adozona.hu
BH 2000.4.174
BH 2000.4.174
A hulladékanyag kivitele a munkahelyről a munkáltató engedélye hiányában általában a lényeges kötelezettség szándékos megszegésének minősül. Ha azonban ez a cselekmény a munkáltatónál kialakult gyakorlat folytán nem minősül jelentős mértékű kötelezettségszegésnek, nem tekinthető jogszerűnek az e jogcímen közölt rendkívüli felmondás [Mt. 96 § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tojásporfelöntő munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1997. június 18-án rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperesnél a portás 1997. június 13-án 10 kg súlyú szennyezett, felsöprésből származó liszt és tojáspor keveréket talált, a kivitelre engedéllyel nem rendelkezett. Ezt a munkáltató a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartásnak minősítette.
A felperes munkaügyi jogvitát kezdeményezett. Keresetében az Mt. 100. §-ában foglalt jo...
BH 2000.4.174 A hulladékanyag kivitele a munkahelyről a munkáltató engedélye hiányában általában a lényeges kötelezettség szándékos megszegésének minősül. Ha azonban ez a cselekmény a munkáltatónál kialakult gyakorlat folytán nem minősül jelentős mértékű kötelezettségszegésnek, nem tekinthető jogszerűnek az e jogcímen közölt rendkívüli felmondás [Mt. 96 § (1) bek. a) pont].
A felperes tojásporfelöntő munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1997. június 18-án rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperesnél a portás 1997. június 13-án 10 kg súlyú szennyezett, felsöprésből származó liszt és tojáspor keveréket talált, a kivitelre engedéllyel nem rendelkezett. Ezt a munkáltató a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartásnak minősítette.A felperes munkaügyi jogvitát kezdeményezett. Keresetében az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte, munkaviszonya helyreállításának mellőzése mellett.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint, amennyiben a felsöprésből származó liszt és tojáspor termelési hulladék, akkor sem rendelkezhetett volna azzal a felperes a sajátjaként. A művezető korábbi engedélyét pedig úgy értékelte, hogy az nem jogosította fel a felperest a későbbi, engedély nélküli magatartásra.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, megállapította a felperes munkaviszonya megszüntetésének jogellenességét, és az alperest 999.029 forint, valamint ennek kamatai megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a lefolytatott kiegészítő bizonyítás alapján megállapította, hogy a dolgozók által összesöpört, szemétnek mondott anyag kivitelére - amely átrostálással a háziállatok etetésére alkalmassá tehető - a művezető többször adott engedélyt a felperesnek is, ilyen gyakorlat hosszabb időn át zavartalanul folyt az üzemben. A megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes lényeges kötelezettségre vonatkozó szándékos szabályszegése nem volt olyan jelentőségű, amely a munkáltatói intézkedést megalapozta volna.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Vitatta a munkáltatónál kialakult gyakorlatra vonatkozó ténymegállapítást, álláspontja szerint a felek nyilatkozatain túlterjeszkedve jutott erre a következtetésre a másodfokú bíróság, mert az engedély mellőzhetőségére a munkáltató gyakorlatában adat nem merült fel. A felperes kötelezettsége súlyának téves értékelését panaszolta. Arra hivatkozott, hogy jóllehet az engedélyt az anyag kivitelére előzőleg mindig megadták, ez nem mentesítette a felperest a művezetői engedély megkérése alól. Az engedélyt a rendésztől és a portán is kérhette volna, de ezt is elmulasztotta.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú eljárásban kihallgatott tanúk vallomása alapján eljárási jogszabálysértés nélkül [Pp. 206. §-ának (1) bekezdése) állapította meg a megyei bíróság, hogy az alperesnél a munkavállalók részéről az összesöpört hulladékanyag kivitele a művezető engedélye alapján kialakult gyakorlat volt. A felperes ellenőrzéséről felvett jegyzőkönyv pedig egyértelműen rögzíti, hogy "szemmel láthatóan szennyezett, felsöprésből származó liszt és tojáspor keveréket" találtak a felperesnél, amit a szeméttárolóba öntöttek. A másodfokú ítélet az engedély nélküli kivitel lehetőségére vonatkozó megállapítást nem tartalmaz.
Az előbbiek alapján a jogerős ítélet a felperes terhére rótt magatartást helyesen értékelte akként, hogy a hulladékanyag kivitele a munkáltató engedélye hiányában lényeges kötelezettség szándékos megszegésének minősül, de ez az alperesnél kialakult gyakorlat folytán jelentős mértékű kötelezettségszegésnek nem tekinthető.
A felülvizsgálati kérelem ezért a jogerős ítéletet mind a ténybeli megállapításai, mind a jogi következtetése tekintetében megalapozatlanul támadta.
A kötelezettségszegés súlyával kapcsolatos felülvizsgálati támadást a felülvizsgálati érvelés nem támasztja alá. A jogerős ítéletben e tekintetben helyesen lényeges körülményként értékelt munkáltatói gyakorlatot ugyanis a felülvizsgálati érvelés nem cáfolta, sőt maga is állította, hogy a kivitel minden esetben megengedett volt, ennélfogva "bizonyos mértékig formális" volt az engedélyezés. A rendésztől kérhető engedélyre vonatkozó okfejtés pedig az alperes saját perbeli nyilatkozatával ellentétes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta, és a sikertelen felülvizsgálati kérelemmel élő alperest kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költsége és a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.734/1998. sz.)