adozona.hu
BH 2000.5.226
BH 2000.5.226
A kártyapénz teljesítményarányos díj, amelyből az orvos is részesülhet. A munkaviszonyban álló orvosok részére folyósított kártyapénz munkaviszonyból származó munkabérnek minősül. A kártyapénz bérjellege - külön megállapodás hiányában - nem teszi lehetővé, hogy abba az orvos készenléti, ügyeleti és túlmunkadíjazását is beszámítsák [Mt. 142. §, 143. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint az alperes önkormányzatok a közöttük létrejött megállapodás alapján L. székhellyel háziorvosi szolgálatot tartottak fenn. Az egészségügyi feladatok ellátására önálló költségvetési szervet nem hoztak létre, ezért az egészségügyi szolgálat nem a per alperese. A 6/1992. (III. 31.) NM rendelet értelmében ezért a felperes és az alperesek között keletkezett jogvitában a Munka Törvénykönyve előírásait kell alkalmazni.
L. község polgármestere és a felp...
BH 2000.5.226 A kártyapénz teljesítményarányos díj, amelyből az orvos is részesülhet. A munkaviszonyban álló orvosok részére folyósított kártyapénz munkaviszonyból származó munkabérnek minősül. A kártyapénz bérjellege - külön megállapodás hiányában - nem teszi lehetővé, hogy abba az orvos készenléti, ügyeleti és túlmunkadíjazását is beszámítsák [Mt. 142. §, 143. § (1) és (2) bek.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint az alperes önkormányzatok a közöttük létrejött megállapodás alapján L. székhellyel háziorvosi szolgálatot tartottak fenn. Az egészségügyi feladatok ellátására önálló költségvetési szervet nem hoztak létre, ezért az egészségügyi szolgálat nem a per alperese. A 6/1992. (III. 31.) NM rendelet értelmében ezért a felperes és az alperesek között keletkezett jogvitában a Munka Törvénykönyve előírásait kell alkalmazni.L. község polgármestere és a felperes között 1994. október 17-én olyan megállapodás jött létre, mely szerint a felperest közalkalmazotti jogviszonyban 1994. október 1. napjától kezdődően dr. G. A. háziorvos betegsége, illetve táppénzes állománya miatti távollétére, határozott időre háziorvosi munkakörben alkalmazzák, havi 34.000 forint illetménnyel. Az előző munkáltatójához intézett kikérés szerint a felperes munkabére: "a Kjt. szerint + 50% kártyapénz".
A peres felek között 1995. június 15. napján olyan megállapodás jött létre, amely szerint a felperes határozott idejű alkalmazása az alperes önkormányzatok képviselő-testületei által meghirdetésre kerülő pályázat elbírálásáig áll fenn a munkabér és egyéb juttatások változatlanul hagyása mellett. Kikötötték, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya a pályázat elbírálásával megszűnik. Ugyanezen a napon az átsorolása alapján a felperes havi illetményét 34.850 forintban állapították meg. Az önkormányzatok képviselő-testületei által kiírt pályázat első ízben eredménytelenül zárult, majd az 1995. november 12-én ismételten kiírt pályázatot 1995. december 11-én bírálták el. Ekkor nem a felperes, hanem dr. K. V. pályázatát fogadták el. A képviselő-testületi döntés értelmében a háziorvosi szolgálatot 1996. január 2. napjától dr. K. V. vállalkozói jogviszony keretében köteles ellátni.
A körjegyző 1995. december 12-én kelt és a felperest közalkalmazotti jogviszonyának megszűnéséről értesítő intézkedése ellen lefolytatott eredménytelen egyeztető eljárást követően a felperes az 1996. január 3-án benyújtott keresetében kérte a közalkalmazotti jogviszonyának megszűnésére vonatkozó intézkedés hatálytalanítását és annak megállapítását, hogy a közalkalmazotti jogviszonya határozatlan idejűvé alakult át. Egyben kérte az alpereseket 1994. október 1. napjától 1995. november 2. napjáig terjedő időre a munkakörébe nem tartozó gépjármű-vezetési díj 139.288 forint, készenléti díj 207.925 forint, készenléti időben végzett túlmunka alapján 171.338 forint, heti pihenőnapokon végzett munka fejében 567.017 forint megfizetésére kötelezni azzal, hogy a készenlét és a pihenőnapon végzett munkadíja az alperes által kifizetett 221.670 forintot beszámítva, az alperesek által fizetendő összeg 863.895 forint.
Az alperesek a felperes keresetének teljes elutasítását kérték. Az első fokon hozott ítélet hatályon kívül helyezését követő új eljárás során a munkaügyi bíróság vizsgálta, hogy a közös megállapodás alapján kifizetett 642.040 forint kártyapénzt milyen jogcímen vette fel a felperes. Vizsgálandó volt, hogy ez az összeg bérjellegű juttatásként került-e kifizetésre, és hogy az alperesek ezt az összeget a készenlétben, ügyeletben töltött idő, illetve túlmunka díjazásaként fizették-e ki.
A bizonyítási eljárás lefolytatását követően a munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy jogszerű volt a felperes határozott idejű munkaviszonyának 1995. december 11-ével való megszűnését megállapító határozat, miután ebben az időpontban történt a pályázatok elbírálása, és más személy pályázatát fogadták el. Megállapította, hogy a felperes személygépkocsijának használatával felmerült költségeket a munkáltató kifizette, ugyanakkor nem mint gépkocsi vezető használta a személygépkocsit, ezért az ebből eredő további díjazás iránti igénye alaptalan. A könyvszakértői vélemény alapján részletesen kimutatta, hogy a felperest ügyeleti díj, készenléti díj és túlmunka fejében összesen 796.366 forint illetné meg, erre az időre azonban felvett készenlétügyelet címén 222.376 forintot, így a fennmaradó összeg 573.990 forint. A bíróság azonban a kártyapénzként kifizetésre került 642.040 forint összeget is munkabérként vette figyelembe, mellyel kiegyenlítettnek tekintette a felperes részére megállapított összeget, ezért a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság megállapítása szerint az alperesek a kártyapénzt a számára túlmunkája ellenértékeként fizették ki, és a kártyapénz kifizetése folytán a számára túlmunkadíj nem jár. Állította, hogy a megállapodáskor illetménykiegészítésnek tekintették a kártyapénzt, minthogy abban a korábbi munkahelyén is ekként részesült.
A fellebbezés eredményeként a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta, és a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Rámutatott arra, hogy a kártyapénz bérjellegű kifizetésnek tekintendő, melyet az I. rendű alperes intézkedése alapján túlmunkavégzés fejében számfejtettek. Erre tekintettel ez az összeg a felperes követelésébe beszámítható.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg a jogerős ítéletet és kötelezze az alpereseket 574.000 forint és kamatai megfizetésére, mivel pusztán abból, hogy a kártyapénz bérjellegű juttatás, egyáltalán nem következik, hogy szembeállítható lenne az ő jogszerű követelésével. Az alperesek ugyanis nem bizonyították, hogy a kártyapénzt túlmunkadíj fejében fizették ki. Álláspontja szerint az a tény, hogy a TÁKISZ bérnyilvántartási nyomtatványán az szerepel, hogy az alperesek a kártyapénzt túlóraként jelentették, nem elegendő bizonyíték.
Az I. rendű alperes ellenkérelmet és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a felperes anyagi követelésének elutasítását kérte, kifogásolva a könyvszakértői véleményt is.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az eljárt bíróságok által megállapított tényállás helytálló ugyan, részben azonban hiányos, emellett a tényállásból az eljárt bíróságok helytelen következtetésre jutottak.
Kétségtelen, hogy az I. rendű alperes által L. község polgármesterének írt áthelyezési kérelem szerint a felperes munkabére: a Kjt. szerint + kártyapénz 50%-a. Peradat, hogy a kártyapénzből a számfejtő az előírt járulékokat levonta, tehát helytálló az a megállapítás, hogy azt munkabérként kell figyelembe venni. A periratoknál található APEH-iránymutatások szerint a kártyapénz külön jogszabály alapján nyújtott teljesítményarányos díj, amelyből az orvos is részesülhet. A munkaviszonyban álló orvosok részére folyósított díj a munkaviszonyból származó bevétellel azonosan teljes összegben személyi jövedelemadó-alapot képez.
Peradat továbbá, hogy a hatályon kívül helyezést követő új eljárásban a polgármester előadta, hogy azért vállalták a felperes számára a kártyapénz 50%-ának megtérítését, mert az L.-i Önkormányzatnál is ilyen díjazásban részesült, továbbá mert nagy körzetet kellett ellátnia, és ezért az ügyelet, illetőleg készenlét finanszírozására, díjazására bíztosították a kártyapénz 50%-át. Az általa csatolt - az együttes képviselő-testületi ülésről felvett - jegyzőkönyv erre vonatkozóan adatot nem tartalmaz. A felperes cáfolta az alperesnek ezt az állítását, vitatta, hogy a kártyapénz túlóraáltalányként szolgált volna.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A perbeli esetben tehát az alpereseknek kellett volna bizonyítani, hogy a bérjellegű juttatásként kifizetett kártyapénz a felperes által teljesített ügyelet, készenlét, túlmunka díjazása fejében került kifizetésre a megállapodásuk alapján. E körülményre mutatott rá egyébként a megyei bíróság.
Önmagában a kártyapénz bérjellege nem teszi lehetővé külön megállapodás nélkül annak a készenlét, ügyelet, túlmunka díjazása fejében történő elszámolását. A könyvszakértői vélemény is tartalmazza azt a megállapítást, hogy a rendelkezésre álló dokumentumokból a kifizetés jogcímének hiányában nem állapítható meg, hogy a kártyapénzt az említett díjazás fejében kapta volna a felperes.
Minthogy a munkáltatói jogkört a felperessel szemben az I. rendű alperes gyakorolta, ezért a Legfelsőbb Bíróság az I. rendű alperest kötelezte a felperest megillető készenléti, ügyeleti és túlmunkadíj megfizetésére.
Az I. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a Pp. 271. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján alaptalan, minthogy az 1. rendű alperes az elsőfokú ítélet ellen fellebbezési jogával nem élt, és az elsőfokú ítéletet a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság helybenhagyta. Ennek folytán csatlakozó felülvizsgálati kérelem benyújtásának nem volt helye.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.921/1998. sz.)