adozona.hu
BH 2000.1.34
BH 2000.1.34
A törvény biztosítja azt a lehetőséget, hogy a leltárhiányért fennálló felelősséget kollektív szerződés szabályozhassa. Ez a felelősség azonban nem a megőrzési felelősség speciális esete, hanem önálló felelősségi alakzat [Mt. 170. §, 169. § (1) és (2) bek., 102. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek bolti eladó munkakörben álltak munkaviszonyban az alperessel. Az ABC áruházban végeztek munkát. Az alperes az 1993. október 25-től 1994. október 15-ig terjedő leltáridőszak vonatkozásában az ABC-ben végzett leltárellenőrzés során 882.458 forint leltárhiányt állapított meg.
Az alperes hatályos kollektív szerződése szabályozza a leltárfelelősséget. A közvetlen megtérítésre kötelezés mértéke eszerint 150.000 forint, és a leltárállományért az egyéb dolgozók - így a felperesek is - a...
BH 2000.1.34 A törvény biztosítja azt a lehetőséget, hogy a leltárhiányért fennálló felelősséget kollektív szerződés szabályozhassa. Ez a felelősség azonban nem a megőrzési felelősség speciális esete, hanem önálló felelősségi alakzat [Mt. 170. §, 169. § (1) és (2) bek., 102. § (3) bek.].
A felperesek bolti eladó munkakörben álltak munkaviszonyban az alperessel. Az ABC áruházban végeztek munkát. Az alperes az 1993. október 25-től 1994. október 15-ig terjedő leltáridőszak vonatkozásában az ABC-ben végzett leltárellenőrzés során 882.458 forint leltárhiányt állapított meg.Az alperes hatályos kollektív szerződése szabályozza a leltárfelelősséget. A közvetlen megtérítésre kötelezés mértéke eszerint 150.000 forint, és a leltárállományért az egyéb dolgozók - így a felperesek is - a munkabérük arányában, háromhavi átlagkeresetük erejéig felelnek.
Az alperes az 1994. december 2-án kelt határozatával a II. rendű felperest 19.405 forint, a III. rendű felperest 17.793 forint, a IV. rendű felperest 19.678 forint, az V. rendű felperest 18 070 forint, a VI. rendű felperest 22.953 forint, a VIII. rendű felperest 20.693 forint, a IX. rendű felperest 19.502 forint, a X. rendű felperest 20.440 forint, a XII. rendű felperest 21.111 forint, a XIV. rendű felperest 19.000 forint, a XVI. rendű felperest 17.455 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte.
A felperesek keresetükben kérték a határozat hatálytalanítását. Arra hivatkoztak, hogy az alperes nem biztosította a biztonságos őrzés feltételeit, ezért az Mt. 169. §-ának (2) bekezdése szerint nem felelnek a hiányért. Az áruház nagysága (310 m2-es eladótér) kialakítására és az alacsony dolgozói létszámra figyelemmel nem tudták az árukészlet kellő felügyeletét biztosítani. Kifogásolták a leltárfelvétel korábbitól eltérő módját és azt, hogy az alperes a leltáríveket nem szigorú számadású nyomtatványként kezelte. Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperesek keresetét. Megállapította, hogy az alperes kollektív szerződése szabályozza a leltárhiányért való felelősséget. Vizsgálta, hogy az alperes biztosította-e a biztonságos őrzés feltételeit, és megállapította, hogy annak az alperes eleget tett. A biztonságos őrzéshez szükséges, a műszakonkénti hét fő létszámot mindig biztosította. A szakértői véleménnyel szemben a biztonságos őrzés szempontjából figyelembe veendőnek tartotta, hogy az üzletben rendszeres időszakonként kereskedőtanulók is dolgoztak. A leltárfelvétel szabályos volt, a leltárívek kezelése sem volt szabálytalan, és a leltár eredményét nem befolyásolták a felperesek által hivatkozott körülmények.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek annak a kereset szerint történő megváltoztatása iránt. Az alperes kérte az ítélet helybenhagyását.
A megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, a felperesek marasztalását mérsékelte: A II. rendű felperest 9.702 forint, a III. rendű felperest 8.896 forint, a IV. rendű felperest 9.839 forint, az V. rendű felperest 9.035 forint, a VI. rendű felperest 11.476 forint, a VIII. rendű felperest 10.346 forint, a IX. rendű felperest 9.751 forint, a X. rendű felperest 10.220 forint, a XII. rendű felperest 10.555 forint, a XIV. rendű felperest 9.500 forint és a XVI. rendű felperest 8.727 forint és kamatai 15 napon belüli megfizetésére kötelezte. Mellőzte a felperesek perköltségben marasztalását. Indokolásában megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és lehetséges mértékben folytatta le, és a kellően megállapított tényállás alapján, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helytálló jogi következtetésre jutott abban, hogy a megállapított hiány leltárhiány, amiért a felperesek a kollektív szerződés keretei között felelnek. Tévesnek tartotta azonban a megtérítés mértékét. Okfejtése szerint az Mt. 169. §-ának (2) bekezdése csak a 169. § (1) bekezdésében meghatározott körben alkalmazható a munkavállaló által használt, a munkavégzéshez szükséges ingók körében, amelyeket a megőrzés, illetve kezelés után változatlanul kell visszaszolgáltatni. A leltárfelelősség nem kártérítési felelősség, hanem kockázatviselés, ahol a hiánynak ismeretlen okból kell bekövetkeznie. E felelősség feltételeit az Mt. 170. §-a szabályozza. A kollektív szerződés csak a felelősség felső határát szabja meg, ezen belül - ha annak indokai fennállnak - a megtérítés mértéke mérsékelhető. Azt vizsgálta ezért, hogy a megtérítés összegét meg kell-e változtatni. Ebben a körben megállapította, hogy a leltáridőszakban olyan körülmények jelentkeztek, amelyek akadályozták az áruk biztonságos kezelését (a lényegesen csökkentett bolti létszám, az áru elhelyezésének körülményei). Ezek a hiányt csak részben okozhatták, ezért az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, a felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be.
Az alperes kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Indokolása szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor mérsékelte a megtérítés összegét, és a leltárfelelősséget kárfelelősséggé alakította át. Tévesen értelmezte a bíróság a kollektív szerződést és a leltárfelelősséget, ennek alapján szűkítette a felperesek felelősségét. A felelősség terjedelmének a kollektív szerződésben foglaltakon túl való szűkítésére a bíróságnak nincs lehetősége. Tévesnek tartotta a mérséklés indokait is. A hiány egy részének a bolti lopásokkal, létszámhiánnyal okozati összefüggésbe hozása nem vizsgálható, mert a leltárhiánynak ismeretlen okból kell bekövetkeznie. A felelősség terjedelmének mérlegeléssel való megállapítása vétkességi felelősséggé alakította a leltárfelelősséget.
A felperesek az ítélet hatályon kívül helyezésénél az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetüknek helyt adó ítélet hozatalát kérték. Ezt a perbeli nyilatkozataikkal egyezően, lényegében abban összegezve indokolták, hogy az alperes a létszám alacsony szinten tartása mellett nem biztosította a biztonságos őrzés feltételeit, ezért az Mt. 169.§-ának (2) bekezdése értelmében mentesülnek a felelősség alól.
Mind a felülvizsgálati, mind a csatlakozó felülvizsgálati kérelem a következők szerint alaptalan.
Az Mt. a 170. §-ában biztosítja azt a lehetőséget, hogy a leltárhiányért való felelősséget kollektív szerződés szabályozhassa. A leltárhiányért való felelősség azonban nem az Mt. 169. §-ának (1) bekezdésében foglalt ún. megőrzési felelősség speciális esete, hanem önálló felelősségi alakzat. Arra ezért nem is alkalmazható az Mt. 169. §-ának (2) bekezdésében foglalt mentesítő rendelkezés.
A perben tisztázódott, hogy az alperes kollektív szerződése szabályozza a leltárfelelősség feltételét, terjedelmét, megállapításának rendjét, és az alperes helytállóan állapította meg a leltárhiány összegét. A perben azt kellett eldönteni, hogy a felperesek terhére a kollektív szerződés szerint megállapított megtérítési kötelezettség mérsékelhető-e az általuk hivatkozott okok, körülmények miatt. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja - a kialakult ítélkezési gyakorlattal egyezően -, hogy nem hagyható figyelmen kívül a munkavállalók felelősségének megállapításakor: miként tett eleget a munkáltató az Mt. 102.§-ának (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének, nevezetesen: az általa biztosított munkafeltételek (létszám, munkahely elrendezése stb.) lehetővé teszik-e, hogy a munkavállalók megnyugtató módon vállalhassák a leltárfelelősséget.
A másodfokú ítéletnek az alperes áruházában dolgozók létszámára vonatkozó megállapítását helytállónak és az egyéb körülményektől függetlenül önmagában is alkalmasnak találta ahhoz, hogy a felperesek megfizetési kötelezettségét indokolt legyen mérsékelni. A felperesek felelősségének mérséklésére nem azért kerülhet sor, mert az esetleges üzleti lopások a leltárhiányt csak részben okozhatták, hanem amiatt, hogy az alperes a szükséges feltételeket nem biztosította. A másodfokú bíróság okszerű mérlegelésével a Legfelsőbb Bíróság egyetért.
A felperesek teljes mentesítésére az Mt. 169. §-ának (2) bekezdése alapján az előzőekben már kifejtettek miatt nincs lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hozta meg, és a költségviselésről a Pp. 78.§-a alapján rendelkezett. Az alperes a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján köteles megtéríteni.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.428/1998. sz.)