adozona.hu
BH 2000.3.123
BH 2000.3.123
Ha a rendes felmondás indoka - a munkavállaló mulasztásának jellegénél fogva - nem tekinthető olyan magatartásnak, amely a munkaviszonyának megszüntetését szükségessé teszi, a bíróságnak a felmondást hatálytalanítania kell [Mt. 89. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kereskedelmi ügyintéző munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1996. október 11-én kelt intézkedésével 30 napi felmondási idővel felmondta azzal az indokolással, hogy a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben megszegte, mert az ügyvezető igazgatónak leltárhiányt jelentett a közvetlen vezetőjével való egyeztetés és ellenőrzés nélkül.
A felperes munkaügyi jogvitát kezdeményezett, keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását és viss...
BH 2000.3.123 Ha a rendes felmondás indoka - a munkavállaló mulasztásának jellegénél fogva - nem tekinthető olyan magatartásnak, amely a munkaviszonyának megszüntetését szükségessé teszi, a bíróságnak a felmondást hatálytalanítania kell [Mt. 89. § (2) bek.].
A felperes kereskedelmi ügyintéző munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1996. október 11-én kelt intézkedésével 30 napi felmondási idővel felmondta azzal az indokolással, hogy a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben megszegte, mert az ügyvezető igazgatónak leltárhiányt jelentett a közvetlen vezetőjével való egyeztetés és ellenőrzés nélkül.A felperes munkaügyi jogvitát kezdeményezett, keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását és visszahelyezésének mellőzésével az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes munkakörébe tartozott a készáru-raktározás bizonylatolása, a számítógépes számlázás. 1996 szeptemberében a raktárvezető nyugdíjba ment, és munkakörének átadását követően még besegített a munkába, ekkor észlelte, hogy az átadáskor készült leltárhoz képest 160 db baba hiányzik. Ezt a felperessel, az új raktárvezetővel és az alperes gazdasági vezetőjével is közölte. A felperes a közvetlen felettese, a raktárvezető utasítására az általa vezetett nyilvántartást kétszer is ellenőrizte, hibát nem észlelt. Ezt követően a "leltárhiányt" jelezte az ügyvezetőnek, akinek utasítására elvégzett ellenőrzés során kiderült, hogy nincs leltárhiány, a felperes által végzett kétszeres téves adatbevitel okozta az eltérést.
Mindezt a bíróság úgy értékelte, hogy mivel a felperes saját munkáját nem hitelt érdemlően ellenőrizte, és a közvetlen felettesével történő egyeztetést, ellenőrzést megelőzően hiányt jelentett, ezzel félrevezette az ügyvezetőt. A bíróság álláspontja szerint ez a magatartás indokolttá tette a munkaviszony rendes felmondását.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A felperes keresetének helyt adva a rendes felmondást hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 1998. március 6-án szűnik meg. A felperest megillető anyagi juttatások tekintetében az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes terhére rótt magatartás nem jelentett kötelezettségszegést, mert az észlelt leltárhiány jelentésével az ügyvezetőt nem tévesztette meg, hiszen ennek közlésekor a hibát még nem találták meg, még abban a hiszemben volt, hogy a raktárnál leltárhiány mutatkozik. Másrészt a jelentési kötelezettség teljesítésével a valós hiány elhárítását segítette volna elő.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybehagyását kérte az Mt. 89. §-ának (1)-(3) bekezdésébe, valamint a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozással. Iratellenességet panaszolt amiatt, hogy a másodfokú bíróság "leltárhiány megállapításából" indult ki, holott ilyen nem történt, a felperes jelentése nem valós adatokon alapult. Álláspontja szerint a felperes halmozott kötelezettségszegése - a hiányként mutatkozó tétel kétszeres "felvezetése", a saját maga által elkövetett hiba felfedezésének elmulasztása, a teljes körű ellenőrzés előtti, munkakörét meghaladó helyzetminősítés és a szolgálati út mellőzésével tett jelentés - az alkalmatlanságát bizonyítja, az pedig a felmondás jogszerű indoka.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-a (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítéleti döntés alapjául szolgáló tényállás tekintetében a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés [Pp. 206. § (1) bekezdés] nem állapítható meg. A per adatai szerint a régi raktárvezető a nyilvántartott és a tényleges árukészlet között mutatkozó hiányt észlelt. Az általa jelzett hiányt az alperes beadványaiban, perbeli nyilatkozataiban maga is leltárhiányként jelölte meg, és az elsőfokú ítélet tényállása szerint is leltárhiányt jelzett a volt raktárvezető. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítéleti tényállást alaposnak minősítette. Ehhez képest a leltárhiány megállapításával kapcsolatban iratellenességet a felülvizsgálati kérelem alaptalanul panaszolt. Az adott esetben egyébként sincs érdemben jelentősége annak, hogy a felperes terhére rótt magatartás hiány vagy leltárhiány jelentése volt.
A felmondási indok alaposságára vonatkozó felülvizsgálati érveléssel kapcsolatban azt kellett vizsgálni, hogy a felmondás indokául megjelölt magatartás az Mt. 89. §-ának (2) bekezdése szerint jogszerű indoka lehetett-e a felperes munkaviszonya megszüntetésének. Tekintettel arra, hogy a felperes a terhére rótt magatartást, az utóbb tévesnek bizonyult hiány jelentését nem vitatta, a perben abban kellett állást foglalni, hogy a tényszerűen fennálló indokból lehet-e alaposan arra következtetni, hogy miatta a munkavállaló munkájára a továbbiakban az alperesnél nem volt szükség.
A felperes egyszeri téves adatbevitele a számítógépbe olyan figyelmetlenség, amely bármelyik hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállalóval előfordulhat. Azt pedig, hogy a teljes körű ellenőrzést megelőzően jelezte az észlelt hiányt - amelyről egyébként a közvetlen felettese is tudott - az ügyvezetőnek, a másodfokú bíróság helyesen értékelte akként, hogy az a munkáltató érdekeit nem sértette, inkább elősegítette a hiba feltárását: a "szolgálati út" betartásához sem fűződött az adott esetben különös érdek.
Mindezeket figyelembe véve, a felmondás indoka az okszerűség követelményeinek nem felel meg, minthogy a felperes terhére rótt téves jelentés - a kifejtett körülményeknél, a mulasztás jellegénél fogva - nem tekinthető olyan munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásnak, amely a további munkájának, azaz munkaviszonyának megszüntetését szükségessé tette.
Ezért a felmondás jogellenességét megállapító jogerős közbenső ítéletet a felmondás megalapozottságára hivatkozva a felülvizsgálati kérelem - jogszabálysértés hiányában - alaptalanul támadta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.
A közbenső ítéletre figyelemmel a felülvizsgálati eljárási költségről, az illetékről nem kellett határozni.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.426/1998. sz.)