adozona.hu
BH 2000.5.222
BH 2000.5.222
Annak a megállapítása, hogy az adós köteles-e a helyi iparűzési adó megfizetésére, nem tartozik az adós felszámolási eljárását lefolytató bíróság hatáskörébe [1990. évi XCI. tv. 49. § (3) bek., 75. § (2) bek. a) pont és (3) bek., 79. § (2) bek., 87. § (2) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 38. § (3) bek., 51. § (1) bek. ]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1992-ben indult, s a Cégközlöny 41. számában 1992. október 8-án közzétett felszámolási eljárásban a V. Megyei Jogú Város Önkormányzata kifogást terjesztett elő a felszámoló mulasztása miatt. Ebben előadta, hogy a felszámoló 1993. március 10-én adóbevallást tett az 1992. évi helyi iparűzési adóról, illetve az 1992. évi építményadóról. Az adóbevallást követően eleget tett az 1993. év első félévére vonatkozó fizetési kötelezettségének. Az 1993. év második félév...
BH 2000.5.222 Annak a megállapítása, hogy az adós köteles-e a helyi iparűzési adó megfizetésére, nem tartozik az adós felszámolási eljárását lefolytató bíróság hatáskörébe [1990. évi XCI. tv. 49. § (3) bek., 75. § (2) bek. a) pont és (3) bek., 79. § (2) bek., 87. § (2) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 38. § (3) bek., 51. § (1) bek. ]
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1992-ben indult, s a Cégközlöny 41. számában 1992. október 8-án közzétett felszámolási eljárásban a V. Megyei Jogú Város Önkormányzata kifogást terjesztett elő a felszámoló mulasztása miatt. Ebben előadta, hogy a felszámoló 1993. március 10-én adóbevallást tett az 1992. évi helyi iparűzési adóról, illetve az 1992. évi építményadóról. Az adóbevallást követően eleget tett az 1993. év első félévére vonatkozó fizetési kötelezettségének. Az 1993. év második félévére vonatkozó fizetési kötelezettsége 1993. szeptember 15-én vált esedékessé, ennek azonban nem tett eleget.A felszámoló elismerte, hogy az adóbevallási kötelezettsége fennáll, álláspontja szerint azonban az adó megfizetésére csak a felszámolási zárómérleg jóváhagyását követő 30 napon belül köteles.
Az elsőfokú bíróság az 1994. április 5-én kelt végzésében a kifogásnak helyt adott. Megállapította, hogy az adós fizetési kötelezettsége fennáll. Felhívta a felszámolót, hogy az adó bevallásával, valamint a fizetésével kapcsolatos intézkedéseket foganatosítsa.
A felszámoló fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az 1995. május 17. napján kelt végzésében az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, és kötelezte a felszámolót, hogy az 1993. év második félévére esedékes helyi iparűzési adót az önkormányzat hitelezőnek fizesse meg. Az építményadóval kapcsolatos hitelezői kifogást elutasította.
E jogerős végzéssel szemben mind az adós, mind a hitelező felülvizsgálati kérelemmel élt. Az adós felülvizsgálati kérelmében a másodfokú végzés hatályon kívül helyezését és a hitelező kifogásának teljes elutasítását kérte. Az volt az álláspontja, hogy az ügyben eljárt bíróságok túllépték hatáskörüket, mert adókötelezettséget állapítottak meg az adós terhére, holott erre nézve közigazgatási határozat nem született.
A hitelező felülvizsgálati kérelme a jogerős másodfokú végzés megváltoztatására és a kifogásának való teljes helytadásra irányult. Az volt az álláspontja, hogy az építményadó is a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének b) pontjában felsorolt, azonnal kielégítendő felszámolási költségek közé tartozik.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az 1996. április 24. napján kelt végzésében a jogerős másodfokú végzést - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az ügyben eljárt bíróságok a felek jogvitáját anélkül döntötték el, hogy az önkormányzati rendeleteket mint jogforrásokat alkalmazták volna. Nem tisztázták megnyugtatóan azt a körülményt, hogy az adós milyen módon adózott, ennek megfelelően van-e olyan adóhatósági határozat, adóbevallás, vagy egyéb okirat, mely végrehajtható okiratnak minősül, s ennek következtében a Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében az önkormányzat hitelező-e. Ha ugyanis végrehajtható okiratnak megfelelő okirat nem áll rendelkezésre, hitelezői minőség hiányában az eljárást a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 157. §-ának a) pontja értelmében meg kell szüntetni. Ha viszont az adós önadózó, és e minősége az adóbevallás alapján megállapítható, az adót - a másodfokú bíróság által egyébként elvileg helyesen megállapított mód szerint - a hitelezői igények közé be kell sorolnia és azt az esedékességének megfelelően meg kell fizetni.
A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a hitelező által előterjesztett kifogásnak helyt adott az alábbiak szerint: megállapította, hogy az adós adófizetési kötelezettsége a helyi építményadó és iparűzési adó vonatkozásában fennáll. Utasította a felszámolót, hogy az építményadót vegye nyilvántartásba, és sorolja be, az 1993. év második félévére esedékes helyi iparűzési adót pedig az önkormányzatnak haladéktalanul fizesse meg. A végzés indokolásában kifejtettek szerint a hitelező kérelme a következő volt. A bíróság a helyi építményadóra vonatkozóan állapítsa meg, hogy azt a felszámoló köteles nyilvántartásba venni, míg a helyi iparűzési adó tekintetében a bíróság állapítsa meg, hogy a felszámoló azt az esedékességkor köteles kiegyenlíteni. Az adós az építményadó tekintetében a hitelező kérelmét nem vitatta, s előadta, hogy azt nyilvántartásba is vette. Vitatta azonban az iparűzési adófizetési kötelezettségét. Korábbi álláspontjának fenntartása mellett arra hivatkozott: a felszámoló tevékenységének jellegéből az következik, hogy ez a tevékenység adófizetési kötelezettség alá nem esik.
Az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a felszámolónak az iparűzési adóra vonatkozó álláspontja megalapozatlan. A megismételt eljárásban beszerzett, a helyi iparűzési adóra vonatkozó 40/1991. számú önkormányzati rendelet, valamint az adós adóbevallásai alapján megállapította, hogy az adós 1993. március 10-én adóbevallást tett a helyi iparűzési adóra vonatkozóan. A hitelező az adós kérelmére a 11420/1993. számú határozatával 1993. április 13-án a bevallás alapján megállapított iparűzési adó mértékét mérsékelte, az adós ilyen jellegű tevékenységének folyamatos csökkenésére tekintettel.
Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 17. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint 18. §-ának (1) és (2) bekezdése, továbbá a 40/1991. számú önkormányzati rendelet alapján, hogy az adós önadózó volt. Fizetési kötelezettsége az adóbevallás alapján fennáll, amely végrehajtható okirat. Erre tekintettel a jelen eljárásban alkalmazandó 1991. évi IL. törvény 3. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezés alapján az önkormányzat hitelezőnek minősül, miután a gazdálkodó szervezet adóssal szemben jogerős hatósági határozaton alapuló lejárt vagyoni követelése van. Álláspontja szerint az iparűzési adó - a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, valamint (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés szerint - felszámolási költség, amelyet az 58. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés figyelembevételével az esedékességkor kell kiegyenlíteni. Erre tekintettel rendelkezett akként, hogy az iparűzési adó hitelezői igényt a felszámolónak ki kell elégítenie. Utalt arra, hogy az építményadó fizetési kötelezettség tekintetében az adós már nem vitatta a hitelező kérelmét.
Az elsőfokú bíróság végzésének a helyi iparűzésiadó-fizetési kötelezettséget megállapító rendelkezése ellen az adós felszámolója fellebbezéssel élt. Kérte annak megváltoztatását, s e körben a hitelező kérelmének elutasítását. Megismételte azt a jogi álláspontját, hogy a felszámolási eljárás minél hatékonyabb befejezése érdekében végzett tevékenység nem minősül vállalkozói tevékenységnek, ezért az iparűzési adó alapját sem képezheti, következésképpen az iparűzési adó felszámolási költségnek sem minősülhet. Kérte, hogy a másodfokú bíróság foglaljon állást az iparűzési adó jogalapjának és perelhetőségének tárgyában. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában hozott adóügyben adófizetési kötelezettség megállapítására rendelkezést. Eljárása során az elsőfokú bíróság tisztázta, hogy adóbevallás csak az 1992. évre történt. Ugyanakkor határozatában általánosan állapította meg az iparűzésiadó-fizetési kötelezettséget, s 1993 második félévére rendelkezett az iparűzési adó megfizetéséről anélkül, hogy a jogalapot tisztázta volna. Véleménye az, hogy adóbevallás hiányában az 1992. éven túlmenően el kell utasítani a hitelező kifogását, és a pert meg kell szüntetni, a kifogást tevő hitelezői minősége hiányának okából is.
A hitelezőnek a fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Arra hivatkozott, hogy az adósnak a felszámolás kezdő időpontját követő gazdasági tevékenysége után is helyi iparűzésiadó-fizetési kötelezettsége keletkezik, és azt mint egyéb felszámolási költségnek minősülő adót, esedékességükkor kell pénzügyileg rendezni. Az adós nem jelezte a tevékenységének megszüntetését. Ennek ellenére az 1993. I. félévi adójának megfizetése után az adóbevallási és fizetési kötelezettségének nem tett eleget.
Fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság végzésének az építményadóval kapcsolatos rendelkezése [Pp. 228. §-ának (3) bekezdése], ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését csak a fellebbezési kérelem korlátai között - az iparűzési adóval kapcsolatban - bírálta felül [Pp. 253. §-ának (3) bekezdése].
A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos:
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratokhoz 1997. február 5-én becsatolt, a V. Megyei Jogú Város jegyzője 1993. március 24-én kelt 098/517/1993. számú fizetési meghagyása, valamint az 1993. április 13-án kelt 11420/1993. számú határozatának tartalma alapján az alábbiak szerint módosítja és pontosítja.
A V. Megyei Jogú Város jegyzője mint elsőfokú adóhatóság az adós 1993. évi helyi iparűzésiadó-előlegét 285.200,-Ft-ban állapította meg azzal, hogy ezt az összeget két egyenlő részletben március 15-ig, illetve szeptember 15-ig lehet pótlékmentesen megfizetni. Az adós kérésére az 1993. évi helyi iparűzésiadó-előleget 285.200,-Ft-ról 142.600,-Ft-ra mérsékelte az 1993. április 13-án kelt 11.420/1993. számú határozatában. A határozat ellen az adós jogorvoslattal nem élt. Az 1993. év első félévére vonatkozó 71.860,-Ft iparűzésiadó-előleget 1993. május 19-én megfizette, de az 1993. év második félévére vonatkozó iparűzési adóelőleg-fizetési kötelezettségének már nem tett eleget.
A fentiek szerint módosított és pontosított tényállás alapján az adós fellebbezése az 1993. év második félévére fizetendő helyi iparűzésiadó-előleg tekintetében alaptalan. Az ezt meghaladóan, általános érvénnyel megállapított helyi iparűzésiadó-fizetési kötelezettség tekintetében azonban alapos az alábbi indokok miatt: a jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv) 3. §-ának c) pontja akként rendelkezett, hogy e törvény alkalmazásában hitelező mindenki, akinek a gazdálkodó szervezettel szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló vagy az adós által nem vitatott, lejárt vagyoni követelése van. A felszámolás kezdő időpontjától hitelező az is, akinek vitás (vagyoni) követelése van. Erre tekintettel a jelen felszámolási eljárásban a V. Megyei Jogú Város Önkormányzata hitelezőnek minősül az 1993. év második félévére eső helyi iparűzésiadó-előleg tekintetében, mert az adóst jogerős adóhatósági határozat kötelezte annak megfizetésére. Az 1993 második félévére eső helyi iparűzésiadó-fizetési kötelezettség jogalapját és összegszerűségét az adós a jelen eljárásban már nem teheti vitássá.
A Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének b) pontja akként rendelkezik, hogy a felszámolási költség a felszámolás kezdő időpontja után, a gazdálkodó szervezet gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költség, ideértve a gazdálkodó szervezetnek azokat a hiteltartozásait, valamint adó- és járulékfizetési, kártérítési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdete utáni gazdasági tevékenységből kifolyólag keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat. A Cstv. 58. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az 57. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában felsorolt követeléseket esedékességükkor kell kielégíteni. A fentiekre tekintettel a jogszabályoknak megfelel az elsőfokú bíróság végzésének az a rendelkezése, melyben kötelezte az adós felszámolóját, hogy az 1993. év második félévére esedékes helyi iparűzési adót - helyesen adóelőleget - az önkormányzatnak haladéktalanul fizesse meg, miután az adósnak ez az adóelőleg-fizetési kötelezettsége már 1993. szeptember 15-én esedékessé vált. Az adós fellebbezésének ezt vitató része alaptalan.
Alapos azonban az adós fellebbezése abban, hogy általános jelleggel annak megállapítása, az adós vajon köteles-e a helyi iparűzési adó fizetésére, nem tartozik a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) - a jelen eljárásbeli kifogás benyújtásának időpontjában, 1993. novemberében - hatályban volt 49. §-ának (3) bekezdése értelmében a helyi adók, az önkormányzat költségvetése javára más törvényben megállapított adó, továbbá az adók módjára behajtandó köztartozások ügyében első fokon a települési önkormányzat jegyzője jár el.
Az Art. az adóigazgatási eljárás fejezetében a 75. § (2) bekezdésének a) pontjában akként rendelkezik, hogy az adóigazgatási eljárás különösen a következőkre irányul: adóalap, adó (adóelőleg), adómentesség, adókedvezmény, adófizetési kötelezettség vagy jogkövetkezmény megállapítására. Az Art. 75. §-ának (3) bekezdése szerint az adóigazgatási eljárásban az adóhatóság az adózó jogait, kötelezettségeit állapítja meg, és ezt határozatban közli.
A fenti rendelkezésekre tekintettel, ha az adózásban az adóhatóság szabálytalanságot észlel, törvénysértést állapít meg, adóigazgatási eljárás keretében van lehetőség a korrekcióra, reparációra. Ha az adóhatóság az önkéntes jogkövetés hiányát észleli, akkor határozatában a törvényekben biztosított jogok és kötelezettségek jogszabály szerinti gyakorlására, illetőleg teljesítésére kötelezi az adózót. Az Art. 79. §-ának (2) bekezdése pedig kifejezetten rendelkezik arról, hogy az adóhatóság határozattal állapítja meg - az egyes időszakokra elkülönítve - adónként, költségvetési támogatásonként a bevallott vagy bevallani elmulasztott és az ellenőrzés eredményeként feltárt adót.
A Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést - ideértve a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is - csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. E rendelkezésből az következik, hogy a Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése csak az adóssal szembeni vagyoni követelések érvényesítését korlátozza. Ilyen vagyoni követelést az adóhatóság csak akkor érvényesíthet, ha az adóssal szemben az adóhatósági eljárást jogerősen befejezte, illetve ha végrehajtható határozat birtokában van [Art. 87. § (2) bekezdés].
Annak megállapítása tehát, hogy az adós köteles-e a vitatott évekre a helyi iparűzési adót bevallani, megfizetni, nem tartozik a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe, s az a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kifogás tárgya sem lehet. Az adóhatóság hatáskörébe tartozik, hogy kötelezze az adózót a bevallani elmulasztott és az ellenőrzés eredményeként feltárt adó megfizetésére. Jogerős adóhatósági határozat birtokában lesz az adóhatóság abban a helyzetben, hogy az adó megfizetése iránti igényét az adózó ellen indult felszámolási eljárásban hitelezőként érvényesítse.
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének azt a rendelkezését, melyben megállapította, hogy a vitatott évekre az adós adófizetési kötelezettsége az iparűzési adó vonatkozásában fennáll - hatályon kívül helyezte, és e kifogás tárgyában indult eljárást a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 251. §-ának, 130. §-a (l) bekezdése b) pontjának és 157. §-a a) pontjának megfelelő alkalmazásával - megszüntette. (Legf. Bír. Fpk.VI.31.701/1997. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2006.9.296 I. A felszámolási eljárás kezdő időpontja után keletkezett, jogerős adóhatósági határozattal megállapított adótartozás azonnali beszedési megbízással nem hajtható be [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 38. § (1), (3) bek.; 232/2001. (XII. 10.) Korm. r. 8. § (10) bek.]. II. A felszámolás alatt keletkezett felszámolási költségnek minősülő, adótartozásból származó követetés is csak a felszámolási eljárás keretében, a törvényben előírt sorrendben elégíthető ki [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 57. § (1), (2) be
