adozona.hu
BH 1999.10.475
BH 1999.10.475
A munkáltató anyagi helytállásának azok az esetei, amikor a törvény konkrétan meghatározza a fizetési kötelezettségének jogcímét, nem tartoznak a kártérítési felelősség körébe [Mt. 143. § (2) bek., 174. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993 októberétől három éven keresztül az alperes ügyvezetője volt. A munkaszerződése szerint az alperes tevékenysége alapján eredményérdekeltségi prémiumban részesül. A prémium feltételeit, mértékét a munkaszerződésben nem határozták meg, a felperes számára a munkaviszony fennállása alatt a munkáltatói jogkör gyakorlója prémiumfeladatot nem tűzött ki.
A felperes a keresetében 1.683.450,-Ft prémium vagy kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a munkaszerződésben ...
BH 1999.10.475 A munkáltató anyagi helytállásának azok az esetei, amikor a törvény konkrétan meghatározza a fizetési kötelezettségének jogcímét, nem tartoznak a kártérítési felelősség körébe [Mt. 143. § (2) bek., 174. § (1) bek.].
A felperes 1993 októberétől három éven keresztül az alperes ügyvezetője volt. A munkaszerződése szerint az alperes tevékenysége alapján eredményérdekeltségi prémiumban részesül. A prémium feltételeit, mértékét a munkaszerződésben nem határozták meg, a felperes számára a munkaviszony fennállása alatt a munkáltatói jogkör gyakorlója prémiumfeladatot nem tűzött ki.A felperes a keresetében 1.683.450,-Ft prémium vagy kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a munkaszerződésben foglaltakat megszegve nem határozott meg a részére prémiumfeladatot. Követelését a munkaviszonya alatt kifizetett munkabér 45%-ában határozta meg, figyelembe véve más munkáltatóknál a vezető éves prémiumát.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 1995. évre 41.000,-Ft, 1996. évre 260.000,-Ft prémium megfizetésére kötelezte, mindkét összeg után az esedékességtől számítva késedelmi kamatot is megállapított. A munkaügyi bíróság szerint az alperes a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét megszegte, a felperesnek ezért alanyi joga van az alperes eredményes gazdálkodása után prémiumra. Az alperes az 1993. és 1994. évek gazdálkodását értékelve kitűzés nélkül 50.000, illetőleg 150.000,-Ft prémiumot fizetett a felperesnek. Ezt az adott évben elért eredményhez viszonyítva kötelezte a munkaügyi bíróság az alperest a munkaviszony további két évének eredményes gazdálkodása után prémium fizetésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett az alperesnek az eredeti kereseti kérelme szerinti mértékben, kártérítés címén történő marasztalása iránt.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - lényegében annak indokaival egyetértve - helybenhagyta.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az alperes kereset szerinti marasztalása iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy az alperes szerződésszegése miatt nem kapta meg a prémiumot mint a teljesítménybér egyik fajtáját, ezzel kár érte. Az alperes az okozott kárért az Mt. 174. és 177. §-ai szerint felelős. Az alperes által 1994-ben és 1995-ben eszközölt kifizetéseket nem fogadta el prémiumként, ezért ezekből az összegekből kiindulva nem lehet a kárát meghatározni. Az Mt. 183. §-ának (2) bekezdése szerint az alperes olyan általános kártérítés megfizetésére köteles, amely alkalmas a teljes anyagi kárpótlására.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperest a munkaszerződése alapján, eredményes gazdálkodás esetén prémium illette meg. A prémium mértékét, pontos feltételeit az alperes nem határozta meg, ezáltal a felperes a teljesítménybér egyik formájának tekinthető prémiumtól elesett. Igénye az alperes mulasztása ellenére nem kártérítési jellegű, hanem munkabértartozásból ered. A munkáltató anyagi helytállásának azok az esetei, amikor az Mt. konkrétan meghatározza a munkáltató fizetési kötelezettségének jogcímét, nem tartoznak a munkáltató kárfelelősségének körébe. Az ellenkező következtetés arra vezetne, hogy a munkavállaló minden anyagi követelését kártérítési igényként kellene és lehetne elbírálni, függetlenül annak tényleges jogcímétől.
A felperes a munkaviszonya alatt valóban tiltakozott, hogy az alperes nem határozta meg évente a prémiumfeladatait, illetőleg mérlegelési körben döntött az elismeréséről, és azt a munkaszerződés szerinti igénye kielégítésének tekintette. Más adatok hiányában, és mert a munkaviszony fennállása alatt a felperes jogvitát az elismerésének formája és mértéke miatt nem indított, ezeket az adatokat mérlegelve határozta meg a munkaügyi bíróság a felperest megillető prémium összegét. Mérlegelése nem tekinthető okszerűtlennek, ugyanis a felperes sem tudott konkrét összeget meghatározni. Igényét a más munkáltatóknál szokásos vezetői prémiumok mértékéhez képest valóban jóval szerényebb összegben határozta meg, de ez a viszonyítás az alperes tekintetében nem lehet irányadó.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperesnek a felülvizsgálattal kapcsolatban nem merült fel költsége, ezért arról nem kellett rendelkezni, a felülvizsgálati eljárás illetékét pedig az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.381/1998. sz.)