adozona.hu
BH 2000.2.76
BH 2000.2.76
Rendkívüli felmondás esetén a szubjektív határidő akkor kezdődik, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója mindazoknak az ismereteknek teljeskörűen a birtokába jut, amelyek alapján a rendkívüli felmondási jog gyakorolhatóságáról, vagyis a kötelezettségszegés tényéről, a vétkesség súlyára és a kötelezettségszegés mértékére vonatkozó törvényi feltételek meglétéről állást lehet foglalni [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek töltőállomás-vezetői, illetve kútcsoport-vezetői munkakörben álltak az alperes alkalmazásában.
Az alperes 1996. június 12-én rendkívüli felmondással megszüntette a felperesek munkaviszonyát. Intézkedését azzal indokolta, hogy a Fogyasztásvédelmi Felügyelőség és az Országos Mérésügyi Hivatal - az 1996. május 10-16. között végzett ellenőrzések során - a felperesek által vezetett töltőállomásokon az ólomzárak manipulálását állapította meg, amely a fogyasztók megkárosítását eredmény...
BH 2000.2.76 Rendkívüli felmondás esetén a szubjektív határidő akkor kezdődik, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója mindazoknak az ismereteknek teljeskörűen a birtokába jut, amelyek alapján a rendkívüli felmondási jog gyakorolhatóságáról, vagyis a kötelezettségszegés tényéről, a vétkesség súlyára és a kötelezettségszegés mértékére vonatkozó törvényi feltételek meglétéről állást lehet foglalni [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, (4) bek.].
A felperesek töltőállomás-vezetői, illetve kútcsoport-vezetői munkakörben álltak az alperes alkalmazásában.Az alperes 1996. június 12-én rendkívüli felmondással megszüntette a felperesek munkaviszonyát. Intézkedését azzal indokolta, hogy a Fogyasztásvédelmi Felügyelőség és az Országos Mérésügyi Hivatal - az 1996. május 10-16. között végzett ellenőrzések során - a felperesek által vezetett töltőállomásokon az ólomzárak manipulálását állapította meg, amely a fogyasztók megkárosítását eredményezte. Ezzel kapcsolatban a folyamatos ellenőrzési kötelezettség elmulasztását rótta a felperesek terhére.
A felperesek a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt munkaügyi jogvitát kezdeményeztek.
Kereseti kérelmük a munkaviszonyuk helyreállításának mellőzésével az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét - a szabadságmegváltás kivételével - elutasította.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás adatait részletesen értékelve arra következtetett, hogy a munkáltatói jogkörgyakorló H. T. a lefolytatott vizsgálat eredményéről legkorábban 1996. június 10-én értesült. Így a rendkívüli felmondási jog gyakorlására a törvényben előírt határidőn belül került sor. A bíróság a felperesek terhére rótt kötelezettségszegéseket bizonyítottnak és a rendkívüli felmondásokat az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint megalapozottnak találta.
A felperesek az ítélet ellen a keresetüket elutasító része tekintetében fellebbeztek, az alperes pedig csatlakozó fellebbezésében a megállapított fizetési kötelezettsége alóli mentesítését kérte.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a felperesek munkaviszonyát megszüntető rendkívüli felmondások jogellenességét, és ennek alapján marasztalta az alperest a rendelkező részben felperesenként meghatározott összeg és kamatai, valamint perköltség és részvény kiadása tekintetében.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból eltérő jogi következtetésre jutott. Álláspontja szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója a rendkívüli felmondás jogát elkésetten gyakorolta, mert az ellenőrzés során tapasztalt rendellenességekről néhány napon belül hiteles tudomást szerzett, és olyan intézkedést, amely a felmerült gyanú megalapozottságát bizonyítaná, nem tett. A megyei bíróság megítélése szerint a munkáltatói jogkör gyakorlójának 1996. június 11-én sem állt több adat a rendelkezésére a felperesek mulasztását illetően, mint 1996. májusában, amikor az ellenőrzési jegyzőkönyveket kézhez kapta.
Az elkésettségre vonatkozó jogi álláspontjánál fogva a másodfokú bíróság a továbbiakban érdemben nem vizsgálta a munkáltatói intézkedés megalapozottságát.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős másodfokú ítélet "megváltoztatását" és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója 1996. június 11-én szerzett kétséget kizáróan tudomást a felperesek terhére rótt kötelezettségszegésről, ezért a munkáltatói intézkedés elkésettségét tévesen állapította meg a megyei bíróság. Kifejtette, hogy az elrendelt vizsgálat esetleges eredménytelensége nem jelenti annak szükségtelenségét. Az adott esetben a vizsgálat újabb lényeges információkat szolgáltatott.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az Mt. 96. §-ának (4) bekezdésében előírt szubjektív határidő akkor kezdődik, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója mindazoknak az ismereteknek teljeskörűen a birtokába jut, amelyek alapján állást lehet foglalni a rendkívüli felmondási jog gyakorolhatóságáról; azaz a kötelezettségszegés tényéről és ezen túlmenően a vétkesség súlyára és a kötelezettségszegés mértékére vonatkozó törvényi feltételek [Mt. 96 § (1) bekezdés a) pont] fennállásáról is.
A másodfokú bíróság által is elfogadott és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés] tényállás szerint a munkáltatói jogkört gyakorló H. T. töltőállomás-menedzser, amint a külső szervek ellenőrzéséről a felperesektől tájékoztatást kapott, elrendelte az ellenőrzési jegyzőkönyvek megküldését, és a felpereseket igazoló jelentésre hívta fel. E jegyzőkönyvek és a felperesek különböző időpontban elkészült (pl. a II. rendű felperesé 1996. május 20-án) igazoló jelentései alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója csupán az ellenőrök által jelzett sorozatos szabálytalanságról, a plombák manipulálásáról szerzett tudomást, ezeket azonban a felperesek igazoló jelentéseikben ténybelileg is vitatták, kétségbe vonták a plombák ellenőrzésének szabályszerűségét, illetve kifogásolták a vizsgálat elvégzésének módját. Mindezekből tehát még a jelzett szabálytalanság tényére sem lehetett megalapozottan következtetni az ügy további kivizsgálása nélkül, az ellenőrzést végző szervektől beszerzendő további információkra, valamennyi érintett töltőállomásra is kiterjedően. H. T. - az alperes szervezeti rendjének megfelelően - a vizsgálat lefolytatására illetékes hálózatellenőrzési osztály tekintetében rendelkezésre jogosult igazgatót haladéktalanul tájékoztatta, aki az említett osztály vezetőjét a vizsgálatra utasította (1996. május 29-én), az 1996. június 4-én kelt jelentést az igazgató rendelkezése alapján B.-ről 1996. június 7-én (pénteken) postázták a munkáltatói jogkörgyakorló részére Sz.-re, ahol a küldeményt a következő munkanapon, 1996. június 10-én vették át. Ennek alapján intézkedett a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperesek munkaviszonya megszüntetéséről.
A másodfokú bíróság az előbbiekkel ellentétesen, tehát okszerűtlen következtetéssel állapította meg, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a kötelezettségszegés gyanújának kivizsgálása érdekében nem intézkedett, illetőleg az 1996. június 11-én kézhez vett vizsgálati jelentés az ellenőri jegyzőkönyvekhez képest többletinformációt nem tartalmazott. Az utóbbinak ugyanis ellentmondanak egyebek mellett a vizsgálati jelentés mellékletei (OMH mértékhitelesítő kirendeltségének feljegyzése, OMH hitelesítő főosztály határozata, a szabálytalan plombák hitelesítését végző P. Kft. alkalmazottja, N. Gy. meghallgatásáról készült jegyzőkönyv), amelyek az ellenőri jegyzőkönyvek utáni időpontban keltek, és a felperesek által vitatott szabálytalanság tényét támasztják alá. Ily módon a jelentés a plombákkal kapcsolatos szabálytalanság feltárásához, bizonyításához hozzájárult, tehát nem volt szükségtelen intézkedés. Ezért a jelentés kézhezvételétől mint a tudomásszerzés időpontjától számított szubjektív határidőt az alperes betartotta. Az ezt helytállóan megállapító elsőfokú ítéletet e tekintetben a jogerős ítélet az Mt. 96. §-a (4) bekezdésébe ütköző törvénysértéssel változtatta meg.
A másodfokú bíróság a joggyakorlási határidőre vonatkozó előbbi téves álláspontjából következően a felperesek fellebbezését a rendkívüli felmondás érdemét, az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti megalapozottságát illetően nem bírálta el. Így erre tekintettel a másodfokú eljárás lefolytatása szükséges.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felülvizsgálati eljárás illetékét, valamint a peres felek felülvizsgálati eljárási költségét a Legfelsőbb Bíróság csupán megállapította, azok viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.693/1998. sz.)