adozona.hu
BH 1999.11.524
BH 1999.11.524
A munkaviszonynak törvényes érdek nélkül történő, többször ismételt, határozott időre szóló kikötése a munkaszerződésekben egyértelműen csorbítja a munkavállalónak a felmondási járandóságokkal kapcsolatos jogos érdekét, ezért rendeltetésellenes joggyakorlást valósít meg [Mt. 4. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. május 15-től állt az alperes alkalmazásában határozott idejű munkaviszonyban gépbeállító munkakörben. A munkaszerződés szerint a munkaviszonya 1995. szeptember 15-ig szólt, de a felek azt ismételten (1995. szeptember 14-én, majd 1995. november 17-én, 1996. január 17-én, 1996. június 20-án, 1996. szeptember 19-én és 1996. november 18-án), összesen hat alkalommal "meghosszabbították", utoljára 1997. január 20-ig.
Az alperes 1997. január 15-én kelt intézkedésében arról értesíte...
BH 1999.11.524 A munkaviszonynak törvényes érdek nélkül történő, többször ismételt, határozott időre szóló kikötése a munkaszerződésekben egyértelműen csorbítja a munkavállalónak a felmondási járandóságokkal kapcsolatos jogos érdekét, ezért rendeltetésellenes joggyakorlást valósít meg [Mt. 4. § (1) és (2) bek.].
A felperes 1995. május 15-től állt az alperes alkalmazásában határozott idejű munkaviszonyban gépbeállító munkakörben. A munkaszerződés szerint a munkaviszonya 1995. szeptember 15-ig szólt, de a felek azt ismételten (1995. szeptember 14-én, majd 1995. november 17-én, 1996. január 17-én, 1996. június 20-án, 1996. szeptember 19-én és 1996. november 18-án), összesen hat alkalommal "meghosszabbították", utoljára 1997. január 20-ig.Az alperes 1997. január 15-én kelt intézkedésében arról értesítette a felperest, hogy a határozott idő lejártával a munkaviszonya 1997. január 20-án megszűnik.
A felperes munkaügyi jogvitát kezdeményezett. Határozott idejű munkaviszonya többszöri meghosszabbítása miatt rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozott, és a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását, valamint az elmaradt munkabére és kamatai megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. A munkaügyi bíróság - azt vizsgálva, hogy az alperesnek volt-e kellő törvényes érdeke a határozott idejű munkaviszony többszöri meghosszabbítására - a bizonyítási eljárás alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperesnél a piaci igényekhez igazodó rugalmas létszámgazdálkodás, a gyár folyamatos működésének és a dolgozók munkával való ellátásának biztosítása a határozott idejű alkalmazáshoz fűződő kellő törvényes érdekként elfogadható. A rendeltetésellenes joggyakorlásnak ellentmondó tényként értékelte a bíróság az alperesnél kialakított azt a gyakorlatot, hogy az újonnan felvett munkavállalókat határozott időre alkalmazták, és egy-másfél év megfelelő színvonalú munkavégzés után döntöttek a határozatlan idejű munkaviszony létesítéséről. Ezzel összefüggésben arra következtetett, hogy nyilvánvalóan a felperes munkavégzése is közrehatott a munkaviszony határozatlan idejűvé való átalakításának elmaradásában. A bíróság álláspontja szerint a felperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani az alperesnek azt a célját, hogy a többszöri határozott időre szóló alkalmazással a felmondási járandóságok megfizetését kívánta elkerülni.
A felperes fellebbezését elbírálva a megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet - utalva annak helytálló indokaira - helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban a másodfokú bíróság kifejtette: a döntés jogszerűsége szempontjából nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a felperes által ellátott munkakört jelenleg is betöltik az alperesnél más munkavállalóval. Ezt a jogot - a megyei bíróság szerint - a rugalmas létszámgazdálkodás, munkaerő-átcsoportosítás körében nem lehet elvitatni a munkáltatótól a jelenlegi gazdasági helyzetben.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Okszerűtlen következtetésre hivatkozva támadta a megyei bíróság ítéletét. Vitatta, hogy az alperes által követett gyakorlat rugalmas létszámgazdálkodásként jogszerűnek minősíthető. Azzal érvelt, hogy a kéthavonta kötött munkaszerződéseket a világpiaci változások nem indokolták, különös tekintettel arra is, hogy a gyártósoron - amelyen a felperes dolgozott - a létszám nem változott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben eljárt bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy a felperessel egymást követően kötött több, határozott időre szóló munkaszerződés jogi megítélésénél a Legfelsőbb Bíróság MK 6. számú állásfoglalása szerint a felek szerződési akaratán belül azt kellett vizsgálni: az alperes munkáltató részéről az ilyen szerződések megkötésére törvényes érdek nélkül került-e sor, ezáltal a felperes jogos érdekeinek csorbítására irányult-e vagy sem. Az előbbiek eldöntése érdekében lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapított tényállás megalapozottságát és az abból levont jogi következtetést a felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alappal támadta.
A per adatai alapján megállapítható, hogy az alperes a felperest foglalkoztató gyáregységénél 1993-ban 444 fő, 1997-ben 592 fő munkavállalót alkalmazott; ezen belül a gyártóvonalon - ahol a felperes végezte a munkáját - 74 munkavállalót foglalkoztattak, és a felperes munkaviszonya megszűnését követően is 73 fő dolgozott. A termelés 1997. első negyedévében az előző negyedévhez képest 1-2 százalékkal csökkent. Az alperes nyilatkozata szerint "a felperes a gépbeállító szakmunkát nem sajátította el elvárásunknak megfelelően. Amikor véglegessé vált, hogy a termelést csökkentenünk kell, a munkaviszonyát nem hosszabbítottuk meg"; az emberierőforrás-vezető pedig állította, hogy - az alperesnél követett gyakorlatnak megfelelően - "jó munkavégzés esetén a felperes munkaviszonya is határozatlan idejűvé került volna átalakításra".
A tényállás előbbi kiegészítését is figyelembevéve megállapítható, hogy az adott esetben a piaci viszonyokhoz igazodó rugalmas létszámgazdálkodásra hivatkozás - a felperes rövid tartamú, többször ismételt határozott idejű alkalmazását okszerűen alátámasztó indok (pl. az adott határozott idejű munkaviszonyhoz kapcsolódó alkalomszerű megrendelés vagy más konkrét sajátos gazdálkodási körülmény) hiányában - az alperes részéről a törvényes érdek fennállásának megállapítását nem alapozta meg. A piaci változások ugyanis rendszerint érintik a gazdasági szférához tartozó munkáltatók működését. Ezért, ha önmagában e körülményre tekintettel a határozott idejű munkaviszony ismétlődő, általános alkalmazása minden további nélkül elfogadható lehetne, ez a munkavállalók jogos érdekeinek csorbításához vezetne.
Az eljárt bíróságok tévesen értékelték a rendeltetésellenes joggyakorlást kizáró körülményként a felperes hat alkalommal meghosszabbított határozott idős munkaviszonyánál azt, hogy az alperesnél kialakított gyakorlatnak az ilyen alkalmazás megfelelt. Az ismételt határozott idejű alkalmazásnak egy-másfél év elteltével történő határozatlan idejű munkaviszonnyá átalakítása a munkáltató elvárásainak megfelelő munkavégzéstől függően, lényegében a munkavállaló próbaidőt meghaladó kipróbálását jelenti. így ezt sem lehet a munkáltató részéről törvényes érdeknek minősíteni az ismételt határozott idejű munkaszerződés megkötésénél.
A kifejtettekre tekintettel a törvényes érdek nélküli ismételt határozott időre vonatkozó kikötés a felperes munkaszerződésében a felmondási járandóságokra való jogos érdekét csorbította, és mint ilyen, az Mt. 4. §-ába ütközött. Ezért az érvénytelen kikötés folytán a felperes munkaviszonyát határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni, amelyet az alperes 1997. január 15-én kelt egyoldalú intézkedésével jogellenesen szüntetett meg. Ezért a felperes az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése alapján az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását és elmaradt munkabére megfizetését jogosan igényelte.
A munkaügyi bíróság előbbiekkel ellentétes, téves álláspontjánál fogva a felperes keresetét tehát törvénysértően utasította el, és azt a jogerős ítélet is törvénysértéssel hagyta helyben.
A felperesnek a munkaviszony jogellenes megszüntetésére alapított, elmaradt munkabér iránti igénye elbírálásához szükséges tényállást az eljárt bíróságok nem állapították meg, ez a felülvizsgálati eljárásban nem pótolható [Pp. 275. § (1) bekezdés].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta: megállapította a felperes munkaviszonya megszüntetésének jogellenességét és az alperest kötelezte a felperesnek az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására, a felperes perköltség megfizetésére kötelezését pedig mellőzte. Az elmaradt munkabér és kamatai iránti kereseti kérelem tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Tekintettel arra, hogy a részítélet a jogellenesség megállapításával a kereseti kérelem jogalapjáról és ennek jogkövetkezményeként csak a visszahelyezésről döntött, az anyagi követelésről nem, a részítélettel elbírált kérdések tekintetében a perköltségre és illetékre is kiterjedően nem lehetett a vitát lezárni, a Pp. 77. §-a alapján rendelkezni (PK 154. számú állásfoglalás).
(Legf. Bír. Mfv.I.10.457/1998. sz.)
Bírósági jogesetek
EH 2006.1437 Amennyiben a munkaszerződésben kikötött határozott idő alatt a munkavállaló a munkáltatónak felróható okból nem szerzi meg a munkakörére előírt képesítést, a munkáltató nem hivatkozhat jogos érdekére az ezt követően megkötött határozott idejű munkaviszonyokra vonatkozóan [Mt. 79. § (4) bek.].
BH 2007.11.388 A próbaidőt követően, a próbaidő céljának megfelelő okból megkötött határozott idejű munkaviszony nem felel meg a törvénynek [Mt. 79. §, 81. §].
