adozona.hu
BH 2000.4.173
BH 2000.4.173
Ha a munkaadó a munkavállalót bizonyíthatóan változó munkahelyre alkalmazta, és az ilyen formában történő foglalkoztatása a munkaköre jellegéből is következik, a munkavállaló alaptalanul tagadja meg a munkavégzést más munkahelyen. Az e magatartására figyelemmel közölt rendkívül felmondás nem jogellenes [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1970-től üzletvezetői munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1996. november 8-án rendkívüli felmondással megszüntette.
Az indokolás szerint a felperes 1996. november 5-én engedély nélkül elhagyta a munkahelyét, ezért az alperes távirati úton szólította fel a megjelenésre. A felperes ennek nem tett eleget, ezzel veszélyeztette a Pólus Center üzletközpontban az alperes új üzletének november 8-i megnyitását. Az alperes a háromnapos igazolatlan hiányzás miatt élt a rendkívüli ...
BH 2000.4.173 Ha a munkaadó a munkavállalót bizonyíthatóan változó munkahelyre alkalmazta, és az ilyen formában történő foglalkoztatása a munkaköre jellegéből is következik, a munkavállaló alaptalanul tagadja meg a munkavégzést más munkahelyen. Az e magatartására figyelemmel közölt rendkívül felmondás nem jogellenes [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
A felperes 1970-től üzletvezetői munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1996. november 8-án rendkívüli felmondással megszüntette.Az indokolás szerint a felperes 1996. november 5-én engedély nélkül elhagyta a munkahelyét, ezért az alperes távirati úton szólította fel a megjelenésre. A felperes ennek nem tett eleget, ezzel veszélyeztette a Pólus Center üzletközpontban az alperes új üzletének november 8-i megnyitását. Az alperes a háromnapos igazolatlan hiányzás miatt élt a rendkívüli felmondás jogával.
A felperes a munkaviszony megszüntetése miatt per indított. A felperes kereseti kérelme a rendkívüli felmondás jogellenességének kimondására és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazására irányult azzal, hogy havi 50 000 forinttal kérte a munkabérét számolni. Arra hivatkozott, hogy az alperes diszkriminatív módon alacsony mértékű munkabért határozott meg a részére.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes különböző alperesi üzleteket vezetett. Az 1992. augusztus 1-jei munkaszerződése szerint a felperes munkahelyeként a "központot" jelölték meg, de sem a felperes, sem más üzletvezető soha nem dolgozott a központban. A munkaügyi szabályzat értelmében a boltvezetőket és a kereskedelmi eladókat az alperes változó munkahelyen foglalkoztatta, ugyanis az alperes az általa üzemeltetett üzleteket bérelte, és az üzletekbe a központból "osztották szét" a változó munkahelyű munkavállalókat. A felperes 1992. december 1. és 1994. november 25. között az S. Ü.-ben volt üzletvezető, az üzlet értékesítését követően az alperes raktári, illetve ügynöki munkakörajánlatát visszautasította, kérte, hogy mondjanak fel neki. 1994. november 29-től 1995. november 20-ig betegállományban volt; 1994. december 25-től az alperes "áthelyezte az m.-i üzletbe üzletvezetőnek".
Az alperes 1996. szeptember 26-án értesítette a felperest, hogy november 1-jei hatállyal kinevezte a P. C.-ben nyíló Exkluzív fehérneműüzlet vezetőjének 35.000 forint munkabér és 2% forgalmi jutalék megállapítása mellett. A felperes október 6-án visszautasította a munkahelyet. A lakóhelyéhez képest nehéz megközelíthetőségre, a hosszú utazásra és egészségi állapotára hivatkozott. Az alperes október 10-i levelében figyelmeztette a felperest: a munkaszerződésében a "központ munkahelyre" hivatkozás azt jelenti, hogy bármely üzletbe kinevezhető. A felperes továbbra is elutasította az "áthelyezést". Az alperes által elrendelt munkaalkalmassági vizsgálat alapján csatolta a háziorvosa igazolását arról, hogy "rendszeres kezelés alatt áll, üzletvezetői munkakör betöltésére alkalmas". A felperes október 31-én leadta az M.-i üzlet kulcsait, november 1-jén (pénteken) szabadságot vett ki hétfőre azért, hogy üzemorvosi vizsgálatra megy. November 5-én kedden már nem jelent meg, az alperesnek küldött levelében négy megoldási ajánlatot tett: visszavonják az áthelyezését, elfogadható beosztást kap, felmondják a munkaviszonyát, vagy rendkívüli felmondással szüntetik meg a munkaviszonyt. Az alperes ezt követően november 8-án, a háromnapos igazolatlan mulasztást követően kiadta a rendkívüli felmondást.
A munkaügyi bíróság az ítéleti tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy valós és okszerű volt a rendkívüli felmondás indoka. A bíróság szerint nem annak volt a perben jelentősége, hogy a felperes az áthelyezést jogszerűen visszautasíthatta-e, hanem az igazolatlan hiányzásnak, a munkából való távolmaradásnak. A felperes megsértette az Mt. 103. §-ának (1) bekezdésében és 104. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kötelezettségeit.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság által feltárt tényállás alapján a bíróság érdemi döntésével. Kiemelte, hogy tényként állapítható meg a rendkívüli felmondás indokolásában felhozott igazolatlan hiányzás, a munkahely engedély nélküli elhagyása. A munkaszerződés érvénytelenségét a felperes nem támadta az Mt. 7. §-a szerinti határidőben, a változó munkahelyre vonatkozó kikötést a felperesre is kötelező munkaügyi szabályzat tartalmazza. A felperes a munkáltató utasításait nem hajtotta végre, jogellenesen feltételeket szabott a munkavégzéséhez.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogszabálysértés miatt a határozat hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző törvénysértést panaszolt. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a bizonyítékok egybevetése és értékelése során iratellenes következtetésre jutottak. A felperesnek ugyanis 1996. október 31-én az m.-i üzlet volt a munkahelye, ahonnan az alperes minden előzetes értesítés és indokolás nélkül kizárta. A felperes az alperes törvénysértőnek tartott intézkedése miatt ment be a központba november 1-jén. Itt az alperes nem volt hajlandó megindokolni az egyoldalú intézkedését.
A felperes álláspontja szerint a munkaszerződése nem változó munkahelyre szólt, abban ilyen kikötés nem szerepelt. A későbbi munkaügyi szabályzat egyoldalúan ilyet nem írhat elő. Az alperes tehát egyoldalú áthelyezéssel - közös megegyezés nélkül - kívánta a munkahelyét módosítani, a munkahelyéről kizárta, ennélfogva lehetetlenné tette a munkavégzését. Ilyen körülmények között megalapozatlan és törvénysértő a rendkívüli felmondás.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben lefolytatott bizonyítás alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a felperest soha nem foglalkoztatta a központban, a felperes különböző üzletekben üzletvezetőként dolgozott. Az 1970-től fennállt munkaviszonyban a felek egy munkaügyi ellenőrzést követően 1992-ben kötöttek írásban munkaszerződést. A felperes nem cáfolta a gazdasági igazgatónak azt a tanúkénti nyilatkozatát, hogy minden üzletvezető a központba kerül felvételre, a központot nevezik meg munkahelyként, mivel "innen helyezik ki őket a különböző üzletekbe".
A per adataival ellentétes a felülvizsgálati kérelemnek az egyes üzletekbe közös megegyezéssel történt áthelyezésre hivatkozása. A periratokból megállapítható ugyanis, hogy az alperes a más üzletbe átirányításról írásban egyoldalúan intézkedett, az intézkedéseket a felperes minden további nélkül végrehajtotta, azokat nem vitatta. A közös megegyezést cáfolja az intézkedések szóhasználata is. Az alperes a munkavégzés új helyéről a felperest "értesítette", illetve "közölte" azt.
A felperes tehát nem tudta cáfolni az alperesnek az üzletvezetők változó munkahelyre alkalmazására vonatkozó nyilatkozatát, és a per adatai az ilyen feltétellel történt alkalmazást bizonyították.
A munkaügyi szabályzat - többek között - a boltvezetőket és a kereskedelmi eladókat változó munkahelyen foglalkoztatottként szabályozza. A felperesnek a munkaügyi szabályzatot a vezetői munkakörénél fogva és amiatt is ismernie kellett, mivel a boltvezetőkre vonatkozóanyagi felelősségi szabályokat is a munkaügyi szabályzat tartalmazza. A felperes korábbi átirányításai erre utalnak is.
Az adott esetben tehát megállapítható a változó munkahelyen foglalkoztatás. Az 1992-ben írásba foglalt munkaszerződésben munkahelyként a "központ" megjelölése nem érinti a felperes változó munkahelyen foglalkoztatását.
A felperes az 1970-től fennállt munkaviszonyában boltvezetői (üzletvezetői) munkakörben az alperes egyoldalú - felperes által sem vitatott - átirányítása alapján különböző üzletekben dolgozott, ezért a P. C.-ben nyitandó üzletbe "áthelyezését" a hozzájárulása hiányára hivatkozással jogszerűen nem vitathatta, az alperes jogszerűtlen intézkedésére nem hivatkozhat.
Peradat, hogy a munkaszerződés 1992-ben történt írásba foglalásakor az S. Ü.-ben dolgozott, és ennek ellenére a szerződésben a "központ" munkahelyet jelölték meg azzal az indokkal, hogy a különböző üzletekbe a központ irányítja át a boltvezetőket.
Mindezekre figyelemmel az adott esetben az a következtetés vonható le, hogy a felek között változó munkahelyre létrejött és hosszú ideje foganatba ment szóbeli megállapodást nem érinti az írásos munkaszerződésben a "változó munkahely" kikötés hiánya. A felperes e szerződés aláírása után is változó munkahelyen dolgozott. Téves tehát a felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes érvelése.
Ehhez képest helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperes a munkavégzést megtagadta, igazolatlanul hiányzott, ezért a rendkívüli felmondás indoka valós és okszerű. A felülvizsgálati kérelem az Mt. 96. §-ának (1) bekezdése megsértését tehát alaptalanul panaszolta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - az előzőek szerinti részben módosított indokolással - a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és kötelezte a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.651/1998. sz.)