adozona.hu
BH 2000.6.265
BH 2000.6.265
A munkáltató nem hivatkozhat a kollektív szerződés jellegű megállapodással szemben a szakszervezettel szóban kötött olyan megegyezésre, amely ellentétes a kihirdetett és írásban kötött megállapodással [Mt. 30. § a) pont, 36. § (1) és (4) bek., 38. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1975. szeptember 25-től állt az alperes alkalmazásában, a munkaszerződése 1996. június 21-i módosítása szerint a karbantartási igazgató munkaköre beosztott mérnök munkakörre változott. A felek ekkor abban állapodtak meg, hogy havi 175.000 forintos munkabére az alacsonyabb beosztás ellenére változatlan maradt.
A felperes azért indított munkaügyi jogvitát, mivel álláspontja szerint jogellenesen nem részesült az 1997. január 1-jei hatályú általános béremelésben.
A munkaügyi bíróság ...
BH 2000.6.265 A munkáltató nem hivatkozhat a kollektív szerződés jellegű megállapodással szemben a szakszervezettel szóban kötött olyan megegyezésre, amely ellentétes a kihirdetett és írásban kötött megállapodással [Mt. 30. § a) pont, 36. § (1) és (4) bek., 38. § (1) bek.].
A felperes 1975. szeptember 25-től állt az alperes alkalmazásában, a munkaszerződése 1996. június 21-i módosítása szerint a karbantartási igazgató munkaköre beosztott mérnök munkakörre változott. A felek ekkor abban állapodtak meg, hogy havi 175.000 forintos munkabére az alacsonyabb beosztás ellenére változatlan maradt.A felperes azért indított munkaügyi jogvitát, mivel álláspontja szerint jogellenesen nem részesült az 1997. január 1-jei hatályú általános béremelésben.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a munkáltató és az alperesnél működő szakszervezet 1997. január 23-án minden munkavállalóra kiterjedően az alapbér tekintetében 9%-os, de legalább 7.230 forintos általános béremelésben állapodott meg. A bértárgyalások során a szakszervezet és a munkáltató szóbeli megállapodása szerint a korábban leváltott vezetők az 1997. januári béremelésben az eredeti vezetői bérük változatlanul hagyása miatt nem részesültek. Erre vonatkozóan a már érintett vezetők - köztük a felperes - "leváltásakor" megegyezés született, melyről az adott munkavállalók csak utóbb értesültek.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkáltató mind a munkaszerződés módosításakor, mind pedig a perbeli bérfejlesztéskor mérlegelési jogkörében döntött, a szakszervezettel pedig a felperes bevonása nélkül megállapodhatott a béremelés elmaradásáról. Ebből következően nincs jelentősége annak, hogy a munkaszerződés módosításakor nem tájékoztatták a felperest a beosztásához képest jóval magasabb eredeti munkabére meghagyásának a feltételéről. A perbeli béremelés tehát nem illette meg alanyi jogon a felperest, akit az eleve magasabb bére miatt nem ért sérelem.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes jogosult az alperes és a szakszervezet között létrejött, 1997. június 23-án kelt bérmegállapodás alapján járó alapbéremelésre. Az összegszerűség tekintetében az eljárás folytatását rendelte el.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a helytállóan megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott a munkaügyi bíróság, mivel figyelmen kívül hagyta, hogy a perbeli bérmegállapodás az Mt. 30. §-ának a) pontjában előírtakból következően, kollektív szerződés erejű megállapodásnak minősül, és egyes munkavállalók abból való önkényes kirekesztése semmis. A bérmegállapodás hatályára irányadó Mt. 36. §-ának (1) és (4) bekezdése értelmében ugyanis annak a munkáltató valamennyi munkavállalójára ki kell terjednie. A bérmegállapodás továbbá az alperes lapjában közzé lett téve, a közzétett szöveg szerint az alperes valamennyi munkavállalója - tehát a felperes is - jogosult a bérmegállapodásban rögzített mértékű béremelésre. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a jogalap tekintetében megállapította a követelés jogszerűségét.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Az Mt. 36. §-ának (1) és (4) bekezdésébe ütközőnek tartotta a másodfokú bíróságnak a perbeli bérmegállapodás kollektív szerződéses hatályára vonatkozó megállapítását. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság álláspontja a helytálló abban a tekintetben, hogy az alperes mérlegelési jogkörében járt el, így a felperest a bérfejlesztés alanyi jogon nem illetheti.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélettel jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. A tényállás szerint az alperes és a munkáltatónál működő szakszervezet 1997. január 23-án írásban bérmegállapodást kötött. Ezt az alperes üzemi lapjának 1997. február havi számában teljes szöveggel és aláírással közzétették. A megállapodás szerint "minden dolgozó 1996. december 30-i alapbére nő 9%-al és 7.230 forinttal".
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy az írásban megkötött és valamennyi munkavállalóra kiterjedő megállapodás a helyben szokásos módon közzététellel hatályosult, tehát a felperes alanyi jogot szerzett az abban foglalt mértékű béremelésre. A kollektív szerződés jellegű megállapodással szemben a munkáltató nem hivatkozhat a szakszervezettel szóban kötött olyan megegyezésre, amely ellentétes a kihirdetett és írásban kötött megállapodással.
A munkavállalók jogait és kötelezettségeit érintő, a munkáltató és a szakszervezet által kötött megállapodás esetén önmagában nem kizárt a munkavállalók egyes köreire indokolt eltérő feltételek meghatározása (differenciálás), ez azonban csak akkor lehet az adott munkavállalókra hatályos, amennyiben az érvényesen megkötött megállapodásnak ezt a részét is megfelelően megismertetik az érintett munkavállalókkal [Mt. 38. § (1) bek.].
Önmagában nem jogellenes, hogy az alperes a szakszervezet képviselőjével egyeztette (elfogadtatta) a felperes eredeti - igazgatói - munkaköre szerinti munkabére változatlanul hagyását. Ennek a későbbi bérfejlesztéssel való indokolt összefüggése a perbeli béremelést csak annyiban érinthette volna, amennyiben az írásban megkötött és közzétett bérmegállapodás erre kiterjed. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a hatályos bérmegállapodással szemben az alperest nem illette meg további mérlegelési jogkör a béremelés tekintetében, az általános béremelésre kötött írásbeli megállapodással a felperes is alanyi jogot szerzett a meghatározott mértékű béremelésre. A másodfokú bíróság tehát törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felperest megilleti a bérmegállapodás szerinti béremelés.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítéletét megváltoztató és a jogalap tekintetében hozott jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A közbenső ítéletre tekintettel a felülvizsgálati eljárás költségéről és illetékéről nem kellett rendelkezni.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.064/1999. sz.)