adozona.hu
BH 1999.9.425
BH 1999.9.425
A munkáltatótól nem várható el, hogy a munkavégzési kötelezettség folyamatos megtagadása ellenére megengedje a munkavállaló jelenlétét a munkahelyen, amikor az nem akar munkát végezni, csupán a jelenléti ívet írja alá. Nem várható el az sem, hogy a munkáltató utasítását hosszabb időn keresztül megtagadó munkavállalónak a munkáltató lehetőséget biztosítson arra: a munka felvételét illetően esetleg, valamikor megváltoztathassa az álláspontját [Mt. 103. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1977-től állt tagsági viszonyban az alperessel, illetőleg a jogelődjével.
A jogelőd vezetősége az 1990. október 16. napján hozott határozatával a felperest fegyelmi büntetésként kizárta. A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmét.
A felperes a döntőbizottsági határozat megváltoztatása és az elmaradt díjazásának megtérítése iránt keresetet indított.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adva, a felperes tagsági viszonyát anyagbeszerz...
BH 1999.9.425 A munkáltatótól nem várható el, hogy a munkavégzési kötelezettség folyamatos megtagadása ellenére megengedje a munkavállaló jelenlétét a munkahelyen, amikor az nem akar munkát végezni, csupán a jelenléti ívet írja alá. Nem várható el az sem, hogy a munkáltató utasítását hosszabb időn keresztül megtagadó munkavállalónak a munkáltató lehetőséget biztosítson arra: a munka felvételét illetően esetleg, valamikor megváltoztathassa az álláspontját [Mt. 103. § (1) bek. a) pont].
A felperes 1977-től állt tagsági viszonyban az alperessel, illetőleg a jogelődjével.A jogelőd vezetősége az 1990. október 16. napján hozott határozatával a felperest fegyelmi büntetésként kizárta. A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmét.
A felperes a döntőbizottsági határozat megváltoztatása és az elmaradt díjazásának megtérítése iránt keresetet indított.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adva, a felperes tagsági viszonyát anyagbeszerző munkakörben helyreállította, és az alperest 837.230,-Ft elmaradt jövedelem megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság a jogszabály változására tekintettel rendkívüli felmondásként bírálta el a fegyelmi határozatot. A munkaviszony jellegű jogviszony azonnali hatályú megszüntetésére nem talált alapot, mert az alperes a fegyelmi büntetést az általa kijelölt munkakör el nem fogadása miatt szabta ki, de az áthelyezéssel kapcsolatos szövetkezeti tagsági vita még nem fejeződött be jogerősen.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság a részítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatva a felperes munkaviszonyát anyagbeszerző csoportvezető munkakörben állította helyre, egyebekben az eljárás folytatását rendelte el. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a fegyelmi büntetés az 1992. évi II. törvény 53. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes átalakulásával és alapszabályának módosításával hatályát vesztette.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a közbenső ítéletével a másodfokú ítéletet részben hatályon kívül helyezte, és a felperes tagsági viszonyát raktáros munkakörben állította helyre. A közbenső ítélet indokolásában a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes az akkor hatályos rendelkezések szerint a munkamegállapodást módosíthatta, a felperesnek 1990. február hó 5. napjától a raktáros munkakört el kellett volna látnia.
Az eljárást folytatva a másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva, a kizárás fegyelmi büntetést kiszabó vezetőségi határozatot hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes munkaköre az alperesnél 1986. január 1-jétől 1990. január 31-ig anyagbeszerző csoportvezető, 1990. február 1-jétől a tagsági viszonya 1995. november 1. napján történt megszűnéséig raktáros volt. Ennek megfelelően az alperest 1987-től 1990. január 31-ig különböző összegekben csoportvezetői pótlék, az ezt követő időre pedig - évente különböző összegű - elmaradt átlagbér megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság szerint a felperes a közbenső ítélet álláspontjából is következően 1990. március 1. napjáig jogellenesen nem tett eleget a munkavégzési kötelezettségének, mert a kijelölt munkahelyen csak megjelent, de a munkakört nem fogadta el. A további jogellenesség azonban elenyészett annak következtében, hogy az alperes ezt követően jogellenesen kitiltotta a felperest a munkahelyről, nem adott lehetőséget a munka felvételére, ezzel az alperes a foglalkoztatási kötelezettségét megszegte. Az alperes jogellenessége a fegyelmi eljárás megindításával és a kizáró határozat meghozatalával folytatódott, ezért a felperes a tagsági viszonyának megszűnéséig jogosult az elmaradt átlagbérére, amelynek összegét a másodfokú bíróság szakértői vélemény alapján határozta meg.
A jogerős ítéletnek az 1990. február 1. napját követő időre átlagbér megfizetésre kötelező rendelkezése ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, mert mindent megtett annak érdekében, hogy a felperest a jogellenes magatartásának megszüntetésére bírja, de felszólításai eredménytelenek voltak. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes következtetése iratellenes, a fegyelmi eljárás megindításával nem késett el. Egyértelműen a felperes vétkes magatartása miatt alakult ki az a helyzet, hogy a munkaügyi vita előterjesztése óta 12 év telt el, mert a felperes nem kívánt eleget tenni a munkavégzési kötelezettségének.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az alperesnek az általa közölt számítási mód szerint történő kötelezésére irányult. Utalt arra, hogy nem a munkakört, hanem az adott körülményekre tekintettel az elvégzendő munkát utasította vissza. Sérelmezte, hogy meghatalmazott ügyvéd képviselte, ennek ellenére pártfogó ügyvédi díjat állapított meg részére a másodfokú bíróság.
A felülvizsgálati kérelem alapos, ez okból a csatlakozó felülvizsgálati kérelem az érdemét tekintve alaptalan.
A másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítélete alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperes a munkavégzési kötelezettségének csak látszólag tett eleget, amikor a munkahelyén megjelent, munkát azonban nem végzett. A feleknek a későbbi időszakban tanúsított magatartását azonban tévesen értékelte.
Nem várható el ugyanis a munkáltatótól, hogy a munkavégzési kötelezettség folyamatos megtagadása ellenére megengedje a munkavállaló jelenlétét a munkahelyen, amikor az nem akar munkát végezni, csupán aláírja a jelenléti ívet. Nem várható el az sem, hogy a munkáltató utasítását hosszabb időn keresztül megtagadó munkavállalónak a munkáltató lehetőséget biztosítson arra, hogy a munka felvételét illetően esetleg, valamikor megváltoztathassa az álláspontját. Az alperes egyébként több esetben is felszólította a felperest a munka felvételére, de az nem vezetett eredményre.
A felperessel szemben kiszabott kizárás fegyelmi büntetés a szövetkezetekre vonatkozó jogi szabályozás megváltozására tekintettel hatályát vesztette. Ettől függetlenül az anyagi igényeket abból a szempontból kell elbírálni, hogy a munkavégzés és ennek folytán a díjazás elmaradása a munkavállaló vagy a munkáltató eljárásának tudható-e be. Az ezzel kapcsolatos körülmények arra utalnak, hogy a felperes nem kívánt a részére kijelölt munkakörben munkát végezni, ebből származott a jövedelemkiesése.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a felperes keresetét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a megváltoztatott marasztalási összeg után állapította meg az alperes illetékfizetési kötelezettségét. Az alperes az alapeljárásban túlnyomó részben, a felülvizsgálati eljárásban teljes mértékben pernyertes lett, erre tekintettel a felperesnek meg kell fizetnie a költségeit.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperest a perben meghatalmazott ügyvéd képviselte, ezért képviselői minőségének feltüntetése, valamint a másodfokú bíróság okfejtéséhez képest a pártfogó ügyvédi díj megállapítása téves volt, de az ezzel kapcsolatos támadás okafogyottá vált.
A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmén tévedésből 5.000,-Ft illetéket lerótt, ezt az illetékhivataltól visszaigényelheti. (Legf. Bír. Mfv.II.10.421/1998. sz.)