adozona.hu
BH 2000.4.180
BH 2000.4.180
A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatása utáni dotáció a kijelölt gazdálkodó szervezetet akkor is megilleti, ha a munkavégzés más gazdálkodó szervezetnél történik. A foglalkoztatás és a telephely fogalmának értelmezése [8/1993. (IV. 29.) EüM-PM r. 27/A. §, 27/D. § (14) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél - amely a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatására kijelölt célszervezetként működött - dotáció adónemben tartott adóellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával 1995-1996. évekre összesen 22.665.000,-Ft adóhiányt állapított meg, és ennek megfizetésére kötelezte a felperest 6.800.000,-Ft adóbírság egyidejű kiszabásával.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1998. február 11-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási hatá...
BH 2000.4.180 A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatása utáni dotáció a kijelölt gazdálkodó szervezetet akkor is megilleti, ha a munkavégzés más gazdálkodó szervezetnél történik. A foglalkoztatás és a telephely fogalmának értelmezése [8/1993. (IV. 29.) EüM-PM r. 27/A. §, 27/D. § (14) bek. a) pont].
A felperesnél - amely a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatására kijelölt célszervezetként működött - dotáció adónemben tartott adóellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával 1995-1996. évekre összesen 22.665.000,-Ft adóhiányt állapított meg, és ennek megfizetésére kötelezte a felperest 6.800.000,-Ft adóbírság egyidejű kiszabásával.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1998. február 11-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert az adóhatóság álláspontja szerint a felperes jogosulatlanul vette igénybe a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatása utáni céltámogatást a 8/1993. (IV. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 27/D. §-ának (10) bekezdése alapján azzal, hogy a dolgozók foglalkoztatására nem a felperesnél mint célszervezetnél került sor.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új határozat hozatalára kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az R. 27/D. §-ának (10) bekezdése szerinti - a felperes által igényelt - telephelyi dotációval kapcsolatban az adóhatóság nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének arra nézve, hogy a dotáció igénybevételére való jogosultság szempontjából mi minősül telephelynek. Nem szerezte be a felperesi célszervezet létesítő okiratát, és az 1996. június 1-je utáni együttműködési megállapodások tartalmából vont le megalapozatlan következtetéseket.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az együttműködési megállapodások tartalma alapján - szemben az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában foglaltakkal - megállapította, hogy a felperes és a partnerszervezetek között a foglalkoztatás helyszínére vonatkozó bérleti szerződés nem jött létre, így a felperes által igénybe vett üzemek nem tekinthetők bérelt telephelynek, figyelemmel a jogviszony jellegére, amely az R. alapján feltételekhez kötött dotáció igénybevételének jogosultságát kizárja.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát. Az elsőfokú bíróságéval egyező álláspontja szerint a telephelyi dotációra való jogosultságot nem befolyásolja az a körülmény, hogy a telephely bérelt ingatlan. Téves és jogszabálysértő a másodfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy az együttműködési megállapodások a bérleti szerződés alapvető anyagi jogi feltételeiről nem rendelkeznek, ezért a felperes és a partnerszervezetek között a foglalkoztatás helyszínére vonatkozó bérleti szerződés nem jött létre. Ezzel szemben a bérleti szerződés valamennyi eleme (használat, ellenszolgáltatás stb.) megvalósult, amelyet a felülvizsgálati kérelemhez csatolt számlák is alátámasztanak.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy mi a jelentése a megváltozott munkaképességű dolgozók kijelölt gazdálkodó szervezet általi foglalkoztatásának, illetőleg milyen üzleti létesítmény minősül telephelynek a dotáció szempontjából.
Az R. 27/A. §-a szerint az a célszervezet (gazdálkodó szervezet) jogosult dotációra, amely csökkent munkaképességű dolgozókat foglalkoztat. A 27/D. § (14) bekezdésének a) pontja értelmében telephely a kijelölt célszervezet létesítő okiratában vagy a működési helye szerint illetékes települési önkormányzatnál történt bejelentés alapján telephelyként meghatározott üzleti létesítmény.
A Legfelsőbb Bíróság itt jegyzi meg, hogy az R. 1995-ben hatályos rendelkezései nem szabályozták a telephelyi dotációt, az erre vonatkozó rendelkezéseket a 49/1995. (XII. 29.) NM-PM együttes rendelet léptette hatályba 1996. január 1-jétől.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes a fentebb hivatkozott és idézett rendelkezések alapján tévesen állapította meg határozatában azt, hogy csak a felperes által üzemeltetett, saját tulajdonban lévő vagy bérelt telephelyen foglalkoztatott megváltozott munkaképességű dolgozók után igényelhető a rehabilitációs tevékenységet elősegítő támogatás. Az R. ilyen rendelkezést nem tartalmaz. A telephely ekkénti minősítésének nem feltétele az, hogy az üzleti létesítmény a célszervezet saját tulajdonában vagy bérletében legyen.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy - az R. a foglalkoztatás fogalmát nem határozza meg - foglalkoztatás a legkülönfélébb jogviszonyokban, jogi formák között lehetséges, pl. munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási szerződés keretében. Nem zárja ki a jogszabály azt sem, hogy a foglalkoztató bérmunkát vállaljon, és azt megszervezve biztosítson munkalehetőséget. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogszabály célja egyértelmű; a csökkent munkaképességű dolgozók munkalehetőséghez juttatása, és az erre vállalkozó gazdálkodó szervezet dotációval való ösztönzése. A felperes ennek eleget tett, foglalkoztatást biztosított megváltozott munkaképességű dolgozóknak.
Az alperes fentebb kifejtett téves jogi álláspontja miatt a telephelyi dotáció igénybevétele további jogszabályi feltételeinek meglétét - az önkormányzatnál történt bejelentést, a felperes létesítő okiratát - nem vizsgálta, az ehhez szükséges tényeket nem tárta fel.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján lényegében az elsőfokú bíráságéval azonos megállapításra jutott abban, hogy az alperes csak részben tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének azért is, mert az 1996. június 1-je utáni együttműködési megállapodásokra alapította a tényállást. A közigazgatási határozatok szerint 1995. évben egyetlen bérelt telephelyen volt foglalkoztatás, 1996. I. félévére viszont nem tartalmaznak a határozatok semmilyen adatot.
Az alperes nemcsak tévesen értelmezte az R. foglalkoztatásra és telephelyre vonatkozó rendelkezéseit, hanem 1995. évre úgy állapított meg adóhiányt a felperes terhére, hogy nem a hatályos jogszabályt alkalmazta.
Az új eljárásban az adóhatóságnak az ellenőrzött időszak teljes tartamára fel kell tárnia a tényállást, ezt követően azt kell vizsgálnia, hogy a telephelyi dotáció az R. 27/D. §-a (14) bekezdésének a) pontja szerinti telephelyen történt foglalkoztatás alapján megillette-e a felperest. Azt is ellenőriznie kell az adóhatóságnak, hogy a felperessel együttműködési megállapodást kötő felek egyidejűleg vettek-e igénybe dotációt a dolgozók perbeli foglalkoztatásáért.
Tévedett a megyei bíróság is, amikor ítéletében a telephelyre vonatkozó bérleti szerződés fennállásához kötötte a dotáció igénybevételének jogszerűségét, mellőzve a per eldöntése szempontjából releváns jogkérdések vizsgálatát.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét - az indokolásban foglalt kiegészítésekkel - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Kfv.III.28.337/1998. sz.)