BH 2006.9.296

I. A felszámolási eljárás kezdő időpontja után keletkezett, jogerős adóhatósági határozattal megállapított adótartozás azonnali beszedési megbízással nem hajtható be [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 38. § (1), (3) bek.; 232/2001. (XII. 10.) Korm. r. 8. § (10) bek.]. II. A felszámolás alatt keletkezett felszámolási költségnek minősülő, adótartozásból származó követetés is csak a felszámolási eljárás keretében, a törvényben előírt sorrendben elégíthető ki [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 57. § (1), (2) be

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2001. április 4-ei kezdő időponttal felszámolás alatt áll. A felszámolás kezdő időpontja után folytatott gazdasági tevékenységével összefüggésben az alperes a felperes adóbevallásai nyomán termőföld bérbeadása és iparűzési adó címén adó fizetésére kötelezte a felperest. Az erre vonatkozó határozat jogerőre emelkedett. A felperes az adókat nem fizette be. Az alperes 2003. december 1-jén azonnali beszedési megbízással a felperes pénzintézeténél vezetett számlájáról leemelt iparűzési ...

BH 2006.9.296 I. A felszámolási eljárás kezdő időpontja után keletkezett, jogerős adóhatósági határozattal megállapított adótartozás azonnali beszedési megbízással nem hajtható be [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 38. § (1), (3) bek.; 232/2001. (XII. 10.) Korm. r. 8. § (10) bek.].
II. A felszámolás alatt keletkezett felszámolási költségnek minősülő, adótartozásból származó követetés is csak a felszámolási eljárás keretében, a törvényben előírt sorrendben elégíthető ki [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 57. § (1), (2) bek. b) pont, 58. § (1) bek.].
A felperes 2001. április 4-ei kezdő időponttal felszámolás alatt áll. A felszámolás kezdő időpontja után folytatott gazdasági tevékenységével összefüggésben az alperes a felperes adóbevallásai nyomán termőföld bérbeadása és iparűzési adó címén adó fizetésére kötelezte a felperest. Az erre vonatkozó határozat jogerőre emelkedett. A felperes az adókat nem fizette be. Az alperes 2003. december 1-jén azonnali beszedési megbízással a felperes pénzintézeténél vezetett számlájáról leemelt iparűzési adó jogcímén 340 700 Ft-ot, földhaszonbérleti díj adójaként
1 071 636 Ft-ot, míg késedelmi pótlék jogcímén 421 548 Ft-ot. A felperes az erről történt értesítése után az alperest felszólította ez összegek visszafizetésére, amely eredménytelen volt.
A felperes keresetében az alperest 1 833 884 Ft tőke, ennek 2003. december 2-ától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint az alperes az igényét csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthette volna. Külön kifogásolta a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába sorolandó késedelmi pótlék inkasszó útján történt érvényesítését.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozott arra, hogy a felperes adófizetési kötelezettsége a felszámolás kezdő időpontja utáni tevékenységgel kapcsolatos, ezért az ebből a tevékenységből keletkezett adófizetési kötelezettségeket ezek esedékességekor a felperesnek meg kellett volna fizetnie. Amennyiben ezt az álláspontját a bíróság nem találná helytállónak, és a felperes javára marasztalná, azzal szemben kérte beszámítani a beszedési megbízás útján már érvényesített összegeket. A felperes hivatkozott arra, hogy a beszámítási kifogással kapcsolatban a Ptk.-ban meghatározott feltételek az adott esetben nem állapíthatók meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 nap alatt fizessen meg 421 548 Ft-ot, ez összegnek 2003. december 2-ától 2004. december 31-éig évi 11%, 2005. január 1-jétől a kifizetésig pedig minden naptári félévnek a kifizetést megelőző teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. A felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította.
Ítéletét azzal indokolta, hogy a többször módosított Cstv. 38. §-a rendelkezéseihez képest a Cstv. 57. és 58. §-aiban írt rendelkezések speciális szabályokat tartalmaznak. Ahol az utóbbi rendelkezések alkalmazhatósága felmerül, ott a 38. §-ban foglaltak helyett az utóbbi rendelkezésekből kell kiindulni. Utalt arra, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdése sorolja fel a tartozások sorrendjét, a (2) bekezdés pedig a felszámolási költségeket határozza meg. Az 58. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy - egyebek között - az 57. § (1) bekezdés a) pontjában felsorolt követeléseket is esedékességükkor ki kell elégíteni. Idetartoznak a felszámolási költségek [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés]. Felszámolási költségnek minősülnek az adós gazdálkodó szervezet adófizetési kötelezettségei is, kivéve a nyereségből fizetendő adókat [Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja]. Mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy az iparűzési adó és a földhaszonbérleti díj adója olyan adófizetési kötelezettség volt, ami a Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontja alá tartozik, és annak azonnali inkasszó útján történő leemelése a Cstv. 58. § (1) bekezdésében foglaltak alapján helyes volt. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (Art.) 94. § (1) bekezdésében foglaltakra is, miszerint a pénzintézet köteles teljesíteni az adóhatóság azonnali beszedési megbízását, mégpedig végrehajtható okirat csatolása nélkül is.
A perbeli esetben azonban a felek között nem volt vitás, hogy az említett adófizetési kötelezettségek jogerős határozaton alapulnak.
A késedelmi pótlékkal kapcsolatban az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az nem tartozik azon követelések közé, melyeket az esedékességükkor kell kielégíteni, ezért az ezzel kapcsolatos inkasszóra az alperesnek nem volt jogszabályi lehetősége. Ebben a tekintetben a keresetet alaposnak találta.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, annak részbeni megváltoztatása, az alperest terhelő marasztalási összegnek 1 412 336 Ft tőkével történő felemelése iránt. Hivatkozott arra, hogy az alperes csak a felszámolási eljárás keretében, hitelezői igényként érvényesíthette volna az adóköveteléseit is. Álláspontja szerint az azonnali beszedési megbízás is a végrehajtás egyik formája, ezért a felszámolási eljárás alatt ezt a behajtási formát nem lehetett volna alkalmazni.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését helybenhagyta, és a felperest kötelezte 15 napon belül az alperes részére 35 000 Ft fellebbezési eljárási költség, valamint az állam részére felhívásra 84 700 Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.
Döntésének indoka szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, megfelelően hivatkozott a perben alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekre is, azokból mindenben helyes jogi következtetést vont le, ezért a másodfokú bíróság helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése és a Pp. 254. § (3) bekezdése alkalmazásával.
A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a Cstv. 57. és 58. §-ainak a rendelkezéseit a 38. § rendelkezései helyett az iparűzés és a földhaszonbérleti díj adója tekintetében, és helyesen állapította meg, hogy ezeket az adónemeket az esedékességükkor kell kielégíteni. E körben hivatkozott a BH 2000. évi számában 222. sorszámon közzétett eseti határozatban kifejtettekre. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutatott arra, hogy az azonnali beszedési megbízás a Vht. 6. § (1) bekezdése szerint nem tekinthető sem bírósági, sem közigazgatási, sem közvetlen végrehajtásnak. Ez egy olyan - a végrehajtást megelőző - eljárás, melynek során az ilyen kérelmet előterjesztőnek a hitelintézetnél kell arról nyilatkoznia, hogy a behajtásra irányuló követeléssel kapcsolatban nincs bírósági végrehajtás folyamatban, és ilyen kérelmet nem is terjesztett elő, vagy ha volt ilyen eljárás, annak során követelése nem nyert kielégítést. Ebből kiindulva alaptalannak találta a felperesnek a Cstv. 38. § (1) bekezdésében foglaltakra történt hivatkozását is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az eljárt bíróságok jogszabálysértését a Cstv. 38. § (1) és (3) bekezdéseinek figyelmen kívül hagyásában jelölte meg. Állította, hogy ennek folytán a jogerős határozat jogszabálysértő, mert a felszámolás kezdő időpontja után az adótartozást is csak a felszámolási eljárás keretében lehetett volna érvényesíteni. Álláspontja szerint a Vht. 6. § (1) bekezdése nem azt nyilvánítja ki, hogy az azonnali beszedési megbízás nem tekinthető végrehajtási cselekménynek. Arra a kérdésre a másodfokú bíróság nem adott választ, hogy amennyiben az inkasszó nem minősül végrehajtási formának, akkor milyen kategória alá esik. Kérte az ügyet tárgyaláson elbírálni, és a jogerős ítéletet megváltoztatni a kereseti kérelme szerint.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkozott arra, hogy a felszámolás tartama alatt keletkezett és jogerős határozaton alapuló adótartozást jogosult volt azonnali beszedési megbízással behajtani. A beszedési megbízás végrehajtást megelőző eljárásnak minősül.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A felperes adófizetési kötelezettsége keletkezésekor hatályos, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 9. § (1) bekezdésének d) pontja úgy rendelkezik, hogy az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles törvényben vagy e törvényben előírt adófizetésre és adóelőleg fizetésére. E törvényhely (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adózó (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is.
A fenti törvényhely alapján a felszámolónak az adós jogerős adóhatósági határozattal megállapított adófizetési kötelezettségét annak esedékességekor teljesítenie kell.
A Cstv. 57. § (1) bekezdése meghatározza azt a kielégítési sorrendet, melynek figyelembevételével a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat ki kell elégíteni. Ezek között első helyen az 57. § (1) bekezdésének a) pontjában soroltan találhatók a felszámolás (2) bekezdés szerinti költségei. A Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontja sorolja fel - egyebek között - az adósnak azokat az adó- és járulékfizetési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységéből keletkeztek. Mivel a Cstv. 37. § (2) bekezdése a felszámolás alatt keletkezett követelések közül csak a felszámolási költségnek nem minősülő követelések felszámolónak történő bejelentését kívánja meg, a felszámoló már az adóhatósági határozat alapján köteles nyilvántartásba venni a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek minősülő adótartozásokat, figyelemmel a felszámolás és végelszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra is.
Az adóhatósági határozattal megállapított iparűzési adó és termőföld bérbeadása után számított adó, mint felszámolási költségnek minősülő tartozás, az adóhatósági határozat jogerőre emelkedésével esedékessé vált. Ezért azt a felszámolónak a Cstv. 58. § (1) bekezdése figyelembevételével ebben az időpontban ki kellett volna elégítenie. Minthogy ez nem történt meg, a helyes eljárás az lett volna, hogy az alperes ezt a pénzkövetelésre vonatkozó igényét az alperes a felszámolási eljárásban hitelezőként érvényesíti. A Cstv. 38. § (3) bekezdése rendelkezése szerint ugyanis a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni.
Nincs lehetőség a Cstv. 38. § (1) bekezdésére tekintettel a felszámolási eljáráson kívül, végrehajtás útján behajtani az adott pénzkövetelést, hiszen a felszámolás kezdő időpontját követően az adós ellen végrehajtási eljárás nem indulhat, és az adós ellen már folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat is haladéktalanul meg kell szüntetni, a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, de még ki nem fizetett pénzeszközöket is a kijelölt felszámolónak kell átadni.
A Cstv. 34. § (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felszámolás kezdő időpontjától az adós cég nevét a "felszámolás alatt", illetve "f. a." toldattal kiegészítve kell használni.
Mindezek a rendelkezések azt a célt szolgálják, hogy a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vagyonából a hitelezői igények a törvényben előírt sorrendben kerüljenek kielégítésre.
Annak folytán, hogy az adófizetési kötelezettség a felszámolás alatt keletkezett és a perbeli adónemek felszámolási költségnek minősülnek, azt a felszámolónak nyilvántartásba kellett vennie, és a gazdálkodó szervezet pénzügyi lehetőségeinek függvényében - figyelembe véve a szintén felszámolási költségnek minősülő egyéb követelések esedékessé válásának időpontját is - a Cstv. 57. § (1) bekezdése szerint kellett kielégítenie.
Minthogy ez nem történt meg, az alperes a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint - a felszámoló mulasztását állítva - kifogással élhetett volna a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnál. A megindult felszámolási eljárásra tekintettel azonban az alperes a beszedési megbízás benyújtására, illetve a pénzintézet ennek teljesítésére a Cstv. 38. § (1) és (3) bekezdései alapján nem volt jogosult, mert a pénzforgalomról szóló a beszedési megbízás teljesítésekor hatályos 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet 8. § (10) bekezdése szerint, ha a felszámolási eljárást elrendelő végzésről a pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézet értesül, a pénzforgalmi bankszámla elnevezését a végzésben meghatározott időponttól "f. a." toldattal látja el.
A pénzforgalmi bankszámla felett az igazolt felszámoló(k)
által bejelentett aláírók a számlatulajdonosnak "felszámolás alatt" toldattal ellátott neve megjelölésével rendelkezhetnek. E pénzügyi szabályozás összhangban van a Cstv. 34. § (2) bekezdésében foglalt azzal a szabállyal, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet, illetve a Cstv. 38. § (3) bekezdésének azzal a rendelkezésével, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az adótartozást tehát, amennyiben erre a fedezet rendelkezésre állt, maga a felszámoló átutalással egyenlíthette volna ki, azonban a pénzintézet az alperestől származó azonnali beszedési megbízásra vonatkozó utasítást jogszerűen már nem teljesíthette.
Amennyiben az alperes az adótartozás meg nem fizetése miatt a felszámoló mulasztását sérelmezve a felszámolási bírósághoz kifogást nyújt be, a felszámolási bíróság dönti el, hogy - az adós rendelkezésére álló pénzvagyonára és az esedékes egyéb fizetési kötelezettségekre tekintettel - történt-e a felszámoló részéről mulasztás. Ettől függően ír elő a felszámoló részére intézkedést - így a feltételek fennállása esetén azt, hogy az esedékessé vált és felszámolási költségnek minősülő adótartozást haladéktalanul fizesse ki az adóhatóságnak -, vagy ha mulasztást nem állapít meg, a kifogást elutasítja [Cstv. 51. § (3) bekezdése].
A kifejtettekre tekintettel mindkét fokú bíróság ítélete a jogszabály téves értelmezése folytán jogszabálysértő. A felszámolási eljárásra tekintettel a jogerős adóhatósági határozattal megállapított adófizetési kötelezettség is csak a felszámolási eljárás keretében, annak kielégítésre vonatkozó szabályai szerint hitelezői igényként érvényesíthető. A jogerős másodfokú ítéletben hivatkozott eseti döntés (BH 2000/222.) is ezt a jogi álláspontot fejti ki: (Lásd az eseti döntés utolsó előtti bekezdésének második mondatában foglaltakat.) A felszámolási eljárás keretein kívül behajtott adótartozást ezért az alperesnek a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet részére vissza kell fizetnie, annak érdekében, hogy a Cstv.-nek a követelések kielégítésére vonatkozó - valamennyi hitelezői érdekvédelmére szolgáló - szabályai érvényesülhessenek.
Miután a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása eredményeként azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabályt sért, ugyanakkor a megalapozott döntéshez szükséges tények a per irataiból megállapíthatók voltak, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig a rendelkező rész szerint megváltoztatva, az alperest terhelő marasztalás összegét felemelte.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.295/2005. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.