adozona.hu
BH 1999.11.530
BH 1999.11.530
Ha a perben beszerzett orvos szakértői vélemények alapján egyértelműen állapítható meg az okozati összefüggés a munkahelyi baleset és a munkavállaló halála között, a munkáltató alaptalanul hivatkozik olyan, a mentesítésére egyébként alkalmas körülményekre, amelyek meglétét a szakvélemények kizárták [Mt. 174. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kiskorú I. és II. rendű felperesek édesapja, a III. rendű felperes férje mentőápoló munkakörben állt az alperes alkalmazásában, amikor 1995. március 17-én munkavégzés közben balesetet szenvedett. A néhai a mentőautóból kilépve a beteg lakása felé menet a bal lábfejében hirtelen fellépő éles fájdalmat érzett. A kórházban a bal láb V. lábközépcsontjának törését állapították meg, és 1995. március 20-án megműtötték, majd gipszrögzítést alkalmaztak, a kórházból hazabocsátották. A begipszelt lába...
BH 1999.11.530 Ha a perben beszerzett orvos szakértői vélemények alapján egyértelműen állapítható meg az okozati összefüggés a munkahelyi baleset és a munkavállaló halála között, a munkáltató alaptalanul hivatkozik olyan, a mentesítésére egyébként alkalmas körülményekre, amelyek meglétét a szakvélemények kizárták [Mt. 174. § (1) és (2) bek.].
A kiskorú I. és II. rendű felperesek édesapja, a III. rendű felperes férje mentőápoló munkakörben állt az alperes alkalmazásában, amikor 1995. március 17-én munkavégzés közben balesetet szenvedett. A néhai a mentőautóból kilépve a beteg lakása felé menet a bal lábfejében hirtelen fellépő éles fájdalmat érzett. A kórházban a bal láb V. lábközépcsontjának törését állapították meg, és 1995. március 20-án megműtötték, majd gipszrögzítést alkalmaztak, a kórházból hazabocsátották. A begipszelt lába 1995. április 5-ről 6-ra virradó éjszaka erősen megduzzadt, mentővel kórházba szállították, ahol a beérkezése után néhány perccel elhunyt. Módosított keresetükben az I. és II. rendű felperesek 800.000-800.000 forint, a III. rendű felperes 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, továbbá a temetési költség megtérítését, valamint késedelmi kamatot követeltek. Arra hivatkoztak, hogy az elhunyt munkavállaló kiskorú gyermekei kisebb, míg a III. rendű felperes - a volt házastárs - nagyobb mértékű pszichés károsodást szenvedett.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest az I. és a II. rendű felperesek javára egyenként 500.000 forint, a III. rendű felperes javára 800.000 forint nem vagyoni kártérítés és 85.370 forint temetési költség, valamint ezen összegek után 1995. április 6-tól számított évi 20%-os késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a halál oka kétoldali tüdőverőér-rögösödés, amely közvetlenül összefüggésben áll a munkabalesettel. A halottvizsgálati bizonyítvány szerint a műtét után szövődmény, mélyvénás trombózis alakult ki, a halált okozó tüdőverőér-rögösödés ennek a következménye. Az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet szakvéleménye is igazolta a halottvizsgálati bizonyítvány megállapítását.
Az igazságügyi orvos szakértő megállapította a felperesek pszichés károsodását. A munkaügyi bíróság az elszenvedett sérelemmel az I. és a II. rendű felpereseknél 500-500.000 forint, a III. rendű felperes esetében 800.000 forint nem vagyoni kártérítést talált arányban állónak, és a temetési költséget is megítélte.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a fellebbezett részét - a nem vagyoni kártérítésre kötelezést - azzal hagyta helyben, hogy az alperes az I. és II. rendű felpereseknek járó marasztalást gyámhatósági fenntartásos betétbe, illetve folyószámlára köteles teljesíteni. A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetést mindenben helytállónak találta. Kiemelte, hogy az igazságügyi orvos szakértő a kiegészítő véleményében kizárta a néhai munkavállaló és az őt orvosi ellátásban részesítők közrehatását.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását. Másodlagos kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 174. §-a (2) bekezdésének megsértését és ezzel összefüggésben a bizonyítékok téves értékelését, a bizonyítási indítványainak mellőzését sérelmezte. Arra hivatkozott, hogy újabb orvos szakértő kirendelése azért szükséges, mivel az ügyben addig eljárt szakértők a feltett kérdésekre nem teljeskörűen, illetve nem a tudomány állásának megfelelően válaszoltak. A periratokhoz korábban csatolt orvostudományi közlemények szerint ugyanis a vér rögösödését gyógyszeresen, illetve kellő tájékoztatással el lehetett volna hárítani.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, eljárási jogszabálysértés nélkül állapították meg, ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
A helyesen megállapított tényállás alapján helytálló a levont jogi következtetés is.
Az elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi orvos szakértői vélemények, valamint a másodfokú eljárásban beszerzett kiegészítő vélemény az adatok birtokában egyezően állapították meg a baleset és a halál közötti okozati összefüggést. További szakértői vizsgálat ennélfogva szükségtelen volt. Alaptalan tehát a felülvizsgálati kérelemnek az orvos szakértői véleményekre vonatkozó támadása. Az igazságügyi orvos szakértői vélemények egyöntetűen megállapították, hogy orvosi műhiba, illetve mulasztás nem történt. A halálos következmény egyedüli és bizonyított oka a baleset miatt szükségessé vált műtét és a szövődményeként kialakult trombózis és masszív tüdőembólia. Az orvos szakértők a sérült és a betegszállítók magatartását illetően a közrehatást is kizárták, nincs tehát jelentősége, hogy a sérültet hogyan szállították kórházba. Ennélfogva helytállóan mellőzték az eljárt bíróságok e körben az alperes által ajánlott bizonyítást.
Az alperes tehát az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése értelmében - a vétkességére tekintet nélküli felelősség alapján - nem mentesülhet. A halálos következmény egyedüli oka a munkahelyi baleset miatt szükségessé vált és orvosi műhiba nélkül végrehajtott műtét és a szövődményeként kialakult betegség volt, az alperes kárfelelőssége tehát fennáll.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, és kötelezte az alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesek felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Az alperes az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-ának (1) bekezdése alapján nem kötelezhető illetékfizetésre.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.294/1998. sz.)