta egyedüli tagja volt a megyei jogú város önkormányzata, amely az 1994. január 25-én kelt alapítóokirat-módosítással rendelkezett a 10 millió forintos törzstőkének 5.380.000.000,-Ft-ra történő felemeléséről. A felemelt törzstőkerészhez nem lakás céljára szolgáló helyiségek apportként való rendelkezésre bocsátását vállalta.Az elsőfokú cégbíróság az 1994. november 25-én kelt határozatával az alapítóokirat-módosítás alapján az alperes jogelődjére vonatkozó adatváltozásokat, így a törzstőke módosítását is, bejegyezni rendelte.
Ezt követően 1996. július 1-jén kelt alapító okirattal az alperes jogelődje az alperesi részvénytársasággá alakult át. Alaptőkéjét 2.800.000.000,-Ft-ban határozta meg. Ez a jogelőd vagyonának részét képező 87.972.000,-Ft készpénzből, és 2.712.000.021,-Ft összértékű - nem lakás céljára szolgáló - helyiségekből mint apportból állt.
A cégbíróság az 1996. november 20-án kelt és a Cégközlönyben 1997. január 3-án közzétett végzésével az alperest a cégnyilvántartásba bejegyezni rendelte. A Cégközlöny 1997. január 9-i számában közzétett határozatával pedig az alperes jogelődjét - 1996. július 1-jei hatállyal - a cégjegyzékből törölni rendelte.
A felperes az 1997. június 12-én benyújtott, 1997. szeptember 23-án módosított keresetében kérte az alperesi társaság alapító okirata érvénytelenségének megállapítását és az alperes kötelezését az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére. Arra hivatkozott, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségek jogelőd részére történő rendelkezésre bocsátása a 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 1. §-ának (3) bekezdésébe, illetve az 1993. évi LXXVIII. tv. 61. §-ában írt szabályokba ütközött. Ezek a jogszabályok ugyanis kizárták az önkormányzat tulajdonában lévő nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonjogának gazdasági társaság részére - apport jogcímén - történő átruházását. A jogelőd részére jogellenesen rendelkezésre bocsátott vagyon ezért a jogutód részére is jogellenesen rendelkezésre bocsátottnak tekintendő. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlői jogszabályban biztosított elővásárlási jogának apportálással történt megvonása miatt az alapító okirat semmis. A tőkeemelés egyben közérdeket is sért, ez a tény az ügyészt a Ptké. 36/A. §-a értelmében feljogosítja a perindításra.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a Ptké. 36/A. §-ában írt, a felperest megillető perindítási feltételek fennállnak. Álláspontja szerint a bérlőket a nem lakás céljára szolgáló helyiségek apportálásával sérelem nem érte. Az alapító okirat továbbá nem tekinthető szerződésnek. Hivatkozott arra is, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségek apportálására a kft. törzstőkéjének felemelésekor került sor. A részvénytársaság a többször módosított, az 1997. évi CXLIV. tv. által hatályon kívül helyezett, de a jelen ügyben még alkalmazandó 1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: Gt.) rendelkezése folytán az átalakulással szerezte a vagyonát, és nem apportálással. Álláspontja szerint a felperes a részvénytársaság alapító okiratát támadva, lényegében a jogelőd alapítóokirat-módosításának semmisségére hivatkozik.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes alapító okirata 5.1 pontjának az apportra vonatkozó rendelkezése semmis, mert jogszabályba ütközik. Az alapító okirat 5.1 pontja mellékletét képező apportlistán feltüntetett, a részvénytársaság által 1998. március 16-ig értékesített ingatlanok tekintetében azonban az alapító okiratot 1998. március 16-ig hatályossá nyilvánította. Az alapító okirat 5.1 pontjának mellékletét képező apportlistán feltüntetett, az iratokhoz 6/A/b alatt csatolt kimutatáson szereplő ingatlanokkal kapcsolatban pedig megkereste a földhivatalt, hogy az ott feltüntetett ingatlanokra vonatkozóan törölje az alperes tulajdonjogát, és - eredeti állapot helyreállítása címén - jegyezze vissza a megyei jogú város önkormányzata tulajdonjogát. Kötelezte továbbá az alperest, hagy az államnak külön felhívásra fizessen meg 750.000,-Ft eljárási illetéket.
Határozatának indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperesi társaság létrehozásáról szóló alapító okirat a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis. Az 1993. évi LXXVIII. tv. 58. §-ának (1) bekezdése, illetve 61. §-a értelmében ugyanis a nem lakás céljára szolgáló, az önkormányzat tulajdonában lévő helyiségek gazdasági társaságnak - nem pénzbeli hozzájárulásként - nem bocsáthatók rendelkezésére. A Ptk. 114. §-a (1) bekezdésének rendelkezésére tekintettel az ilyen tulajdonjogról történő rendelkezés semmis.
Kifejtette azt is az elsőfokú bíróság, hogy a Gt. 331. §-ának (2) bekezdése szerint az átalakulás során az alapításra vonatkozó szabályokat, így az apportálást akadályozó jogszabályokat is alkalmazni kellett. A jogutód létesítő okiratának semmis kikötései a jogelőd létesítő okiratának a semmisségét is maguk után vonják. Emiatt a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság a már elidegenített ingatlanok tekintetében az alapító okiratot a határozathozatalig hatályossá nyilvánította, az el nem idegenített ingatlanok tekintetében pedig a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával az eredeti állapot helyreállításáról döntött. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy az alperes jogelődjének vagyonába jogszabályellenesen szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulásra tekintettel a jogutód alperest helytállási kötelezettség terheli.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a Ptké. 36/A. §-a alapján jogosult volt a kereset benyújtására. Az alperesi jogelőd részére történő jogellenes apportálással ugyanis megállapítható volt a közérdek sérelme, továbbá az, hogy a bérlőket az apportálás elzárta a jogszabály által részükre biztosított elővásárlási jog gyakorlásától. A Ptk. 199. §-a alapján egyébként az alapító okiratra mint egyoldalú jognyilatkozatra a szerződésekre vonatkozó jogszabályi előírásokat kell alkalmazni.
Kifejtette továbbá, hogy a jogerős cégbejegyzést követően az ugyancsak többször módosított, az 1997. évi CXLV. tv.-nyel hatályon kívül helyezett, de a jelen ügyben még alkalmazandó 1989. évi 23. tvr. (a továbbiakban: Ctvr.) 18/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes megalapozottan hivatkozott az alapító okirat érvénytelenségére, az átalakulás bejegyzése pedig a perbeli jogvitát érdemben nem befolyásolja.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A fellebbezés szerint a közérdek sérelmének hiányában a Ptké. 36/A. §-a alapján a felperest perindítási jog nem illeti meg. A bérlők négy évvel az apportálást követően, illetve három évvel az alperes jogerős cégbírósági bejegyzését követően sem kezdeményeztek eljárást az alperessel szemben. Hivatkozott arra is, hogy a felperesnek kötelessége lett volna kellő időben az általa sérelmesnek tartott végzéssel szemben jogorvoslati lehetőséggel élni a Ctvr. 18/A. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján, eztazonban elmulasztotta. Az alperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a keresetmódosításban írt kérelmen, és a Ctvr. 18/A. §-ának (2) és (3) bekezdése helyett - tévesen - a Ptk. 237. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt jogkövetkezményeket alkalmazta.
Érdemben kifejtette az alperes, hogy álláspontja szerint a jogelődje törzstőkéjének felemelésekor az apportálás, a 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 1. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezéseknek megfelelt, figyelemmel arra, hogy a 64/1993. (XII. 22.) AB határozat az 1993. évi LXXVIII. tv. 61. §-ában foglalt rendelkezéseket hatályon kívül helyezte. Az alperes alapító okirata egyébként apportálásról nem is rendelkezik. A jogelőd vagyonát a Gt. 338. §-ának (1) bekezdése alapján, törvény erejénél fogva szerezte. Apport rendelkezésre bocsátásáról szóló rendelkezés hiányában fogalmilag kizárt a Ctvr. 18/A. §-a alapján a vagyon rendelkezésre bocsátásáról szóló rendelkezés jogszabálysértő voltára hivatkozni. A felperes keresete lényegében a törzstőkeemelésre vonatkozó, az alperesi jogelőd alapítóokirat-módosítása érvénytelenségének megállapítására irányult. Ilyen kereset benyújtására azonban - figyelemmel az alkalmazandó Gt. 27. §-ára, az eltelt időre és a jogerős határozathoz fűződő, Alkotmányban megfogalmazott jogbiztonság elvére - nincs mód.
A felperes a fellebbezésre adott nyilatkozatában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte azzal, hogy nem vitatta, a pertárgy értékének megállapítására az 1990. évi XCIII. tv. 39. §-ának (3) bekezdése az irányadó.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel alapos.
A Gt. 19. §-ának rendelkezéseiből kitűnik, hogy az alapító okirat a társasági szerződéssel azonos megítélés alá esik. Így semmisségének megállapítása iránt - a Ptké. 36/A. §-ára hivatkozva - nincs akadálya az ügyészi kereset benyújtásának. A közérdekben okozott sérelem fennállása pedig a perben tisztázandó. A felperes perlési jogosultsága tekintetében tehát helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság.
Tévedett azonban, amikor az alapító okirat érvénytelenségét állapította meg. Az alperesi jogelőd törzstőkéjének felemelésekor, annak a cégjegyzékbe való jogerős bejegyzésével, illetve a törzstőke részét képező, nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásban az alperesi jogelőd nevére történő bejegyzésével a felperes által a keresetében megjelölt ingatlanok az alperesi jogelőd kft. tulajdonába kerültek. Az átalakulás következtében, a Gt. 338. §-ának (1) bekezdése alapján, a teljes vagyon - beleértve a jogelőd tulajdonában álló, nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonát is - az alperest illeti meg. Az átalakulás bejegyzésével egy időben a jogelőd társaságot a cégbíróság a cégjegyzékből törölte. E nem létező cég esetlegesen érvénytelen, ma már nem hatályos társasági szerződésének rendelkezéseire utóbb nem lehet hivatkozni, de annak cégjogi következményei sem vonhatók le. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a jogelődnél végrehajtott - álláspontja szerint jogszabálysértő - apportszolgáltatásra tekintettel a jogutód alapító okiratának érvénytelenségét megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokokra tekintettel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét ezért megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben, a pertárgy értékét az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján állapította meg, és ennek, illetve a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének d) pontja, illetve (2) bekezdése alapján megállapítható ügyvédi munkadíj figyelembevételével kötelezte az államot a Pp. 78. §-ának (3) bekezdése alapján az alperes perköltségének megfizetésére.
(Legf. Bír. Gf.VII.31.199/1998. sz.)