adozona.hu
BH 2000.6.272
BH 2000.6.272
Ha pedagógus a felmentésének visszavonása ellenére egy másik iskolánál kívánt közalkalmazotti jogviszonyt létesíteni, és ebben a két iskola, valamint a pedagógus megegyeztek, ez a megegyezés több év elteltével nem támadható meg azon az alapon, hogy az áthelyezése nem felelt meg a jogszabály előírásainak [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 26. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetése iránt terjesztette elő a keresetét.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes tanár munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az alperes 1995. május 1-jén a felperes közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetéséről szóló intézkedést közölt a felperessel, kéthavi felmentési idő és nyolchavi végkielégítés biztosításával. A...
BH 2000.6.272 Ha pedagógus a felmentésének visszavonása ellenére egy másik iskolánál kívánt közalkalmazotti jogviszonyt létesíteni, és ebben a két iskola, valamint a pedagógus megegyeztek, ez a megegyezés több év elteltével nem támadható meg azon az alapon, hogy az áthelyezése nem felelt meg a jogszabály előírásainak [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 26. § (1) és (2) bek.].
A felperes felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetése iránt terjesztette elő a keresetét.A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes tanár munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az alperes 1995. május 1-jén a felperes közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetéséről szóló intézkedést közölt a felperessel, kéthavi felmentési idő és nyolchavi végkielégítés biztosításával. Az intézkedést az önkormányzat döntésével indokolta, amely miatt a felperes további foglalkoztatására nincs lehetőség. A felmentés kézhezvétele után a felperes - részben az alperes igazgatója segítségével - a h.-i általános iskolánál való elhelyezkedése ügyében tárgyalást kezdett. 1995. május 18-án az önkormányzat oktatási bizottsága úgy döntött, hogy az alperesnél a felső tagozatot - az előző határozattól eltérően - mégis fenntartja. Az alperes igazgatója még ezen a napon tájékoztatta a felperest és másik három érintett közalkalmazottat arról, hogy a felmentésüket visszavonja. A felmentést tartalmazó iratot az érintettek a felperes kivételével az igazgatónak visszaadták.
A központi általános iskola igazgatója 1995. június 12-én kelt áthelyezési kérelmében a felperes áthelyezését kezdeményezte 1995. augusztus 21-i hatállyal, ehhez az alperes igazgatója 1995. augusztus 2-án kelt intézkedésével hozzájárult. Ezt a nyilatkozatot a felperes is aláírta, és írásban kérte a 13. havi illetménye időarányos (1995. augusztus 20-ig járó) részének kifizetését. Az alperes a 13. havi illetményt és az esedékessé vált jubileumi jutalmat a felperes részére kifizette. A felperes 1995. augusztus 21-től a h.-i iskolánál állt közalkalmazotti jogviszonyban.
A felperes 1997. december 5-én kezdeményezett munkaügyi jogvitát az alperessel szemben. Arra hivatkozott, hogy a felmentés visszavonásához nem járult hozzá, ezért a felmentési járandóság és végkielégítés megilleti.
A munkaügyi bíróság a perbeli bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy felperes a felmentés visszavonásakor nem tett egyértelmű nyilatkozatot annak elfogadásáról. Az áthelyezési okiratnak a felperes által történt aláírásából azonban arra következtetett, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya - a nyilvántartásoknak megfelelően - áthelyezéssel szűnt meg, a két munkáltató és a felperes megállapodása alapján. Ezért elutasította a felperes keresetét.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság egyetértett a helytállóan megállapított tényállás alapján levont jogi következtetéssel. Hangsúlyozta, hogy a felperes a felmentés visszavonását követő magatartásával - elsősorban az áthelyezéshez való hozzájárulás aláírásával - egyértelműen kifejezésre juttatta a felmentés szóbeli visszavonásának tudomásulvételét.
A megyei bíróság a jognyilatkozathoz való kötöttség és jóhiszemű joggyakorlás követelményével sem találta összeegyeztethetőnek, hogy miután a felperes a felmentés visszavonását nem vitatta, és kölcsönös nyilatkozatok folytán a közalkalmazotti jogviszonya áthelyezéssel megszűnt, több mint két és fél év elteltével a felmentés visszavonása jogellenességére hivatkozva felmentési járandóság és végkielégítés iránti igényt érvényesítsen.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Kjt. 26. §-ába, 33. §-ának (1) bekezdésébe és (2) bekezdésének e) pontjába, 37. §-a (1) bekezdésének a) pontjába, (6) bekezdésének f) pontjába és (10) bekezdésébe, valamint az Mt. 11. §-ába és 97. §-ának (2) bekezdésébe ütköző törvénysértés miatt elsősorban a perben hozott ítéletek hatályon kívül helyezését, másodsorban a jogerős ítélet megváltoztatását kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel szűnt meg, mert a felmentés visszavonásához sem írásban, sem szóban nem járult hozzá. Állította, hogy a felmentési járandóság kifizetését többször szorgalmazta, és igénye 3 éven belüli érvényesíthetőségére hivatkozott. Vitatta az áthelyezés törvényi feltételeinek megvalósulását, e tekintetben mindkét munkáltató jogi tévedésére utalt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a peres iratok tartalmával ellentétesen vitatta a közalkalmazotti jogviszonya áthelyezéssel történt megszüntetésének megállapítását. Az áthelyezési kérelem a Kjt. 26. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adatokat tartalmazta. Az ahhoz való hozzájárulást rögzítő jognyilatkozat aláírásával - minthogy a bírói gyakorlat szerint a felek egybehangzó jognyilatkozatának nem szükséges egy okiratban szerepelnie - a háromoldalú megállapodás az áthelyezésről a felek között létrejött. Az eljárt bíróságok ezzel egyező helytálló álláspontját alátámasztja a jogviszony áthelyezéssel való megszűnéséről kiadott intézkedés és elszámolólap, amelyet a felperes átvett, és a jogorvoslati tájékoztatást is tartalmazó intézkedés ellen nem kezdeményezett jogvitát.
A peres iratok alapján az is megállapítható, hogy a felperes az áthelyezését követően több mint két éven át a felmentés visszavonásához való hozzájárulását nem vitatta, és a felmentési járandóságai iránt nem támasztott igényt az alperessel szemben. E körülményeket az eljárt bíróságok helytállóan értékelték akként, hogy a felperes kifejezett nyilatkozata hiányában is, ráutaló magatartásával a visszavonás tudomásulvételét juttatta kifejezésre.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történt megszüntetésére vonatkozó érvelést, és ennek megfelelően a Kjt. 26. §-ába, 33. §-ába és 37. §-ába, illetve az Mt. 11. §-ába ütköző törvénysértésre alapozott felülvizsgálati támadást megalapozatlannak találta. A per adatai szerint az alperes az áthelyezéssel egyidejűleg a felperes járandóságait - a 13. havi illetményre és jubileumi jutalomra is kiterjedően - megfizette, ezért a Kjt. 97. §-ának (2) bekezdésével kapcsolatos jogszabálysértésre is alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségeit megfizetni.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.164/1999. sz.)