adozona.hu
BH 1999.7.330
BH 1999.7.330
A helytelen besorolásból eredő bérkülönbözetre vonatkozó igény az általános szabályok szerint elévül. Maga a helytelen besorolás azonban állapotsérelmet jelent, ezért azt mindaddig vitatni lehet, amíg a sérelmes állapot fennáll. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a sérelem az anyagi jog szabályai szerint egyébként alaptalan (Mt. 11. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A bíró munkakört betöltő felperes 1977-ben fejezte be tanulmányait a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, 1985. február hó 27. napján jogi szakvizsgát tett. A felperest 1985. július hó 1. napjával bírónak nevezték ki, jelenleg is bíró.
A felperes eredeti kereseti kérelmében a szolgálati helyén vezetett nyilvántartás megsemmisítését kérte, amit részítélettel bíráltak el, majd a besorolását sérelmezte. Ebben a körben a megyei munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes ...
BH 1999.7.330 A helytelen besorolásból eredő bérkülönbözetre vonatkozó igény az általános szabályok szerint elévül. Maga a helytelen besorolás azonban állapotsérelmet jelent, ezért azt mindaddig vitatni lehet, amíg a sérelmes állapot fennáll. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a sérelem az anyagi jog szabályai szerint egyébként alaptalan (Mt. 11. §)
A bíró munkakört betöltő felperes 1977-ben fejezte be tanulmányait a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, 1985. február hó 27. napján jogi szakvizsgát tett. A felperest 1985. július hó 1. napjával bírónak nevezték ki, jelenleg is bíró.A felperes eredeti kereseti kérelmében a szolgálati helyén vezetett nyilvántartás megsemmisítését kérte, amit részítélettel bíráltak el, majd a besorolását sérelmezte. Ebben a körben a megyei munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert a felperest az 1979. január 1. napjától számítandó szolgálati idejére tekintettel helytállóan sorolták be.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és a keresetét pontosítva igényét abban jelölte meg, hogy az 1990. évi LXXXVIII. tv. 20. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint az első besorolásnál a szolgálati időt 2 év levonásával az oklevél megszerzésének napjától kell számítani, ezért a szolgálatának kezdő időpontja 1975. január 1. napja. Erre tekintettel illetménykülönbözetet is kért, de annak összegét nem jelölte meg.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, mert a felperes számítási módja nyilvánvalóan téves, annak alapján az egyetemi hallgatóként eltöltött időt is be kellene számítani. A megyei bíróság szerint a felperes igénye el is évült, mert a jogorvoslati tájékoztatás ellenére az első besorolását három év eltelte után sérelmezte.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, lényegében a kereset pontosításában előadott jogi érveit megismételve. Vitatta, hogy az igénye elévült, mert az 1996. február 2. napján átvett fizetési értesítő ellen élt jogorvoslattal.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a másodfokú bíróság álláspontjával a felperes teljes igényének elévülésével kapcsolatban. A helytelen besorolásból eredő bérkülönbözetre vonatkozó igény az általános szabályok szerint elévül. Maga a helytelen besorolás azonban állapotsérelmet jelent, ezért azt mindaddig vitatni lehet, amíg a sérelmes állapot fennáll. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a sérelem az anyagi jogi szabályok szerint egyébként alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítélet indokolásának a felperes teljes igényének elévülésére vonatkozó részét mellőzte.
A perben a felperesre irányadó kivételes szabályt kellett értelmezni. A rendelkezés nyelvtani értelmezése szerint az oklevél megszerzésétől számított időből kell levonni két évet, nem pedig az egyetemi végzettség megszerzésétől még visszaszámolni, amint azt a felperes állítja. Ez valójában olyan időszak elismerését jelentené, amikor a felperes nem hogy szakvizsgával nem rendelkezett, hanem még az egyetemet sem végezte el. A kedvező besorolási szabály valójában egy fikcióval élt, hogy a bíró az egyetem elvégzését követően két évvel szakvizsgát tett, ezért az így számított idejét kell az első besorolásánál - a kezdő évre vonatkozó kedvezményen túlmenően - figyelembe venni. A felperes értelmezése a kedvezményt a rendelkezés nyelvtani és logikai értelmezésével megállapítható tartalmán túl terjesztené ki, ami nyilvánvalóan helytelen következtetést eredményezne.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére kötelezte.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.300/1998. sz.)