adozona.hu
BH 2000.3.128
BH 2000.3.128
I. Telephelynek minősül az a hely, ahol a munkáltató bizonyos tartóssággal tevékenységet folytat, és munkavállalókat (közalkalmazottakat) foglalkoztat. E telephely - jogvita esetén - megalapozza a munkaügyi bíróság illetékességét, függetlenül attól, hogy azt ilyenként nyilvántartják-e [Pp. 351. § (1) bek., MK 157. sz. I. pont]. II. Felmentés esetén a munkavégzés alól történő mentesítés időtartamára a közalkalmazotti jogviszonyban is átlagkereset jár [Kjt. 38. §, Mt. 93. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek az alperes jogelődjénél fennállt közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltató az 1996. november 25-én kelt felmentéssel megszüntette. A felperes a felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés összegszerűsége miatt kezdeményezett munkaügyi jogvitát. Kereseti kérelme az előbbi járandóságok különbözetének megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 676.506 forint és kamatai, valamint perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet tényállása szerint a fel...
BH 2000.3.128 I. Telephelynek minősül az a hely, ahol a munkáltató bizonyos tartóssággal tevékenységet folytat, és munkavállalókat (közalkalmazottakat) foglalkoztat. E telephely - jogvita esetén - megalapozza a munkaügyi bíróság illetékességét, függetlenül attól, hogy azt ilyenként nyilvántartják-e [Pp. 351. § (1) bek., MK 157. sz. I. pont].
II. Felmentés esetén a munkavégzés alól történő mentesítés időtartamára a közalkalmazotti jogviszonyban is átlagkereset jár [Kjt. 38. §, Mt. 93. § (3) bek.].
A felperesnek az alperes jogelődjénél fennállt közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltató az 1996. november 25-én kelt felmentéssel megszüntette. A felperes a felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés összegszerűsége miatt kezdeményezett munkaügyi jogvitát. Kereseti kérelme az előbbi járandóságok különbözetének megfizetésére irányult.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 676.506 forint és kamatai, valamint perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet tényállása szerint a felperes 1995. január 1-jétől kirendelés alapján a K. és L. Kft.-nél végzett munkát. A kirendelés időpontjában az illetménye 26.000 forint volt, 1995. május 1-jétől 41.000 forint, 1996. április 1-jétől pedig 59.000 "személyi alapbér" illette meg. A munkáltató a felperes felmentési járandóságait a besorolás szerinti havi 29.900 forint illetmény alapulvételével állapította és fizette meg. A munkaügyi bíróság az Mt. 152. §-ának (4) bekezdése szerint az utolsó négy naptári negyedévben kifizetett munkabér figyelembevételével számított átlagkereset alapján a felperes követelését alaposnak találta. Az alperes illetékességi kifogásával kapcsolatban a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a Pp. 351. §-ának (1) bekezdése, valamint az MK 157. számú állásfoglalás értelmében a felperes munkaszerződés szerinti munkavégzési helye alapján a perben az eljárásra illetékessége fennállt.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - helytálló indokai alapján - helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy a marasztalást meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a per iratainak az illetékes bírósághoz való áttételét, valamint az új eljárás elrendelését, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását kérte. Az eljárási jogszabálysértés tekintetében fenntartotta azt az álláspontját, hogy a székhelye szerinti munkaügyi bíróság lett volna illetékes az eljárásra telephely hiányában. Továbbá arra hivatkozott, hogy a kirendelés alatti béremelés a munkáltatóra nem terjed ki, mert arra nem a hozzájárulásával került sor. Álláspontja szerint az Mt. 83. §-ába ütközik a bíróság döntése. Azzal érvelt, hogy a társadalombiztosítási szabályok szerint az alperesnél szünetelt a felperes biztosítotti jogviszonya. Vitatta, hogy a felmentési idő felét meghaladó munkavégzés alóli felmentés időtartamára is átlagkereset jár [Kjt. 38. §, Mt. 93. § (3) bekezdés], ehelyett az Mt. 151. §-a (2) bekezdésének g) pontja szerint távolléti díj fizetését tartotta jogszerűnek. Az átlagkereset számításánál kizárólag az alperes jogelődjénél irányadó keresetet lehet csak figyelembe venni állítása szerint. Jogszabálysértést panaszolt amiatt is, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az alperes időközbeni teljesítését az elsőfokú ítélet alapján.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A per adatai szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonya keretében a K. Á. Üdülőben végezte a munkáját a munkavégzés alóli felmentéséig, 1997. január 31-ig, tehát az alperes részéről 1997. január 1-jével bekövetkezett jogutódlást követően is. Ennélfogva a felülvizsgálati kérelem az eljárt munkaügyi bíróság illetékességét megalapozó telephely [Pp. 351. § (1) bekezdés] hiányára tévesen hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság MK 157. számú állásfoglalása értelmében ugyanis a felperes előbbi munkavégzési helye telephelynek minősül, hiszen az olyan munkavégzési egység, ahol bizonyos tartóssággal a munkáltató tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy azt telephelyként nyilvántartják-e (MK 157. számú állásfoglalás I. pont indokolásának utolsó bekezdése).
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó perbeli tényállás szerint [Pp. 275. § (1) bekezdés] a felperes közalkalmazotti munkáltatója, az alperes jogelődje - a Kjt. 54. §-a értelmében alkalmazandó Mt. 106. §-a alapján történt kirendelés során - a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése kivételével a munkáltatói jogok gyakorlását, tehát a munkabér-megállapítás jogát is a felperest ténylegesen foglalkoztató munkáltatónak átengedte. Ebből következően a felülvizsgálati kérelem az alperes hozzájárulásának hiányát és a kirendelés idején történt béremelés figyelembevételét az átlagkereset számításánál tévesen panaszolta. A közalkalmazotti munkáltató előbbi rendelkezése - a munkáltató jog átengedése - folytán a költségvetési szerv kötelezettségvállalásával kapcsolatos felülvizsgálati érvelés sem megalapozott. Továbbá a társadalombiztosítási szabályokra, az alperesnél az illetmény kifizetése hiányára való hivatkozás sem érinti az átlagkereset-számításra vonatkozó ítéleti álláspont helytálló voltát; a felperes ugyanis az átlagkereset-számítás alapjául szolgáló időben, a kirendelés ideje alatt is a fennálló közalkalmazotti jogviszonya alapján részesült a figyelembe vett munkabérben [Mt. 152. § (1) és (4) bekezdés].
A felmentés esetén a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára a Kjt. 38. §-a alapján a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó Mt. 93. §-ának (3) bekezdése szerint átlagkereset jár. A felülvizsgálati kérelemnek ezzel ellentétes okfejtése - amely szerint a felmentési idő fele részét meghaladó mentesítés idejére távolléti díj jár - a jogszabály téves értelmezésén alapul, ennél fogva a törvénysértésre levont következtetése is téves.
A felperes kereseti kérelmének a munkaügyi bíróság - a kifejtettek szerint - megalapozottan adott helyt, így a kereseti kérelem teljes elutasítására irányuló fellebbezéssel szemben a másodfokú bíróság a jogerős ítéletével a jogszabálynak megfelelő elsőfokú döntést a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján jogszabálysértés nélkül hagyta helyben. Az alperes az ítéleti marasztalásnak megfelelő, időközbeni teljesítésére hivatkozva törvénysértést alaptalanul panaszolt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati eljárási költségét az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni. Az alperes személyes illetékmentessége folytán a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.571/1998. sz.)