adozona.hu
BH 2000.3.125
BH 2000.3.125
I. Részteljesítés esetén nem illeti meg prémium a munkavállalót, kivéve, ha a munkáltató a kitűző intézkedésében erre nézve kifejezetten rendelkezett [Mt. 143. § (2) bek.]. II. Ha a munkavállaló évek óta fennálló betegségei miatt bekövetkezett keresőképtelenség és a munkáltató által közölt jogellenes rendkívüli felmondás között nincs okozati összefüggés, a munkavállaló kártérítési igényét jogalap hiányában el kell utasítani [Mt. 100. § (1) bek.]. III. Alaptalan a munkaviszony megszűnését követő időre bérkül
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kereskedelmi igazgató munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1995. november 23-án hozott intézkedésével - a felperes kötelezettségszegésére hivatkozással - rendkívüli felmondással megszüntette.
A felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, a munkaviszony helyreállításának mellőzése, 1.155.000 forint végkielégítés és az 1995. évre járó prémium megfizetése iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságnál. A keresetét utóbb a felmondási járandóságra,...
BH 2000.3.125 I. Részteljesítés esetén nem illeti meg prémium a munkavállalót, kivéve, ha a munkáltató a kitűző intézkedésében erre nézve kifejezetten rendelkezett [Mt. 143. § (2) bek.].
II. Ha a munkavállaló évek óta fennálló betegségei miatt bekövetkezett keresőképtelenség és a munkáltató által közölt jogellenes rendkívüli felmondás között nincs okozati összefüggés, a munkavállaló kártérítési igényét jogalap hiányában el kell utasítani [Mt. 100. § (1) bek.].
III. Alaptalan a munkaviszony megszűnését követő időre bérkülönbözet címén előterjesztett kártérítési követelés, minthogy a munkáltatót csak a munkaviszony megszűnéséig terheli munkabér-fizetési kötelezettség [Mt. 100. § (1) bek.].
A felperes kereskedelmi igazgató munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1995. november 23-án hozott intézkedésével - a felperes kötelezettségszegésére hivatkozással - rendkívüli felmondással megszüntette.A felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, a munkaviszony helyreállításának mellőzése, 1.155.000 forint végkielégítés és az 1995. évre járó prémium megfizetése iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságnál. A keresetét utóbb a felmondási járandóságra, az elmaradt munkabérre és kártérítési igényre is kiterjesztette.
A munkaügyi bíróság ítéletével 121.072 forint kártérítés, 160.201 forint átlagkereset és távolléti díj, 688.689 forint végkielégítés, 137.736 forint felmentési időre járó átlagkereset és 213.000 forint 1995. évi prémium címén marasztalta az alperest. Kötelezte továbbá a kamat, a részperköltség és a részilleték megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Az elsőfokú bíróság az alperes rendkívüli felmondását kötelezettségszegés hiánya miatt találta jogellenesnek. Az összegszerű marasztaló rendelkezéseit az Mt. 152. §-ának (4) bekezdésével, az Mt. 100. §-ának (1) és (4) bekezdésével, az Mt. 95. §-ával, valamint az alperesnél hatályos kollektív szerződéssel indokolta.
Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét. A 121.072 forint kártérítés és a prémium megfizetésére vonatkozó marasztalást mellőzte: az átlagkereset és távolléti díj címén járó marasztalási összeget 157 302 forintban, a végkielégítést 673.980 forintban, a felmentési időre járó átlagkeresetet 134.820 forintban állapította meg.
Az alperes rendkívüli felmondása jogellenessége tekintetében a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával. A kártérítés megállapítását a megyei bíróság a keresőképtelenség és a rendkívüli felmondás jogellenessége közötti okozati összefüggés hiánya miatt mellőzte.
Az 1995. évi prémiumról kifejtette, hogy részteljesítés esetén prémium csak akkor jár, ha a prémiumkitűzés ezt kifejezetten előírta. Ezért az alperes nem járt el jogellenesen, amikor az egyik részfeladattal összefüggésben nem fizetett prémiumot a felperesnek. Emiatt ez az összeg az átlagkeresetbe sem számítható be.
A másodfokú bíróság az 1995. januárban és májusban kifizetett 1.980.000 forintot teljes egészében nem találta figyelembe vehetőnek az átlagkereset részeként, mert azt az 1994. évi prémiumkitűzés alapján fizetett prémiumként minősítette, és annak a IV. negyedévre eső részét lehet csak a kifizetett munkabérbe beszámítani [Mt. 152. § (6) bekezdés].
A megyei bíróság az Mt. 152. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság által alapul vett havi 170.000 forint helyett havi 180.000 forint átlagkeresetet vett figyelembe az Mt. 152. §-ának (3) bekezdése alapján. Ezért és az Mt. 152. §-ának (6), (8) és (10) bekezdése szerint a felperes átlagkeresetét napi 10.212 forintban állapította meg. Ennek megfelelően változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletének összegszerű rendelkezéseit.
A megyei bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával, mely szerint a felperes részére a munkaviszonyának megszűnése utáni időre nem jár kártérítés [Mt. 100. §-ának (5) bekezdése].
A felmentési járandóság és a végkielégítés tekintetében a másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság álláspontját ugyancsak helytállónak találta. Hangsúlyozta, hogy a kollektív szerződés kifejezett eltérő rendelkezése hiányában a munkaviszony megszakítása folytán a végkielégítés mértékét az alperesnél 1993. május 8-tól eltöltött idő alapján kell megállapítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Annak "megváltoztatását" kérte valamennyi elutasított követelése tekintetében.
1. Az 1995. évi prémiumigénye elutasítását erre irányuló fellebbezési kérelem hiányában sérelmezte elsődlegesen. Ezen eljárási szabálysértés nélkül is törvénysértőnek tartotta a jogerős ítéletet az Mt. 143. §-ának (2) bekezdése megsértése miatt. A 213.000 forint prémium beszámítása folytán az átlagkereset összegének 10.662 forintra történő módosítását kérte.
2. A táppénz és az átlagkereset közötti különbözet miatti kártérítés iránti igény elutasítását az Mt. 174. §-a (4) bekezdése és a Pp. 221. §-a (1) bekezdésének megsértése miatt találta törvénysértőnek.
3. Az átlagkereset összegének az előzőek szerint történő módosítása folytán a felperes az 1995. december 23-tól 1996. január 15-ig tartó időre járó elmaradt munkabére (átlagkereset és távolléti díj) összegszerűségét is vitatta.
4. A felperes álláspontja szerint az új munkaviszony létesítését, a kárenyhítési kötelezettségének teljesítését törvénysértéssel értékelte a terhére a megyei bíróság az 1996. január 16-tól április 12-ig kiesett keresete miatti kártérítés iránti igénye elutasítása körében.
5. A kollektív szerződésnek a végkielégítéssel kapcsolatos rendelkezése téves értelmezése miatt jogszabálysértőnek találta a 9 havi végkielégítésre (2.111.067) forint és a 28 nap felmentési időre járó átlagkeresetre (218.932 forint) vonatkozó igénye elutasítását.
6. Végül álláspontja szerint a bíróságok a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-ába ütközően állapították meg az ügyvédi munkadíjat és költségét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felperes a felülvizsgálati kérelem 3. pontjában szereplő kérelmét a felülvizsgálati tárgyaláson visszavonta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. Az alperes fellebbezésében a felperes kereseti kérelme elutasítását kérte. E kérelem terjedelmét - amely a kereset elutasítására irányul - nem érinti a kérelem részleges indokolása. Ennélfogva a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátainak [Pp. 253. § (3) bekezdés] sérelme nélkül változtatta meg az elsőfokú ítéletnek az 1995. évi prémium iránti kereseti kérelemnek helyt adó rendelkezését. Érdemben is helytálló az előbbi ítéleti döntés. Minthogy részteljesítés esetén nem illeti meg prémium a munkavállalót, kivéve, ha erre vonatkozóan kifejezetten rendelkezik a munkáltató a kitűző intézkedésében [Mt. 143. § (2) bekezdés], a munkáltató "egyedi döntése alapján fizethető" rendelkezésre a felperes igényt nem alapíthat. Ebből következően a felülvizsgálati kérelem mind e prémiumigény, mind az ennek figyelembevételével számítandó átlagkereset összegszerűsége tekintetében törvénysértés hiányában tévesen támadta a jogerős ítéletet.
2. A másodfokú bíróság - a felperes háziorvosának tanúvallomásában foglaltakat az elsőfokú bíróságtól eltérően teljes egészében értékelve és mérlegelve - okszerű következtetéssel állapította meg, hogy az évek óta folyamatosan kezelt magas vérnyomás és egyéb betegség miatti keresőképtelenség és a munkáltató által közölt rendkívüli felmondás között okozati összefüggés nem áll fenn. Így a kárigényt jogalap hiányában el kellett utasítani. A per adatai szerint a felperes orvos szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványt - az alperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel - a másodfokú eljárásban nem terjesztett elő. Az előbbieknél fogva - a kártérítési igénnyel kapcsolatos tényállás megállapításánál - a kirívóan okszerűtlen következtetés és bizonyítási indítvány mellőzése hiányában a felülvizsgálatot megalapozó jogszabálysértés nem volt megállapítható.
A 3. pontban szereplő felülvizsgálati kérelmét a felperes visszavonta.
4. A felperes kérte munkaviszonya megszűnésének időpontját 1996. január 15. napjában megállapítani. Az eljárt bíróságok e nyilatkozatnak megfelelően a munkaviszony-megszűnés időpontjára és nem az új munkaviszony létesítésére tekintettel állapították meg, hogy a munkaviszony megszűnését követő időre az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése alapján - elmaradt munkabér (bérkülönbözet) címén - előterjesztett kártérítési követelés alaptalan, hiszen a munkáltatót munkabér-fizetési kötelezettség a munkaviszony megszűnéséig terheli. Téves tehát a kárenyhítési kötelezettséggel kapcsolatos jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati okfejtés.
5. A felmondási idő és végkielégítés alapjául szolgáló munkaviszonyra vonatkozó kollektív szerződéses rendelkezést az eljárt bíróságok helytállóan értelmezték, a munkaviszony megszakítását megelőző munkaviszony időtartamának figyelembevételéről ugyanis a kollektív szerződés nem rendelkezett. Ezért a felülvizsgálati támadás a jogerős ítélet felülvizsgálatát e tekintetben sem alapozta meg.
6. A felperes részleges pernyertessége folytán a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes javára megítélt első- és másodfokú perköltség összege - a pernyertessége és pervesztessége aránya figyelembevételével - a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdésébe nem ütközik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott - 157.302 forint átlagkereset és távolléti díj megfizetésére vonatkozó - rendelkezéseit nem érintette, a további rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati eljárási költséget nem igényelt, ezért e tárgyban nem kellett határozni.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.180/1998. sz.)