adozona.hu
BH 2000.5.227
BH 2000.5.227
A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben csak abban az esetben kezdeményezhető sikerrel jogvita, ha a döntésének kialakítására irányuló szabályokat megsértette [Mt. 199. § (4) bek., 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bek. b) pont, 1993. évi LXXIX. tv. 17. § (1) bek. e), g) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1984. augusztus 16-tól kezdődően tanárként állt az alperes munkáltató alkalmazásában, mérnöki diplomái birtokában a vegyész és gépész szakmacsoporton belül dolgozott.
Az alperes az 1997. szeptember 8-án kelt intézkedésével a felperest 1997. szeptember 8-tól november 7-ig két hónapra ideiglenesen áthelyezte az iskola gazdasági csoportjához munkavégzésre, majd a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az 1997. szeptember 17-én kelt határozatával, felmentéssel 1997. szeptember 18. napj...
BH 2000.5.227 A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben csak abban az esetben kezdeményezhető sikerrel jogvita, ha a döntésének kialakítására irányuló szabályokat megsértette [Mt. 199. § (4) bek., 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bek. b) pont, 1993. évi LXXIX. tv. 17. § (1) bek. e), g) pont].
A felperes 1984. augusztus 16-tól kezdődően tanárként állt az alperes munkáltató alkalmazásában, mérnöki diplomái birtokában a vegyész és gépész szakmacsoporton belül dolgozott.Az alperes az 1997. szeptember 8-án kelt intézkedésével a felperest 1997. szeptember 8-tól november 7-ig két hónapra ideiglenesen áthelyezte az iskola gazdasági csoportjához munkavégzésre, majd a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az 1997. szeptember 17-én kelt határozatával, felmentéssel 1997. szeptember 18. napjától kezdődően 1998. február 18-ra megszüntette. Az intézkedés indokolása szerint a pedagógusok megnövekedett kötelező óraszáma miatt - amely a fenntartó önkormányzat határozata alapján 1997. szeptember 1. napjától került bevezetésre - a felperes foglalkoztatását az indítandó osztályok, valamint a szakmai tantárgyak óraszámcsökkenése miatt az 1997/98-as tanévtől kezdődően nem tudja biztosítani.
A felperes keresetét - amelyben a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és az eredeti munkakörébe történő visszahelyezését kérte - a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság a felek által csatolt iratok és a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy mind az indítandó osztályok száma, mind pedig a szakmai tantárgyak óraszámának csökkenése bekövetkezett az alperes munkáltatónál. A felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése alapjául megjelölt okok tehát valósak és okszerűek voltak. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes felmentését megelőzően felvett új munkavállaló - a gyakorlati oktatásvezető-helyettes - munkaköre a felperes munkakörét nem érintette. Tekintettel arra, hogy a felperes tanári képzettséggel és végzettséggel nem rendelkezik, matematika és fizika közismereti tantárgyak tanítását nem végezheti. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú bíróság az alperes munkáltató részéről joggal való visszaélést sem állapított meg, ezért a felperes keresetét mint megalapozatlant elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve az ítélet kereseti kérelmének megfelelő megváltoztatását, az alperes kötelezését a közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítására, az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására, továbbá 1998. február 19-től a másodfokú ítélet meghozataláig terjedő időre járó elmaradt illetményének, a perköltségének, valamint az elmaradt illetmény kamatainak megfizetésére. A felperes álláspontja szerint a felmentésben megjelölt okok valótlanok és okszerűtlenek. Kifogásolta, hogy az alperes a közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése előtt nem ajánlott fel a végzettségének megfelelő másik munkakört, erre csak egy korábbi, az alperes által visszavont felmentést megelőzően került sor. Az alperes eljárása abból az okból is jogszerűtlen, hogy a végzettsége alapján tanítható órák oktatására új tanárt alkalmazott. A fellebbezési érvelés szerint nem felel meg a valóságnak, hogy az 1997/98-as tanévekben az előző tanévhez képest kevesebb osztály indult, aminek következtében kevesebb a szakmai óra.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson a fellebbezését kiegészítve előadta, hogy az alperes részéről a joggal való visszaélést bizonyítja, hogy 1997. november 20-án, amikor már a felmentési idejét töltötte, az igazgató fegyelmi eljárást rendelt el ellene, továbbá hogy fizikatanári további jogviszony létesítéséhez nem járult hozzá. Hangsúlyozta, hogy az alperesnél megfelelő végzettséggel nem rendelkező oktatók tanári munkakört is ellátnak, és mind a vegyész, mind a gépész szakcsoportban oktatók túlórában tanítanak, ami azt bizonyítja, hagy tanárkénti további alkalmazásának nem lenne akadálya.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek nincs pedagógus végzettsége, következésképpen közismereti tárgyakat (matematika, fizika, kémia) nem taníthat.
A felperes által csatolt kimutatásra hivatkozással az alperes a fellebbezési ellenkérelmét kiegészítve hangsúlyozta, hogy az indítandó osztályok számának csökkentése a fenntartó önkormányzat határozatán alapult. A perben korábban csatolt kimutatásból egyértelműen megállapítható, hogy a kimenő osztályok száma már két éve meghaladta az indított osztályok számát. Az osztálylétszám csökkenésének automatikus velejárója a szakmai óraszám csökkenése is.
A másodfokú bíróság a fellebbezést megalapozatlannak tartotta, és egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított ítéletí tényállással, amely a lefolytatott bizonyítási eljárásban csatolt okirati bizonyítékok és a felek meghallgatása okszerű értékelésén alapult. Rámutatott arra, hogy a felmentés indoka megfelelt a Kjt. 30. §-a (1) bekezdése b) pontjának.
Az induló osztályok számának, valamint a szakmai óraszámcsökkenés valósága tekintetében a fenntartó önkormányzat döntésének létét és tartalmát a felperes nem vitatta, azt állította, hogy mindezek ellenére az alperes az ő kötelező óraszámát biztosítani tudta volna. A másodfokú bíróság ebben a körben a felperes végzettségét tekintette kiindulópontnak, és elfogadta az alperes, illetőleg az elsőfokú bíróság álláspontját. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. 17. §-a (1) bekezdésének e), g) pontjai alapján a felperes - tanári végzettség hiányában - a nappali képzés keretében kizárólag szakmai tárgyakat oktathat. A levelező és az ún. SZIT-képzésben szakmai tárgyakat nem oktatnak, e területeken a felperes nem foglalkoztatható; az ő szempontjából ezek az óraszámok nem vehetők figyelembe. Az alperes tehát matematika, fizika és kémia közismereti tárgyak oktatásával a felperest nem bízhatta meg. A bíróság csak a jogszabály alapján előírt képesítést veheti figyelembe, arra nem kötelezheti az alperest, hogy a közoktatási törvény rendelkezésétől eltérve megfelelő képesítés nélküli munkavállalót alkalmazzon. Az óraszámcsökkentést támasztotta alá az alperes kimutatása is.
A vegyész és gépész szakmacsoportokban oktatók létszáma a felperes és R. L., valamint A. D. személyével módosult. R. L. kollégiumi nevelőtanár lett, míg az újonnan alkalmazott A. D. munkaköre a felperesét nem érintette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az intézmény vezetőjének jogköre annak eldöntése, hogy a megüresedett szakmacsoport-vezetői munkakört az alkalmazottak közül vagy pedig - ha így alkalmasabb személyt talál - új közalkalmazott felvételével tölti be. Az alperes által új dolgozóként alkalmazottak nem a vegyész és gépész szakmacsoportba tartozó szakmai tárgyakat, hanem közismereti tárgyakat oktatnak.
Rámutatott a másodfokú bíróság arra, hogy a per iratai, a felek nyilatkozatai alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a szakmai tárgyakat oktatók létszáma, az induló osztályok száma, valamint a szakmai óraszám csökkent, tehát a felperesnek a közoktatási törvény szerinti kötelező óraszáma nem volt biztosítható. A felmentésben közölt ok tehát valós és okszerűen támasztotta alá a felperes közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését.
A közalkalmazottak jogállásáról rendelkező 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-ának (3) bekezdésében foglalt kötelezettség elmulasztása - azaz a közalkalmazott képzettségének megfelelő más munkakör felajánlása - kizárólag abban az esetben eredményezhet jogellenességet, ha a munkáltatónál bizonyítottan van olyan, a közalkalmazott képzettsége és végzettsége alapján betölthető munkakör, amelynek felajánlását a munkáltató elmulasztotta. Az alperes részéről azonban ilyen mulasztás nem volt megállapítható.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnél kizárólag közismereti tárgyak oktatására voltak üres álláshelyek. Ezeket azonban a felperesnek a közoktatási törvény 17. §-a alapján az alperes nem ajánlhatta fel.
Hangsúlyozta, hogy tanári munkakört nem lehet a várható túlórákra alapítani, a túlóraszám ugyanis teljes bizonyossággal előre nem számítható ki. A túlórák felajánlásának elmulasztása miatt pedig a felmentés jogellenessége, azaz a felmentési indok okszerűtlensége nem állapítható meg. Az alperes igazgatójának a felmentést követő intézkedései alapján (és egyéb körülmény hiányában) a másodfokú bíróság nem látta megállapíthatónak, hogy az alperes a felmentési jogát rendeltetésellenesen gyakorolta volna. Mindezek alapján a másodfokú bíróság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes intézkedése nem volt jogellenes, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős másodfokú ítélet "megváltoztatását", a kereseti kérelmének történő helyt adást és az alperes perköltség megfizetésére kötelezését. Állította, hogy a szakmai vezetője rosszindulata miatt romlott meg a kapcsolata az iskola igazgatójával, s ennek eredményeként olyan intézkedéseket hoztak vele szemben, amelyek a joggal való visszaélést bizonyítják a felmentés tekintetében is. Állította, hogy más kollégák is tanítanak közismereti tárgyakat mérnöki végzettséggel. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok ítéletük indokolásában nem tértek ki arra a - felperes szerint - jelentős körülményre, hogy az alperes gyakorlati oktatóként szakmunkásokat foglalkoztat, holott ő gépész felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Végül utalt arra is, hogy az alperes megsértette a döntésének kialakításakor az Mt. 199. §-ának (4) bekezdését is.
Az alperes kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A tényállást a jogerős ítélet a bizonyítékok összességében való értékelésével állapította meg [Pp. 206. § (1) bekezdés], ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
A Legfelsőbb Bíróság kiegészíti a tényállást a fellebbezési tárgyaláson elhangzott azzal az alperesi előadással, hogy a szakmai gyakorlati tárgyak egy részét valóban nem felsőfokú végzettségűek oktatják, amely gyakorlatok többségében a gyakorlótelepen történnek. E tény azonban nem bír jelentőséggel a felperes számára kiadott felmentés jogszerűségének megítélésénél. Az alperes döntési kompetenciájába tartozott ugyanis, hogy a szakmai tantárgyak óraszámának csökkentése folytán mely munkatársak közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését tartotta indokoltnak.
A felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok felülmérlegelésével kéri eltérő tényállás megállapítását és az alperes marasztalását. A felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye és a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállástól való eltérés általában csak iratellenesség vagy nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés esetén lehetséges. Ilyen körülmények e perben nem voltak megállapíthatók.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra is, hogy az alperes megsértette az Mt. 199. §-ának (4) bekezdésében írtakat is. Az Mt. 199. §-ának (4) bekezdése értelmében a munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben munkaügyi jogvita abban az esetben kezdeményezhető, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette. A perbeli esetben a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése nem tartozik e döntési körbe. Egyébként sem merült fel adat arra, hogy az alperes a döntésénél az eljárási szabályokat megsértette volna, ezért a felülvizsgálati kérelem e körben is alaptalan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta és a sikertelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest kötelezte a felülvizsgálati eljárás költségeinek megfizetésére.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.753/1998. sz.)