adozona.hu
BH 1999.9.427
BH 1999.9.427
Amennyiben a munkáltató kifejezetten fenntartja a maga számára az összes körülmény utólagos értékelése alapján adható, de kötelezően nem járó juttatás elbírálásának jogát, a nemleges döntése nem tekinthető jogszabálysértőnek [Mt. 143. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes éves prémium címén 467.500,-Ft és annak 1996. május 20-tól járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperes munkáltatót.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a kereset szerint marasztalta az alperest. Megállapította, hogy a felperes az alperes jogelődjénél 1974-től kezdődően, az alperesnél pedig az 1995. április 15-től 1997. május 31-ig terjedő határozott időre állt munkaviszonyban a gyár termelési igazgatójaként havi 220.000,-Ft személyi a...
BH 1999.9.427 Amennyiben a munkáltató kifejezetten fenntartja a maga számára az összes körülmény utólagos értékelése alapján adható, de kötelezően nem járó juttatás elbírálásának jogát, a nemleges döntése nem tekinthető jogszabálysértőnek [Mt. 143. § (2) bek.].
A felperes éves prémium címén 467.500,-Ft és annak 1996. május 20-tól járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperes munkáltatót.Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a kereset szerint marasztalta az alperest. Megállapította, hogy a felperes az alperes jogelődjénél 1974-től kezdődően, az alperesnél pedig az 1995. április 15-től 1997. május 31-ig terjedő határozott időre állt munkaviszonyban a gyár termelési igazgatójaként havi 220.000,-Ft személyi alapbérrel és prémiumjuttatás lehetőségével. Utóbbinak összege az alapbér 25%-át érhette el. Az alperes 1996. május 20-án - az 1997. május 31-ig járó munkabér megfizetésével - egyoldalúan megszüntette a felperes munkaviszonyát.
Az éves alapbér 25%-ának megfelelő 467.000,-Ft megfizetésére irányuló prémiumigénnyel kapcsolatban azt állapította meg, hogy az alperes kötelezettséget vállalt a prémiumfizetésre, az 1995. gazdasági évet jelentős eredménnyel zárta, a hasonló körülmények között tevékenykedett munkatársaknak a prémiumot megfizette, ezért a kilátásba helyezett mértékű prémiumot a felperesnek is köteles megfizetni. Ellenkező esetben ugyanis a jogait rendeltetésellenesen, illetve a felperes hátrányos megkülönböztetésével gyakorolná.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, elutasította a felperes keresetét, és kötelezte a felperest 50.000,-Ft első és másodfokú eljárási költség megfizetésére.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a felek munkaszerződésének 1995. június 22-én történt megkötését követően az alperes 1995 júniusában tájékoztatta a vezetőket, köztük a felperest is, az 1995. évi célokról. Az alperes humánforrás-bizottsága 1996. április 28-án megerősítette az igazgatók bónuszáról szóló javaslatot, amely szerint - elsősorban a profittermelés, a vállalat átszervezése, az összeszerelés megvalósítása és a privatizáció befejezése alapján - 11 fő közül 4 maximális, 3 fő ennél kisebb, 2 fő nagyobb prémiumban részesül és 2 fő nem részesül prémiumban.
E tényállás alapján a másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította, minthogy az alperes csak arra vállalt kötelezettséget, hogy értékeli a munkavállalók teljesítményét, és attól függően prémiumot fizethet, e kötelezettségének pedig eleget tett.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Jogszabálysértőnek tartotta, hogy a keresetét a bíróság annak ellenére utasította el, hogy a munkaszerződés szerint prémiumra jogosult, és a meghatározott feltételek fennforgása esetén a prémiumot részére ki kell fizetni. Rámutatott, hogy a másik prémiumban nem részesített munkavállaló "más jogcímen több százezer forintot kapott".
Az alperes kérte a jogerős ítélet hatályának fenntartását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet a tényállást a törvénynek megfelelően - eljárási jogszabálysértés nélkül - állapította meg, ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés].
E tényállás alapján a felperes prémium megfizetésére irányuló keresetét elutasító jogerős ítélet nem sért anyagi jogszabályt. Az alperes kifejezetten fenntartotta a maga számára az összes körülmény utólagos értékelése alapján adható, de kötelezően nem járó juttatás elbírálásának jogát, a mérlegelésnek eleget tett, ezért a mérlegelés alapján a felperes tekintetében meghozott nemleges döntés nem tekinthető jogszabálysértőnek. Mindezt igazolja a munkaszerződésnek különösen az a kikötése, amely szerint a prémiumra jogosultság nem jelenti automatikusan a prémiumban való részesítést, efelől utólagosan a munkáltató dönt. Ilyen esetben pedig a juttatás megadását a munkáltató mérlegelési jogkörében döntheti el, ehhez képest azt megadhatja vagy mellőzheti (Legfelsőbb Bíróság M. törv. II.10.017/1985; BH 1997/3/157).
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a felperes prémium megfizetésére irányuló keresetét elutasító döntését hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés], és a pervesztes felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére (Pp. 78. §). E döntés folytán a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §]. (Legf. Bír. Mfv.II.10.496/1998. sz.)