adozona.hu
BH 2000.3.124
BH 2000.3.124
A munkarendet - kollektív szerződés hiányában - a munkáltatónak kell meghatároznia. Ha a kereskedelmi tevékenységet folytató cégnek nincs munkarendje, az üzlet nyitvatartási rendjéből kiindulva kell megállapítani azt a napi keretet, amelyen belül a munkavállalóknak munkát kell végezniük, figyelembe véve a kereskedelemben szokásos, a nyitást megelőző előkészítő és a zárást követő befejező munkálatokhoz szükséges időt is [Mt. 119. § (1) bek., 126. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek, akik a perbeli időben házastársak voltak, az alperes önkiszolgáló élelmiszerüzletében vezető, illetőleg vezetőhelyettes munkakört láttak el. A felperesek munkaviszonya 1994. novemberében megszűnt.
A felperesek az 1992. január 1. napjától a munkaviszonyuk megszűnéséig eltelt időben teljesített túlmunkájuk, valamint a kiírt, de ténylegesen igénybe nem vett szabadságuk fejében munkabér megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével az I. rendű felperes...
BH 2000.3.124 A munkarendet - kollektív szerződés hiányában - a munkáltatónak kell meghatároznia. Ha a kereskedelmi tevékenységet folytató cégnek nincs munkarendje, az üzlet nyitvatartási rendjéből kiindulva kell megállapítani azt a napi keretet, amelyen belül a munkavállalóknak munkát kell végezniük, figyelembe véve a kereskedelemben szokásos, a nyitást megelőző előkészítő és a zárást követő befejező munkálatokhoz szükséges időt is [Mt. 119. § (1) bek., 126. § (2) bek.].
A felperesek, akik a perbeli időben házastársak voltak, az alperes önkiszolgáló élelmiszerüzletében vezető, illetőleg vezetőhelyettes munkakört láttak el. A felperesek munkaviszonya 1994. novemberében megszűnt.A felperesek az 1992. január 1. napjától a munkaviszonyuk megszűnéséig eltelt időben teljesített túlmunkájuk, valamint a kiírt, de ténylegesen igénybe nem vett szabadságuk fejében munkabér megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével az I. rendű felperesnek 407.298,-Ft-ot, a II. rendű felperesnek 208.778,-Ft-ot ítélt meg kamataival együtt a túlmunka ellenértékeként, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság szerint az üzlet forgalmából és a létszám alakulásából a ténylegesen teljesített túlmunka mennyiségét mérlegeléssel sem lehet megállapítani. A tanúvallomások egymásnak ellentmondó tartalmuk és a visszaemlékezés pontatlansága miatt értékelhetetlenek. A munkaügyi bíróság ezért a jelenléti ívek adatait vette figyelembe, az alperes is ennek alapján folyósította a felperesek munkabérét. A felperesek a szabadság kiadását aláírásukkal elismerték, a jelenléti ív ezzel ellentétes bejegyzései nem vehetők figyelembe.
A felperesek keresetének teljes elutasítása iránt az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében helybenhagyta. Az alperes részben maga is elismerte a felperesek túlmunkavégzését, amikor annak ellenértékét az Mt.-ben meghatározott mértékig megfizette. A jelenléti íveket havonta kellett leadni, az alperesnek módja és lehetősége lett volna az általa indokolatlannak tartott adatokat módosítani, de ezt nem tette. A jelenléti ívvel mint okirati bizonyítékkal szemben az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a feltüntetett túlmunka eltúlzott vagy szükségtelen volt.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperesek keresetének elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felpereseknek - a kollektív szerződés rendelkezéseit megtartva - csak az indokolt túlmunka ellenértékét fizette meg, a többi ugyanis indokolatlan volt. A felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk, hogy a rendes munkaidőt meghaladó munkavégzésük igazolt és ellenőrzött volt (BH 1997/500.). A felperesek a munkavégzést csak az általuk vezetett jelenléti íven igazolták, a rendkívüli munkavégzést azonban az alperes nem ellenőrizhette, mert ilyet el sem rendelt.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes 1992-ben a felperesek nyilvántartott túlmunkavégzésének egy részét az ellenérték megfizetésével elismerte. Kétséges, hogy ezt a kollektív szerződés rendelkezése alapján tette: a perben az 1994. március 1-jén hatályba lépett kollektív szerződést csatolta, ennek tartalmából pedig nem tűnik ki, korábban volt-e egyáltalán kollektív szerződés az alperesnél. A rendkívüli munkavégzés elrendelésére az alperes ebben a körben sem hivatkozott, a munkavégzés indokoltságát utólag is kizárólag a fizetés tényével magyarázta.
Az Mt. 119. §-ának (1) bekezdése szerint a munkarendet kollektív szerződés hiányában a munkáltató határozza meg. Ilyen rendelkezésre a perben az alperes nem hivatkozott, ezért az üzlet nyitvatartási rendjéből kiindulva lehet megállapítani azt a napi keretet, amelyen belül a felpereseknek munkát kellett végezni, figyelembe véve a kereskedelemben szokásos, a nyitást megelőző és zárást követő befejező munkálatokhoz szükséges időt is.
A felperesek munkavégzésének kezdő és befejező időpontját ehhez igazodóan tartalmazzák az általuk vezetett jelenléti ívek. A nyitvatartási és az ahhoz kapcsolódó időben a felperesek munkahelyén az alperes érdekében tényleges munkavégzés volt, tehát nem csupán a felperesek jelenlétével kellett számolni. Az alperes a felperesek munkavégzésének mértékéről a jelenléti ívekből minden hónapban tudomást szerzett. Intézkedhetett volna, ha a felperesek munkavégzése a nyilvántartott mértékben indokolatlan volt. Ilyen intézkedést azonban az alperes nem tett.
Az alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogeset részben eltérő tényálláson alapult: a munkavállaló a jelenléti ív szerint egyedül tartózkodott a rendes munkaidő letelte után a munkahelyén, önmagában azonban a munkahelyen a munkaidő lejártát követően történt tartózkodás túlmunkavégzés megállapítására nem szolgálhat. A felperesek esete más, mert a munkahelyen munkavégzés folyt, az alperes ellenőrzése alól nem vonták ki magukat, legfeljebb az alperes az ellenőrzési jogát nem gyakorolta.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes pervesztes lett, ebből kifolyóan meg kell térítenie a felperesek felülvizsgálati eljárási költségeit és a felülvizsgálati eljárás illetékét.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.555/1998. sz.)