adozona.hu
BH 2000.4.175
BH 2000.4.175
A munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás a munkavállaló jogviszonyát nem érinti. A jogelőddel létesített munkaviszony a jogutóddal változatlanul fennáll, az abból eredő jogok és kötelezettségek az új munkáltatót - eltérő megállapodás hiányában - változatlanul megilletik, illetve terhelik. Ez nemcsak a munkaszerződésben, hanem a kollektív szerződésben meghatározott jogokra és kötelezettségekre is kiterjed [Mt. 100. § (1), (2) és (5) bek., MK 154.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes üzemvezető főmolnár munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1993. augusztus 31-én rendkívüli felmondással megszüntette. Indokolásként 88 mázsa rozshiányra és a nyilvántartások hiányosságára hivatkozott.
A felperes keresettel élt, a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és az alperest 1.850.000 forint...
BH 2000.4.175 A munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás a munkavállaló jogviszonyát nem érinti. A jogelőddel létesített munkaviszony a jogutóddal változatlanul fennáll, az abból eredő jogok és kötelezettségek az új munkáltatót - eltérő megállapodás hiányában - változatlanul megilletik, illetve terhelik. Ez nemcsak a munkaszerződésben, hanem a kollektív szerződésben meghatározott jogokra és kötelezettségekre is kiterjed [Mt. 100. § (1), (2) és (5) bek., MK 154.]
A felperes üzemvezető főmolnár munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1993. augusztus 31-én rendkívüli felmondással megszüntette. Indokolásként 88 mázsa rozshiányra és a nyilvántartások hiányosságára hivatkozott.A felperes keresettel élt, a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és az alperest 1.850.000 forint elmaradt munkabér és kamatai, 150.000 forint felmentési időre járó átlagkereset, továbbá 1.350.000 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A megyei bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató, a felperes keresetét elutasító ítéletét - a felperes felülvizsgálati kérelme folytán - a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletével hatályon kívül helyezte, és a jogalap körében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, míg a felperes összegszerű igényei tárgyában a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megyei bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét leszállította: az alperest 102.825 forint felmentési időre járó átlagkereset, 750.000 forint háromszoros végkielégítés, 411.000 forint elmaradt munkabér és ezen összegek kamatai megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 1995. február 23-án megszűnt. Az alperes perköltség fizetésére kötelezését mellőzte, az elsőfokú eljárási illeték összegét leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezési költség tekintetében úgy rendelkezett, hogy azt a felek maguk viselik.
A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítéseként megállapította, hogy az alperes a felperest jogutód munkáltatóként változatlan tartalmú munkaszerződéssel, havi 50.000 forint munkabérrel foglalkoztatta 1993. augusztus 1-jétől, a jogelődnél 1970. május 1-jétől fennálló munkaviszonya alapján; a privatizáció folytán bekövetkezett munkáltatói jogutódlás a jogelőd kollektív szerződésére nem terjedt ki. A felperes 1993. szeptember 1-jétől 1994. február 28-ig táppénzes betegállományban volt, 1994. március 1-jétől 1995. február 23-ig munkanélküli-ellátásban részesült, 1995. február 24-től 1996. szeptember 30-ig rendszeres szociális járadékot kapott, ezt követően rokkantnyugdíjban részesült.
A megyei bíróság az előbbi tényállás alapján arra következtetett, hogy a felperes munkaviszonya nem az Mt. 100. §-ának (5) bekezdése szerinti időpontban, hanem 1995. február 23-án szűnt meg, mert a rendszeres szociális járadékra vonatkozó szabályok szerint a járadék a munkaviszony megszűnésének napjától folyósítandó [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet 26. § (6) bekezdés], és a járadék megállapításáról szóló határozat a fenti időpontot jelölte meg a munkaviszony megszűnése időpontjaként. A másodfokú bíróság ennek megfelelően a keresőképtelenség megszűnésétől, 1994. február 28-tól 1995. február 23-ig eltelt időtartamra állapította meg a felperest megillető elmaradt munkabér összegét, levonásba helyezve a megkapott munkanélküli-ellátást. Az alperesnek a máshonnan megtérült jövedelem bizonyítására vonatkozó indítványát nem vizsgálta arra hivatkozva, hogy az az 1997-1998. évi jövedelemre vonatkozott.
A felmentési időre járó átlagkereset és háromszoros végkielégítés összegét a másodfokú bíróság az Mt. 92. §-a (2) bekezdésének g) pontja, illetve az Mt. 95. §-a (4) bekezdésének e) pontja alapján állapította meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogelőd munkáltató kollektív szerződésének figyelembevételével további 15 napi felmentési időre járó munkabér és 360 napi munkabérnek megfelelő végkielégítés háromszorosának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Sérelmezte a munkaviszonya megszűnése időpontjának megállapítását, az Mt. 100. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés mellőzését, ezért törvénysértést panaszolt elmaradt munkabére megállapítását illetően. A perköltség tekintetében vitatta pernyertessége arányának megítélését.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elmaradt munkabérre vonatkozó rendelkezését támadta. Megalapozatlanság miatt törvénysértést panaszolt etekintetben, mert a felperesnek a máshonnan megtérült jövedelmével kapcsolatban a tényállást a bíróság nem tisztázta, az indítványozott bizonyítást nem folytatta le.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmeket a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felperes felülvizsgálati kérelme részben, az alperesé pedig egészében alapos.
A felperes korábbi munkáltatója és az alperes között 1993. augusztus 1-jén bekövetkezett jogutódlás tényét a perben az alperes nem vitatta.
A munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás a munkavállaló munkaviszonyát nem érinti, tehát a jogelőddel létesített munkaviszony a jogutóddal változatlanul fennáll, az abból eredő jogok és kötelezettségek az új munkáltatót - eltérő megállapodás hiányában - változatlanul megilletik, illetve terhelik. Ez nemcsak a munkaszerződésben, hanem a kollektív szerződésben meghatározott jogokra, kötelezettségekre is kiterjed.
Az adott esetben a másodfokú bíróság téves következtetéssel jutott az előbbiektől eltérő álláspontra a két munkáltató által kötött adásvételi szerződésből kiindulva. Ez ugyanis csupán a munkaszerződés-módosítás nélküli továbbfoglalkoztatásra vonatkozó kikötést tartalmaz. Ezért a felperes felülvizsgálati kérelmében a felmentési időre járó átlagkeresetének felemelését - a kollektív szerződés szerint járó felmondási idő felének megfelelően - alappal igényelte.
A végkielégítés tekintetében - a munkaviszony megszűnéséig bekövetkezett nyugdíjjogosultság folytán - az adott esetben a kollektív szerződéses szabályozásnak nincs jelentősége, az Mt. 100. §-a (2) bekezdésének második mondata alapján.
A munkaviszony jogellenes megszüntetésének a törvényben előírt egyik jogkövetkezménye, hogy a munkavállaló munkaviszonya a jogellenes megszüntetést megállapító határozat jogerőre emelkedésekor szűnik meg [Mt. 100. § (5) bekezdés]. Ez a jogkövetkezmény nem mellőzhető arra tekintettel, hogy a munkavállaló munkaviszonya időközben megszűnt, hiszen ez a tipikus, ezalatt a munkavállaló gyakran új munkaviszonyt létesít, nyugdíjjogsultságot szerez stb. A munkavállaló kereseti kérelmében kérheti a törvénytől eltérő, korábbi időpontban a munkaviszonya megszűnésének megállapítását. A perbeli esetben azonban a felperes ilyen kérelmet a perben nem terjesztett elő. A másodfokú bíróság ezért törvénysértően állapította meg az Mt. 100. §-ának (5) bekezdésétől eltérően a felperes munkaviszonya megszűnésének időpontját, amely helyesen a jogellenességet megállapító jogerős határozat meghozatalának a napja, 1998. január 27. (Legfelsőbb Bíróság közbenső ítélete).
Az előbbieknek megfelelően illeti meg felperest az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése alapján az elmaradt munkabére is. A másodfokú bíróság a megszűnés időpontjára vonatkozó téves álláspontjából következően az elmaradt bér összegét is jogszabálysértően állapította meg.
Az alperesnek a máshonnan megtérült jövedelemre vonatkozó bizonyítási indítványát a másodfokú bíróság - a kifejtettekből adódóan - ugyancsak tévesen mellőzte, ezért az elmaradt munkabér tekintetében marasztaló rendelkezés megalapozatlan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a végkielégítés címén marasztaló rendelkezését - azt a felülvizsgálati kérelem keretei között elbírálva a hatályában fenntartotta, a felmentési időre járó átlagkeresetre, elmaradt munkabérre és ezek kamatára, valamint a munkaviszony megszüntetésére, a mindkét fokú perköltségre és eljárási illetékre vonatkozó rendelkezéseit - a munkaügyi bíróság ítéletének azonos tárgyú rendelkezéseire is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot a felmentési járandóság, elmaradt munkabér és ezek kamatai iránti kereseti kérelem tárgyában új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A jogerős ítélet egyéb rendelkezését nem érintette.
Az új eljárásban a kollektív szerződéses rendelkezés figyelembevételével kell megállapítani a felperes felmondási idejének mértékét, és ennek alapján az őt megillető felmentési időre járó átlagkereset összegét. A munkaviszony megszűnéséig, 1998. január 27-ig eltelt időben máshonnan megtérült munkabér tekintetében - a szükséges bizonyítás lefolytatása alapján - meg kell állapítani a tényállást, csak ennek alapján lehet a felperesnek az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése alapján járó elmaradt munkabér iránti igénye felől összegszerűen dönteni.
A felperes a végkielégítés iránt előterjesztett kereseti, illetve felülvizsgálati kérelme tekintetében pervesztessége arányában köteles az alperes mindkét fokú per- és felülvizsgálati eljárási részköltségét megfizetni a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján.
Az első és másodfokú eljárás részilletéke a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az alperest terheli.
A hatályon kívül helyezett rész tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a felek felülvizsgálati eljárási részköltségét és a felülvizsgálati eljárás részilletékét csupán megállapította, ezek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. § (3) bekezdés]. Az eljárási illetékre vonatkozó döntésnél figyelembe kell venni az alperes által a felülvizsgálati kérelmén lerótt 26.460 (huszonhatezer-négyszázhatvan) forint illetéket. (Legf. Bír. Mfv.I.10.661/1998. sz.)