adozona.hu
BH 2000.3.126
BH 2000.3.126
I. Az egyébként járó végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselő, ha a felmentésére azért került sor, mert a képzettségének, a besorolásának és az egészségi állapotának megfelelő betöltetlen munkakörbe történő áthelyezéséhez alapos indok nélkül nem járult hozzá [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (6) bek., 17. § (3) és (4) bek., 71. § (2) bek., Mt. 97. § (2) bek.]. II. A munkáltató jogköre nem terjed ki a megemelt alapilletmény csökkentésére [Ktv. 43. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. április 16-tól fennállt közszolgálati jogviszonyát az alperes 1997. március 6-án a felperes csoportvezetői munkaköre megszűnésére hivatkozással hat hónap felmentési idővel megszüntette. A felmentésben megállapította, hogy a felperes az egyébként járó 12 havi végkielégítés összegének a felére - 6 havi végkielégítésre - jogosult, mivel az alperes által felajánlott két betöltetlen munkakört nem fogadta el, az áthelyezéséhez nem járult hozzá.
A felperes a keresetében - többek kö...
BH 2000.3.126 I. Az egyébként járó végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselő, ha a felmentésére azért került sor, mert a képzettségének, a besorolásának és az egészségi állapotának megfelelő betöltetlen munkakörbe történő áthelyezéséhez alapos indok nélkül nem járult hozzá [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (6) bek., 17. § (3) és (4) bek., 71. § (2) bek., Mt. 97. § (2) bek.].
II. A munkáltató jogköre nem terjed ki a megemelt alapilletmény csökkentésére [Ktv. 43. § (4) bek.].
A felperes 1991. április 16-tól fennállt közszolgálati jogviszonyát az alperes 1997. március 6-án a felperes csoportvezetői munkaköre megszűnésére hivatkozással hat hónap felmentési idővel megszüntette. A felmentésben megállapította, hogy a felperes az egyébként járó 12 havi végkielégítés összegének a felére - 6 havi végkielégítésre - jogosult, mivel az alperes által felajánlott két betöltetlen munkakört nem fogadta el, az áthelyezéséhez nem járult hozzá.A felperes a keresetében - többek között - sérelmezte a végkielégítés fele összegben megállapítását, és további 6 havi végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Jogellenesnek tartotta, hogy az alperes a végkielégítést havi 72.540 forint illetménnyel számolta a felmentését megelőző 91.900 forint illetmény helyett.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felmentés indoka valós, a felperes munkakörét a képviselőtestület 1997. február 18-án a hivatal ügyrendje módosításával megszüntette.
A felperes a besorolási illetményen felül a városfejlesztési és közigazgatási iroda vezetőjének ügyrendi helyetteseként 1997. január 1-jétől 10.000 forint helyettesítési illetményben, 1995. július 1-jétől az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 43. §-ának (4) bekezdése alapján megállapított 20%-os illetményeltérítésben részesült. 1997. január 1-jétől az illetménye így 91.900 forint volt. Az alperes az 1997. március 3-án kelt intézkedésével visszavonta a helyettesítési megbízást és a helyettesítési díjat, továbbá megszüntette az illetményeltérítést. A felperes illetményét 1997. március 4-től kezdődő hatállyal havi 72.540 forintban állapította meg.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes a Ktv. 19. §-ának (6) bekezdése alapján jogszerűen állapította meg a végkielégítést az egyébként járó összeg felében, mivel a felperes kellő alap nélkül utasította el a felajánlott munkakörökbe való áthelyezését. Az alperes a Ktv. 17. §-ának (3) bekezdésében meghatározottak szerint a felperes képzettségének és besorolásának megfelelő munkaköröket ajánlott fel.
Megfelelőnek minősítette a bíróság az államigazgatási főiskolai végzettséggel rendelkező felperesnek felajánlott útlevél-, házassági anyakönyvi, társadalmi szertartásokat szervező ügyintézői munkakört, valamint a műszaki végzettségének megfelelő műszaki, építéshatósági munkakört. Ez utóbbi munkakört illetően beszerzett igazságügyi orvos szakértői vélemény alapulvételével azt állapította meg, hogy a szorongásos neurózis betegség nem tette alkalmatlanná a felperest a munkakör betöltésére.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a helyettesítésre vonatkozó megbízás visszavonása miatt jogszerű a helyettesítési illetmény megszüntetése, továbbá az alperes a Ktv. 43. §-ának (4) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében visszavonhatta a 20%-os illetményeltérítést. Alaptalannak találta a felmentési idő 1997. február 28-tól kezdődő számítására vonatkozó követelést is.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet - annak helytálló indokaira hivatkozással - helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének a végkielégítésre vonatkozó rendelkezése megváltoztatása iránt a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint az 1997. februárban érvényes csoportvezetői 91.900 forintos havi illetménnyel számolva 12 havi végkielégítésként 1.102.800 forint illette volna meg. A felülvizsgálati eljárásban olyan határozat meghozatalát kérte, amely kötelezi az alperest a végkielégítésként kifizetett 435.240 forintot meghaladó különbözet és annak 1997. június 10-től számított késedelmi kamata megfizetésére.
Arra is hivatkozott, hogy törvénysértő a végkielégítés felére csökkentésére vonatkozó ítéleti rendelkezés, mivel az építéshatósági munkakörbe áthelyezéséhez egészségügyi okból nem járult hozzá. E körben a munkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta az igazságügyi orvos szakértő véleményét. Sérelmezte, hogy a másik felajánlott munkakörre való alkalmasságára az elsőfokú bíróság nem kérte az orvos szakértő véleményét.
Álláspontja szerint a képviselő-testület határozatából következően a felmentési idő kezdeteként 1997. február 18-át kellett volna az alperesnek meghatároznia. A későbbi időponttal történt felmentés célja az volt, hogy a végkielégítés alapja ne a csoportvezetői - magasabb - illetmény legyen.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálat kérelem részben alapos.
Az alperes a felperes részére két betöltetlen munkakört ajánlott fel. A felperes üzemmérnöki és államigazgatási főiskolai végzettsége alapján mindkét munkakör megfelelőnek minősült. A perben a felperes nem hivatkozott arra, hogy az útlevél-, házassági, anyakönyvi, társadalmi szertartásokat szervező ügyintézői munkakör az egészségi állapotának nem felel meg. Emiatt alaptalanul sérelmezi, hogy a munkaügyi bíróság e körülményt a szakértővel nem vizsgáltatta.
A Ktv. 19. §-ának (6) bekezdése értelmében az egyébként járó végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselő, ha a felmentésére azért került sor, mert a 17. § (3) - (4) bekezdése szerinti - vagyis a képzettségének, besorolásának és egészségi állapotának megfelelő betöltetlen munkakörbe történő - áthelyezéséhez alapos indok nélkül nem járult hozzá. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperes az útlevél-, házassági, anyakönyvi, társadalmi szertartásokat szervező ügyintéző munkakörbe áthelyezéséhez alapos ok nélkül nem járult hozzá. Nem minősül alapos oknak az arra való hivatkozás, hogy "távol állt tőle a terület". Nem törvénysértő tehát az eljárt bíróságok következtetése arra, hogy a Ktv. 19. §-ának (6) bekezdése értelmében a felperes a 12 havi végkielégítés felére tarthat igényt.
Téves a felülvizsgálati kérelem a felmentési idő kezdetére vonatkozóan is. Helytállóan hivatkozott e körben a munkaügyi bíróság ítélete indokolásában arra, hogy a felmentési idő kezdete a jogviszonyt megszüntető munkáltatói intézkedés közlése időpontja vagy az intézkedésben a munkáltató által meghatározott későbbi időpont lehet. Az adott esetben az alperes a felajánlási kötelezettsége teljesítése után 1997. március 6-án március 10-én kezdődő hat hónap felmentési idővel mentette fel a felperest.
Részben alapos a felülvizsgálati kérelem a végkielégítés összegét illetően.
A végkielégítés összegénél a felmentés kezdetekor járó illetményt kell alapul venni (Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.478/1997. sz.).