adozona.hu
BH 2000.5.224
BH 2000.5.224
Ha a felek a jogviszonyukat rendező szerződésben kizárólag egy meghatározott beosztás betöltése vonatkozásában állapodnak meg annak határozott idejűségét illetően, egyebekben a munkavállaló (a köztisztviselő) jogviszonyát határozatlan idejűnek tekintik, jogellenes a munkáltatónak a jogviszony határozott idejűségére való hivatkozása és a jogviszonynak ennek alapján történő megszüntetése [Mt. 6. § (1) bek., 76. § (1) bek., 79. § (1) és (2) bek., 105. §, 106. §, 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 15. §, 60. § (2) és
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt kezdeményezett munkaügyi jogvitát az alperes 1997. január 7-én kelt intézkedésére hivatkozva. Módosított kereseti kérelme elmaradt munkabére és háromszoros végkielégítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az alperest 381.480 forint elmaradt munkabér és kamatai, valamint 540.000 forint háromszoros végkielégítésnek megfelelő össz...
BH 2000.5.224 Ha a felek a jogviszonyukat rendező szerződésben kizárólag egy meghatározott beosztás betöltése vonatkozásában állapodnak meg annak határozott idejűségét illetően, egyebekben a munkavállaló (a köztisztviselő) jogviszonyát határozatlan idejűnek tekintik, jogellenes a munkáltatónak a jogviszony határozott idejűségére való hivatkozása és a jogviszonynak ennek alapján történő megszüntetése [Mt. 6. § (1) bek., 76. § (1) bek., 79. § (1) és (2) bek., 105. §, 106. §, 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 15. §, 60. § (2) és (4) bek., 73. § (5) bek.].
A felperes a munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt kezdeményezett munkaügyi jogvitát az alperes 1997. január 7-én kelt intézkedésére hivatkozva. Módosított kereseti kérelme elmaradt munkabére és háromszoros végkielégítés megfizetésére irányult.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az alperest 381.480 forint elmaradt munkabér és kamatai, valamint 540.000 forint háromszoros végkielégítésnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte. Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1987. április 15-től állt az alperes alkalmazásában határozatlan idejű munkaviszonyban. Az alperes 1992. augusztus 1-jén létrehozta az egyszemélyes gazdasági társaságként működő OMVH E M Kft.-t, és a társaság ügyvezető igazgatói munkaköre ellátására határozott időre munkaszerződést kötött a felperessel. A határozott időre szóló szerződést többször, legutóbb 1996. december 31-ig meghosszabbította. A munkaszerződés szerint "miután az új munkáltató a régi munkáltatóval azonos, a munkaviszony folyamatosnak minősül, és jelen munkakörre kötött határozott idejű munkaszerződés lejárta után is folyamatos marad". 1996. november 6-án a bíróság elrendelte a korlátolt felelősségű társaság felszámolását. 1997. január 7-én az alperes elnöke írásban arról értesítette a felperest, hogy a határozott idő lejártával munkaviszonyát 1996. december 31-ével megszűntnek tekinti.
A munkaügyi bíróság a munkaszerződés alapján arra következtetett, hogy a felperes határozatlan idejű munkaviszonya "a határozott időre kötött ügyvezetői szerződés" lejárta után is fennállt, így azt az alperes az 1997. január 7-i intézkedésével - felmondás, közös megegyezés hiányában - jogellenesen szüntette meg. Ennek jogkövetkezményeként az Mt. 100. §-a alapján marasztalta az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítéseként megállapította, hogy a felperes az 1987. április 15-én az alperessel létesített határozatlan idejű munkaviszony alapján az alperes e.-i é. építésvezetőségénél építésvezetői munkakörben dolgozott, és az alpereshez áthelyezéssel került a tanácsnál 1981. január 1-jétől fennállt munkaviszonyából. Az építésvezetőség 1992. július 31-ével megszűnt, azt követően az alperes mint munkáltató alkalmazta a felperest az általa alapított kft. ügyvezetői munkakörében.
A kiegészített tényállás alapján a megyei bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság jogi álláspontjával, de módosított indokolással. A másodfokú bíróság is úgy ítélte meg, hogy a munkaszerződés kifejezett rendelkezése folytán a szerződés és így annak lejárta sem érintette a felperesnek az alperessel fennállt jogviszonya folyamatosságát, amely az 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 73. §-ának (5) bekezdése alapján közszolgálati jogviszonnyá alakult át 1992. július 1-jén. Ezért az alperes az 1997. január 7-i intézkedésével a Ktv. 15. §-ába ütközően szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát, amelynek jogkövetkezményeként a felperest a Ktv. 60. §-ának (2) és (4) bekezdése alapján az elmaradt illetmény és a megítéltnek megfelelő kilenchavi végkielégítés megillette.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a kft.-vel és nem az alperessel állt munkaviszonyban, az alperes csak mint a munkáltatói jogkör gyakorlója járt el, ezért a felperesnek a munkáltatóval és nem az alperessel szemben kellett volna követelését érvényesíteni. Azzal érvelt, hogy az alperes mint munkáltató nem is köthetett munkaszerződést, és a felperes a járandóságait a kft.-től kapta, köztisztviselőként nem volt besorolva, e jogviszonnyal összefüggő illetményt nem kapott. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem vették figyelembe a felperes munkahelyének, az építésvezetőségnek a megszűnését. A munkaszerződés a felülvizsgálati álláspont szerint a különös munkajogi jogutódlás megvalósulását rögzítette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli jogvita elbírálásánál az eljárt bíróságok helyesen tulajdonítottak ügydöntő jelentőséget a peres felek által ismételten, azonos tartalommal kötött megállapodásnak, amelyben kifejezetten rögzítették, hogy a felperes munkaviszonya a határozott időre szóló "munkaszerződés" lejárta után is folyamatos marad. Tekintettel arra, hogy a felperes alperesnél fennállt - 1992. július 1-jétől közszolgálati jogviszonnyá átalakult - munkaviszonyának az említett határozott idejű megállapodás megkötése előtti megszüntetésére adat nem merült fel, a munkaviszony folyamatosságáról szóló kikötés csakis a megállapodást kötő felek között, tehát az alperesnél fennálló jogviszony folyamatosságára vonatkozhat. Ennek megfelelően a "munkaszerződésben" foglalt megállapodás - a közszolgálati jogviszony tekintetében is alkalmazandó - Mt. 105-106. §-ai szerinti, meghatározott időre szóló, más munkakörben, illetve munkáltatónál történő foglalkoztatásban való megegyezésnek minősül, amely a felperesnek az alperesnél a határozatlan idejű közszolgálati jogviszonya fennállását nem érintette. Ennélfogva a jogerős ítélet törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a határozott idő lejártára hivatkozva az alperes a felperes jogviszonyát jogellenesen szüntette meg.
Az előbbiekből következően a felülvizsgálati kérelem az alperes munkáltatói minőségét, illetve alperesként való perben állását tévesen vitatta, és a jogutódlásra vonatkozó érvelése is ellentétes a peres felek hivatkozott megállapodásának tartalmával.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában, az indokolás előbbi kiegészítésével - hatályában fenntartotta, és az alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
Az alperes személyes illetékmentessége [1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja] folytán a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §]. Az alperes a felülvizsgálati kérelmén tévesen lerótt forintilleték visszatérítését kérheti.
(Legf. Bír. Mfv.I.20.925/1998. sz.)