adozona.hu
BH 2000.1.30
BH 2000.1.30
Az átszervezéssel érintett és magasabb minőségi követelményelvet támasztó munkakörre alkalmatlanság - másik megfelelő munkakör hiányában - lehetetlenné teszi a munkaviszony fenntartását [Mt. 89. § (1), (2) és (3) bek., MK 10. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1976. január 2-tól állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában, a perbeli időben tudakozó munkakörben.
Az alperes 1997. március 25-én 1997. július 1. napjára a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Intézkedése indokolása szerint 1997. március 1-jétől, az OTK megalakulásától a tudakozó munkakörök betöltésének feltétele az orvosi és pszichológiai alkalmasság. A vizsgálatot végző P. T. Munkalélektani és Üzemegészségügyi Egyesülés megállapítása szerint a fe...
BH 2000.1.30 Az átszervezéssel érintett és magasabb minőségi követelményelvet támasztó munkakörre alkalmatlanság - másik megfelelő munkakör hiányában - lehetetlenné teszi a munkaviszony fenntartását [Mt. 89. § (1), (2) és (3) bek., MK 10. sz.].
A felperes 1976. január 2-tól állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában, a perbeli időben tudakozó munkakörben.Az alperes 1997. március 25-én 1997. július 1. napjára a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Intézkedése indokolása szerint 1997. március 1-jétől, az OTK megalakulásától a tudakozó munkakörök betöltésének feltétele az orvosi és pszichológiai alkalmasság. A vizsgálatot végző P. T. Munkalélektani és Üzemegészségügyi Egyesülés megállapítása szerint a felperes az előírt alkalmassági követelményeknek nem felelt meg, ennélfogva tudakozó munkakörben nem foglalkoztatható, a képzettségének, az iskolai végzettségének, a gyakorlatának megfelelő másik munkakört pedig az alperes nem tudott felajánlani.
A felperes munkaügyi jogvitát kezdeményezett. Arra hivatkozott, hogy a felmondás indoka nem világos és nem okszerű, mivel a munkáltatónak a vizsgálat előtti tájékoztatója szerint a vizsgálat eredményének a munkaviszonyra nincs befolyása. Álláspontja szerint a rendes felmondás azért is törvénysértő, mivel a kollektív szerződés 12. pontja szerint a munkaviszonya a 20 évet meghaladó törzsgárdatagság miatt csak rendkívül indokolt esetben lett volna megszüntethető. Kereseti kérelme a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével az Mt. 100. §-ában előírt jogkövetkezmények alkalmazására irányult.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a rendes felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest a felperes javára összesen 1.669.196 forint, továbbá 30.000 forint perköltség és az eljárási illeték megfizetésére.
Az ítéleti tényállás szerint az alperesnél végrehajtott átszervezés a helyi szervezésű tudakozó helyett országos tudakozóközpontot hozott létre. Az új szervezeti rendszer korszerű számítástechnikai berendezések használatának elsajátítását tette szükségessé. Az egyesülés a Budapesti Műszaki Egyetemmel együtt dolgozta ki az új projektet és annak ellátására vonatkozóan a munkavállalók alkalmassági feltételeit. A felperes és további hat munkavállaló a pszichológiai vizsgálat eredménye szerint alkalmatlannak bizonyult. Az alperes három munkavállalónak tudott másik megfelelő munkakört biztosítani, a többieknek - köztük a felperesnek - felmondta a munkaviszonyát.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes intézkedése azért volt jogellenes, mivel a tudakozói munkakörök átszervezése a felperes munkakörét érintette ugyan, de létszámcsökkentést nem eredményezett. Az alperesnek ugyanis a várható átszervezésről kiadott tájékoztatója szerint az alkalmassági vizsgálat nem a munkaviszony megszüntetését célozta. Továbbá az átszervezés az alkalmatlanságot megállapító szakvélemény mellett sem minősül olyan különös indoknak, amely mellett a felperes foglalkoztatása tarthatatlan vagy aránytalan terhet jelent a munkáltatóra.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság az ítéleti tényállás kiegészítése alapján megállapította, hogy a rendes felmondás nem jogellenes. Kifejtette, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésekor az felperes nem sértette meg sem az Mt.-t, sem pedig a kollektív szerződés előírásait. Az alperesnél minőségileg magasabb színvonalú szolgáltatás bevezetése érdekében hajtottak végre átszervezést, melynek nem volt feltétele a létszámcsökkentés. A felperes alkalmatlansága miatt az alperestől nem volt elvárható, sőt súlyos sérelemmel járt volna a munkaviszony fenntartása.
A megyei bíróság megállapítása szerint az alperes a felmondás indoka valóságát és okszerűségét, továbbá azt is bizonyította, hogy három munkavállalónak képzettségük, szakmai gyakorlatuk alapján biztosított másik munkakört. A felperes részére ilyen megfelelő munkakör nem volt. Mindezek alapján a megyei bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az "elsőfokú ítélettel összhangban a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát" kérte. Az Mt. 89. §-ába ütköző törvénysértést panaszolt. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 95.számú állásfoglalásában foglaltakat is. Arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság által kiegészített tényállás új adatai nem alapozzák meg a munkaügyi bíróságnak a felmondás jogellenességét kimondó ítélete megváltoztatását. Téves a jogerős ítéletnek a felperes részére felajánlható munkakör hiányára vonatkozó megállapítása, mivel az ugyancsak alkalmatlannak minősített három munkavállalónak felajánlott munkaköröket a felperes is el tudta volna látni. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget a pszichológiai szakvélemény felperessel való részletes megismertetése hiányának. Arra hivatkozott, hogy azt a felperes az összegző vélemény, a következmények ismerete hiányában fogadta el, mivel az alperes így tájékoztatta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Peradat, hogy a felperes a felmondás előtt az alkalmatlanság megállapítását elfogadta, a pszichológiai vizsgálattal megállapított munkaköri alkalmatlanságot nem vitatta, ezért annak a körülménynek, hogy a felmondás előtt a vizsgálat részleteit írásban nem ismerhette meg, nincs jelentősége. A keresetlevél benyújtása után az alperes egyébként a felperes rendelkezésére bocsátotta a részletes vizsgálati anyagot.
A vizsgálat eredményét - annak jellegéből adódóan - nem befolyásolhatta, hogy a felperes számolhatott-e a munkaviszonya megszüntetésével a 240 kérdésből álló tesztlap kitöltésekor. A vizsgálatot egyébként az alperestől független szakintézet végezte az alperesnél végrehajtott átszervezéshez igazodó szempontrendszer alapján. A felperes a perben nem kérte az alkalmatlanság alperes által történő bizonyítását, a felmondás indoka valós és okszerű voltát a jogerős ítélet tehát törvénysértés nélkül állapította meg. A szabad bizonyítás elve alapján a felperes a perben vitássá tehette volna a vizsgálat eredményét, ennek bizonyítását azonban nem kérte, tehát a jogerős ítélet indokolásának ezzel ellentétes álláspontja téves, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság mellőzi. Helytálló viszont az álláspontja a létszámcsökkentéssel kapcsolatosan, mivel a felmondásból ilyen indok nem következik, az átszervezés ténye pedig nem volt vitás.
Tévesen állapította meg az elsőfokú ítélet, hogy az alperes nem közölte a felperessel az alkalmatlanság következményét. A tudakozószolgálat átszervezésével összefüggő orvosi és pszichológiai vizsgálatokról kiadott és a felperes által is ismert tájékoztató szerint a tudakozó-felvilágosító munkakörben történő további alkalmazásának feltétele az orvosi és pszichiológiai alkalmasság. Peradat, hogy a vizsgálat befejezése után a pszichológus a felperessel szóban ismertette a részeredményeket, a pontértékeket, és kitért a hiányosságokra.
A felperes tekintetében a kollektív szerződés 12. pontja állapít meg felmondási korlátozást. Felmondást korlátozó ok esetén a felmondási indok valós és okszerű voltán túlmenően azt is vizsgálni kell, hogy a felmondás indoka olyan súlyú-e, amelynek fennállása esetén a munkaviszony további fenntartása lehetetlen, vagy aránytalan terhet jelentene a munkáltató számára (Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 10. számú állásfoglalása). Ennek vizsgálata körében helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy egy átszervezéssel érintett és magasabb minőségi követelményeket támasztó munkakörre alkalmatlanság - másik, megfelelő munkakör hiányában - lehetetlenné teszi a munkaviszony fenntartását. A felajánlható munkakör tekintetében alaptalanul támadta a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem, az erre vonatkozó - a másodfokú bíróság által e körben kiegészített - ítéleti tényállás megalapozott. A felperes középfokú iskolai végzettséggel, postaforgalmi vizsgával rendelkezett, távbeszélő-kezelő, majd 1995-től tudakozó-felvevő munkakörben dolgozott.
A felperes nem vitatta az alperes fellebbezésében az alperes létszámgazdálkodására a felajánlhatóság körében előadottakat. A jogerős ítélet a kiegészített tényállás adatai alapján helytállóan állapította meg, hogy az érintett három munkavállaló a felperesnél magasabb iskolai végzettséggel, szakképzettséggel, illetve szakmai gyakorlattal rendelkezik. A felperes végzettségét, képesítését és gyakorlatát tekintve - figyelemmel az alkalmatlan minősítésére - a munkáltatónak a felperes továbbfoglalkoztatása a felperes által kifogásolt munkakörökben - adatkarbantartó, ügyfélkapcsolati ügyintéző és alközpontkezelő - aránytalan terhet jelentett volna. A felülvizsgálati kérelem tehát e körben is tévesen panaszolt törvénysértést, és alaptalan az Mt. 4. §-ának megsértésére való hivatkozás.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta.
A felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli
(Legf. Bír. Mfv.I.10.378/1998. sz.)