adozona.hu
BH 1999.10.474
BH 1999.10.474
A legkisebb munkabérnek megfelelő összegű munkabérre akkor jogosult a teljes munkaidővel foglalkoztatott munkavállaló, ha a teljesítménykövetelményt teljesíti, vagy ha annak teljesítése nem csak rajta múlik, és ezért a teljesítmény alapján járó munkabért ilyen összegű garantált bérrel egészíti ki a munkáltató. A munkáltatónak azonban nincs olyan kötelezettsége, hogy a munkavállaló a garantált bérrel minden esetben elérje a minimális bért, vagyis a garantált bér összegének nem kell havonta (elszámolási idősz
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. április 1. napjától 1997. július 31. napjáig betanított bádogos munkakörben dolgozott az alperesnél. A munkaszerződés szerint a felperest 16.000,-Ft/hó, illetve 20% teljesítménybér illette meg 80.000,-Ft/hó anyag- és áfa-mentes árbevétel elérése esetén.
1997. január 1. napján a felek újabb munkaszerződést kötöttek, eszerint a felperest teljesítménybér illeti meg, a teljesítménybér-kategóriákat az alperes szabályzatai tartalmazzák. A személyi alapbére havi bér, amelynek össze...
BH 1999.10.474 A legkisebb munkabérnek megfelelő összegű munkabérre akkor jogosult a teljes munkaidővel foglalkoztatott munkavállaló, ha a teljesítménykövetelményt teljesíti, vagy ha annak teljesítése nem csak rajta múlik, és ezért a teljesítmény alapján járó munkabért ilyen összegű garantált bérrel egészíti ki a munkáltató. A munkáltatónak azonban nincs olyan kötelezettsége, hogy a munkavállaló a garantált bérrel minden esetben elérje a minimális bért, vagyis a garantált bér összegének nem kell havonta (elszámolási időszakonként) változnia [Mt. 143. § (2) és (3) bek., 144. § (2) bek.].
A felperes 1996. április 1. napjától 1997. július 31. napjáig betanított bádogos munkakörben dolgozott az alperesnél. A munkaszerződés szerint a felperest 16.000,-Ft/hó, illetve 20% teljesítménybér illette meg 80.000,-Ft/hó anyag- és áfa-mentes árbevétel elérése esetén.1997. január 1. napján a felek újabb munkaszerződést kötöttek, eszerint a felperest teljesítménybér illeti meg, a teljesítménybér-kategóriákat az alperes szabályzatai tartalmazzák. A személyi alapbére havi bér, amelynek összege 100.000,-Ft anyag- és áfa-mentes árbevételnél 20.000,-Ft/hó.
A felperes átlagkeresete az alperes által kiállított igazolás szerint havi 3.118,-Ft volt, ennek alapján folyósították részére a munkanélküli-járadékot a munkaviszonyának megszűnését követően.
A felperes a keresetében az átlagkeresete és 1996. évre a 16.000, illetőleg 1997. évre a 17.000,-Ft munkabér közötti különbözet, 5.000,-Ft óvadék, továbbá az alacsonyabb összegű munkanélküli-járadék miatt 30.000,-Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 186.304,-Ft munkabér, 5.000,-Ft óvadék és 26.040,-Ft kártérítés megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság a munkabér-különbözettel kapcsolatban az Mt. 144. §-ának (1) bekezdésére utalt, amely szerint teljesítménybérként legalább a kötelező legkisebb munkabér jár. Teljesítménykövetelmény nem volt, garantált bérként a minimálbér irányadó. A legkisebb munkabérrel számolva a felperes havi 16.583,-Ft átlagkeresetet ért volna el, ennek alapján összesen 36.648,-Ft munkanélküli-járadékra lett volna joga. Ebből levonva a folyósított járadékot, az alperes 26.040,-Ft járadékpótló kártérítést köteles fizetni. Az alperes átvételre nem jogosultnak fizette vissza a munkaviszony megszűnésekor az óvadékot, ezért arra a felperes igényt tarthat.
Az ítélet ellen - a felperes keresetének elutasítása iránt - az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatva, mellőzte az alperesnek az óvadék visszafizetésére kötelezését, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A megyei bíróság szerint a felperesnek meg kellett volna kapnia a minimálbért, mert az alperes teljes munkaidőben foglalkoztatta. Erre tekintettel járadékpótló kártérítés is megilleti. Az óvadékot arra jogosultnak fizette ki az alperes, a felperes keresete ebben a részében alaptalan.
A jogerős ítélet ellen, a felperes keresetének teljes elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, mert a felperes elfogadta, hogy a teljesítményét szolgáltatási (termelési) értékben mérjék. A megtermelt értékből kellett a felperes és az alperes többi munkavállalójának a bérét és közterheit, valamint a központ költségeit fizetni. Ha a teljesítménynél magasabb munkabért kell fizetni a felperesnek, az csak mások rovására lehetséges.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. A teljesítménykövetelményt és a teljesítménybér-tényezőket a munkáltató állapítja meg [Mt. 143. §-ának (2) bekezdése].
Ha a teljesítménykövetelmény teljesítése jelentős részben nem csak a munkavállalón múlik, garantált bér megállapítása is kötelező [Mt. 143. §-ának (3) bekezdése].
A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra irányadó teljesítménykövetelményt úgy kell megállapítani, hogy ennek százalékos teljesítése és a teljes munkaidő ledolgozása esetén a részére járó munkabér legalább a kötelező legkisebb munkabért elérje, ettől érvényesen nem lehet eltérni [Mt. 144. §-ának (2) bekezdés].
Az előbbi rendelkezéseket egybevetve, tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a teljes munkaidő kikötésére tekintettel a felperest minden további feltétel teljesítésétől függetlenül jogosultnak tartották legalább a legkisebb munkabérnek megfelelő összegű munkabérre. Erre a teljes munkaidővel foglalkoztatott munkavállaló akkor jogosult, ha a teljesítménykövetelményt teljesíti, vagy ha annak teljesítése nem csak rajta múlik, és ezért a teljesítmény alapján járó munkabért ilyen összegű garantált bérrel egészíti ki a munkáltató. Nincs azonban olyan kötelessége a munkáltatónak, hogy a garantált bérrel minden esetben elérje a munkavállaló a minimális bért, vagyis a garantált bér összegének nem kell havonta (elszámolási időszakonként) változnia.
Ha annak feltételei fennállnak, a munkáltató köteles garantált bért megállapítani, de annak összege a figyelembe veendő körülményektől függ, vagyis attól, hogy a munkavállaló tőle független okból milyen mértékű teljesítménytől és annak bérétől esik el. Így nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a munkavállaló a munkaviszonybeli lekötöttsége mellett a bevétel alakulására milyen hatást gyakorolhatott, a megrendelések szerzésében önállóan járt-e el, objektíve lehetősége volt-e a kikötött teljesítményszázalékot teljesíteni. Minden olyan körülményt figyelembe kell venni, amely a munkáltató irányítása alatt álló munkavállaló teljesítményét a képességeivel össze nem függő okból befolyásolta. Ebből a szempontból jelentősége van annak is, hogy a munkáltató hasonló munkakört ellátó munkavállalói az adott időszakban milyen teljesítményt értek el. Csak ezek együttes értékelésével lehet dönteni abban a kérdésben, hogy a munkáltatónak kellett-e és milyen összegű garantált bért biztosítani, amelyre a munkavállaló az általa elért teljesítménybéren felül jogosult.
Az eljárt bíróságok téves álláspontjuk miatt a felperest erre nézve nem nyilatkoztatták, ennek hiányában azonban a felperes keresete a munkabér-különbözettel és az azzal összefüggő járadékpótló kártérítéssel kapcsolatban megalapozatlanságtól mentesen nem bírálható el. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett részében - ebben a körben a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésére tekintettel hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a periratokból megállapíthatóan a felperes egyes időszakokban keresőképtelen volt, amire garantált bért nem követelhet.
A Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdésére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felek felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét csak megállapította, annak viseléséről az új eljárásban kell a pernyertességet figyelembe véve dönteni. (Legf. Bír. Mfv.II.10.481/1998. sz.)