adozona.hu
BH 2000.6.266
BH 2000.6.266
Ha a felek már a határozatlan időtartamú munkaszerződés megkötésekor - a munkaviszonynak a próbaidő elteltét követő folytatását illetően - annak határozott idejűvé történő átalakításában állapodtak meg, jogszabályt sért e munkaviszonynak rendes felmondással való megszüntetése [Mt. 79. § (2) bek., 88. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. március 16-án kötött határozatlan idejű munkaszerződést az alperessel. A 90 nap próbaidő elteltét követően a munkáltatói jogkört gyakorló igazgató-főgyógyszerész az 1995. június 22-én kelt, a felperesnek címzett levelében arról értesítette a felperest, hogy a próbaideje lejárt, és "értékelve és megköszönve a gyógyszerraktár, valamint a galenusi laboratórium minőségbiztosítása terén kifejtett addigi munkáját, a munkaszerződését 5 évi időtartamra változtatta, amely meghosszabbí...
BH 2000.6.266 Ha a felek már a határozatlan időtartamú munkaszerződés megkötésekor - a munkaviszonynak a próbaidő elteltét követő folytatását illetően - annak határozott idejűvé történő átalakításában állapodtak meg, jogszabályt sért e munkaviszonynak rendes felmondással való megszüntetése [Mt. 79. § (2) bek., 88. § (1) bek.].
A felperes 1995. március 16-án kötött határozatlan idejű munkaszerződést az alperessel. A 90 nap próbaidő elteltét követően a munkáltatói jogkört gyakorló igazgató-főgyógyszerész az 1995. június 22-én kelt, a felperesnek címzett levelében arról értesítette a felperest, hogy a próbaideje lejárt, és "értékelve és megköszönve a gyógyszerraktár, valamint a galenusi laboratórium minőségbiztosítása terén kifejtett addigi munkáját, a munkaszerződését 5 évi időtartamra változtatta, amely meghosszabbítható". Egyben a felperes alapbérét 1995. július 1-jétől 90.000 forintban állapította meg.Az alperes az 1997. augusztus 13-án kelt iratával a felperes munkaviszonyát átszervezésre, továbbá a nyugdíjjogosultságára hivatkozással rendes felmondással megszüntette.
A felperes a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének a megállapítása és a határozott idő végéig jutó átlagkeresete iránt élt keresettel. Arra hivatkozott, hogy az alperes a határozott idejű munkaviszonyát jogszerűen nem szüntethette volna meg rendes felmondással.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendes felmondás jogellenességét állapította meg, és az alperest kötelezte 3.545.234 forint, továbbá 177.260 forint perköltség és eljárási illeték megfizetésére. Kifejtette, hogy a felperes és a munkáltatói jogkört gyakorló igazgató-főgyógyszerész már a munkaszerződés megkötésekor szóban megállapodtak a határozatlan idejű munkaszerződésnek a próbaidő lejártát követően határozott idejűvé módosításáról. Mind a felperes, mind pedig az alperes így látott garanciát a hosszabb idejű foglalkoztatásra, az alperesnek szüksége volt a szakterületén egyedül megfelelő képesítéssel dolgozó felperesre. A felperes az igazgató-főgyógyszerész intézkedését kézhez kapta, továbbá az alperes az abban foglaltak szerint folyósította a felperesnek a személyi alapbérét.
A munkaügyi bíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli munkaszerződést az alperes 1995. június 22-i levele a felperes aláírása nélkül is joghatályosan módosította, mivel a felperes az Mt. 82. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó 76. §-ának (4) bekezdése szerint 30 napon belül nem kifogásolta a munkaszerződés-módosítás írásba foglalásának elmaradását. A határozott idejű munkaviszony az Mt. 88. §-ának (1) bekezdése értelmében rendes felmondással jogszerűen nem szüntethető meg, ezért a munkaügyi bíróság a kereset szerint a teljes hátralévő időre járó átlagkeresetben marasztalta az alperest a perbeli szerződésre hatályos Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a kereseti illetéket 212.712 forintra felemelte, ezt meghaladóan helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú ítéletben írt marasztalási összeg és perköltség megfizetéséért az alperes jogutódja, a W. Rt. felel. A másodfokú bíróság helytállónak találta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetést, amelyet a fellebbezésre tekintettel annyiban egészített ki, hogy az alperesnél a hosszabb idejű munkaviszonyok tekintetében a munkakör határozott időre történő módosításának gyakorlata nem cáfolja a perbeli munkaszerződés-módosítást. A határozott időre vonatkozó módosítást mind a felperes, mind pedig az elsőfokú bíróság által tanúként kihallgatott volt igazgató-főgyógyszerész az ehhez fűződő érdekük részletezésével kellően indokolta.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes a támadott határozat "megváltoztatását" és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felek által kölcsönösen aláírt, az alakiságnak megfelelő szerződésmódosítás nélkül a munkaviszony határozott idejűnek nem minősülhet. A munkaviszony létesítésekor a felek határozatlan idejű munkaszerződést kötöttek, és amennyiben már ekkor határozott idejű foglalkoztatásról tárgyaltak, a felperes a munkaszerződést megtámadhatta volna, erre azonban nem került sor.
A felperesnek a határozott idejű munkaviszonyra vonatkozó állítását csak a saját előadása, az alperessel vitában álló volt igazgató tanúvallomása és a legfeljebb munkaszerződés-módosítás kezdeményezésnek tekinthető levél támasztotta alá. Mindezek azonban a közös megegyezés érvényes létrejöttének bizonyítására nem alkalmasak. Az alperes álláspontja alátámasztására hivatkozott továbbá a BH 1992. évi 62. számú eseti döntésére. Mindezek figyelmen kívül hagyása miatt a jogerős ítélet törvénysértő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bíróság jogerős ítélete a tényállást a bizonyítékok egybevetése, a maguk összességében való értékelése alapján a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően állapította meg, ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. §-ának (1) bekezdése]. Az így megállapított tényállás szerint a felek a munkaviszony létesítésekor határozatlan idejű munkaszerződést kötöttek 90 nap próbaidő kikötésével, és már ekkor szóba került a munkaviszony időtartamának határozott időre történő módosítása.
A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy mindkét fél kellően megindokolta a határozott idejű munkaviszonyhoz fűződő érdekét. Az elsőfokú eljárásban tanúként kihallgatott alperesi jogi képviselő megerősítette, hogy a munkaviszony létesítésekor "blanketta"-szerződést készített. Az így határozatlan időre kötött munkaszerződésnek a próbaidő eltelte után történt módosítására tett intézkedés az alperes részéről tehát nem tekinthető indokolatlannak. Az ítélet tényállása szerint a felperes az 1995. június 22-i intézkedést kézhez kapta, az alperes a munkabérét is ennek alapján folyósította, az iktatószámmal ellátott intézkedés az alperes irattárában fellelhető volt. A felperes az előzetes szóbeli megállapodásra is figyelemmel az alperes intézkedését mint érdekében állót tudomásul vette, az írásba foglalás hiánya miatt nem hivatkozott az Mt. 76. §-ának (4) bekezdése szerinti határidőben az érvénytelenségre.
E körben az alperes tévesen hivatkozik önmagában az alakiság hiánya miatt az érvénytelenségre. Álláspontja alátámasztására a felülvizsgálati kérelmében felhozott jogeset sem alkalmas, mivel az a határozott időre szóló munkaviszony létesítése tekintetében 1992. július 1. előtt hatályban volt Mt. V. 13. §-a (2) bekezdésének eltérő rendelkezésén alapult.
Az alperes a határozott időtartam megállapításának hiányára is nyilvánvalóan tévesen hivatkozott, az 1995. június 22-én kelt irat a munkaviszony időtartamát az Mt. 79. §-ának (2) bekezdésével összhangban 5 évben határozta meg.
Mindezekből helytállóan következtettek az eljárt bíróságok a határozott időre vonatkozó munkaszerződés-módosítás érvényességére. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárás illetékét köteles megfizetni.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.093/1999. sz.)