adozona.hu
BH 1999.7.335
BH 1999.7.335
Felmentés esetén nem jár végkielégítés, ha a közalkalmazott rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 37. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1980 óta áll közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, legutóbb raktáros munkakört látott el. A felperes 1995. szeptember 11-én munkabalesetet szenvedett, ennek következtében egy évig keresőképtelen volt. Az I. fokú orvosi bizottság megállapította, hogy az állapota 1996. október 15. napjával kialakult, a balesetből eredő munkaképesség-csökkenése 30%-os, össz-szervezeti munkaképesség-csökkenése 67%, III. csoportos rokkant. Az illetékes nyugdíjbiztosítási kirendeltség 1996. októbe...
BH 1999.7.335 Felmentés esetén nem jár végkielégítés, ha a közalkalmazott rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 37. § (2) bek.].
A felperes 1980 óta áll közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, legutóbb raktáros munkakört látott el. A felperes 1995. szeptember 11-én munkabalesetet szenvedett, ennek következtében egy évig keresőképtelen volt. Az I. fokú orvosi bizottság megállapította, hogy az állapota 1996. október 15. napjával kialakult, a balesetből eredő munkaképesség-csökkenése 30%-os, össz-szervezeti munkaképesség-csökkenése 67%, III. csoportos rokkant. Az illetékes nyugdíjbiztosítási kirendeltség 1996. október 16-án értesítette, hogy a munkaviszonya megszüntetése után rokkantsági nyugdíj megállapítását kérheti.A felperes 1996. október 25-én felkereste az alperest. A betegsége miatt nem kívánt munkát végezni, kijelentése szerint rokkantsági nyugdíjat akar igénybe venni. Az alperes a nyugdíj mielőbbi igénybevétele érdekében közalkalmazotti igazolást állított ki a részére. Eszerint a jogviszony megszűnésének módja nyugállományba vonulás, az oka: rokkantsági nyugdíjas.
A felperes keresetet indított az alperes ellen, mert a Kjt. nem teszi lehetővé a jogviszony ilyen módon történő megszüntetését, ezért a jogellenes megszüntetésre tekintettel 18 havi átlagilletmény megfizetésére kérte kötelezni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél 1996. december 25. napjával megszűnt, az alperest 48.556,-Ft és kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan elutasította a keresetet. A munkaügyi bíróság szerint a felperes nyilatkozatát lemondásnak kell tekinteni, a jogviszonya ennek megfelelően a két hónapos lemondási idő elteltével szűnik meg.
Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezett.
A felperes a keresete szerint kérte az alperes marasztalását, mert nem mondott le. Az alperestől nem kapta meg a szükséges tájékoztatást a jogviszonya megszüntetésével kapcsolatban, noha a felmentése esetén végkielégítést is kapott volna.
Az alperes a fizetésre kötelezését támadta, a közalkalmazotti jogviszony megszűnésével kapcsolatos rendelkezést tudomásul vette.
A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, mert a felperes nem akart munkát végezni, a jogviszony megszüntetését nem az alperes kezdeményezte. A felperes nem volt teljesen munkaképtelen, az alperes átmenetileg könnyebb munkára irányíthatta, illetőleg a munkavégzés alól felmenthette volna.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az alperesnek felmentési időre járó átlagkereset és háromszoros végkielégítés megfizetésére kötelezése iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen állapították meg a tényállást, és emiatt a jogi következtetésük sem helytálló. A rokkantsági nyugdíjazás kezdeményezése nem jogosította fel az alperest a jogviszony egyoldalú megszüntetésére. Az alperestől elvárható lett volna, hogy felhívja a figyelmét a megszüntetési módok közötti különbségre, különös tekintettel azok anyagi következményeire.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok a tényállást megalapozatlanságtól mentesen állapították meg, ezért az a Legfelsőbb Bíróságot is köti. Az már a jogi következtetések körébe tartozik, és erre tekintettel a felülvizsgálat tárgya lehet, hogy a tényállást miként értékelték. Ebből a szempontból a felperes helytállóan utalt arra, hogy az eljárt bíróságok a magatartásából tévesen következtettek a lemondási szándékára. A felperes ugyanis a megszüntetés jogcímének megjelölése nélkül, de meg kívánta szüntetni a közalkalmazotti jogviszonyát, mert ez volt a feltétele a rokkantsági nyugdíjnak. Az alperes tovább akarta foglalkoztatni, de a felperes ellenkezését tudomásul véve, nem gördített akadályt a jogviszony megszüntetése elé. Ez valójában foganatba is ment, ezért a jogviszony ténylegesen közös megegyezéssel szűnt meg, függetlenül annak írásba foglalásától, nem pedig az alperes jogellenes intézkedése folytán.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel csupán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének második mondata szerint felmentés esetén nem jár végkielégítés, ha a közalkalmazott rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá. A felperes a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó feltételnek megfelelt, hiszen éppen ezért, erre tekintettel kívánta a jogviszonyát megszüntetni.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes költség megállapítását nem kérte, ezért arról nem kellett rendelkezni.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.301/1998. sz.)