adozona.hu
BH 1999.6.276
BH 1999.6.276
A Munka Törvénykönyvének a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó szabálya az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló (közalkalmazott) részére a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt akkor is biztosítja, ha nem kötött tanulmányi szerződést, illetőleg a tanulmányok elvégzésére nem a munkáltató kötelezte (Mt. 115. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest, aki az alperesnél röntgenasszisztensként áll alkalmazásban, az 1996-97-es tanévben felvették a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar egészségügyi szakoktató szakára. A levelező tagozaton folytatott tanulmányaihoz szabadidőt kért, amit az alperes csak részben teljesített. Emiatt az Mt. 115. §-ának megfelelő szabadidő biztosítása iránt keresetet indított az alperes ellen.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, mert álláspontja ...
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, mert álláspontja szerint az Mt. 115. §-a csak akkor alkalmazható, ha a munkáltató kötelezte a dolgozóját a munkakör ellátásához szükséges szakképesítés megszerzésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A keresetét felemelve 57.200,-Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest a tanulmányai folytatásához igénybe vett 31 nap szabadságra járó illetmény fejében, valamint a jövőre nézve az Mt.
135. §-ában meghatározott szabadidő biztosítására.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta: az alperest 57.200,-Ft és kamatai megfizetésére kötelezte, valamint megállapította, hogy az alperes köteles az Mt. 135. §-a szerint a felperes tanulmányainak folytatásához a szabadidőt biztosítani. A megyei bíróság szerint a felperes jogosult volt a tanulmányaihoz szabadidőre. Mivel ezt az alperestől nem kapta meg, és helyette a rendes szabadságát volt kénytelen igénybe venni, az alperesnek meg kell térítenie a 31 nap rendes szabadságra eső illetményt. A jövőre nézve csak megállapította a felperes jogosultságát, mert lejárat hiányában az alperest nem lehetett kötelezni.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az Mt. 115. §-a csak arra az esetre vonatkozik, amikor a munkáltató tanulmányi szerződést köt a munkavállalóval. Ennek megfelelően a kollektív szerződés 26. §-ának 2. pontja a kedvezményeket - az általános iskolai tanulmányok kivételével - csak tanulmányi szerződés esetén biztosítja.
A felperes kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.
A felülvizsgálati kérelem részben és a következők szerint alapos.
Az Mt.-nek a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó 225. §-a az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló (közalkalmazott) részére a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt akkor is biztosítja, ha nem kötött tanulmányi szerződést, illetőleg a tanulmányok elvégzésére nem a munkáltató kötelezte. A szabadidő mértékét és kiadásának időpontját a (2)-(4) és (6) bekezdések határozzák meg.
A szabadidő mentességet jelent a munkavégzés alól, amire munkabér (távolléti díj) csak a 126. §-ban megjelölt esetben illeti meg a munkavállalót, vagyis ha általános iskolai tanulmányokat folytat.
Az előzőekből következően a felperest a képzés igazolt napjaira, valamint a vizsgákra való felkészülésre szabadidő illette meg, amint azt a megyei bíróság is megállapította. Ebből a jogosultságból azonban nem következik, ha az alperes jogellenesen a szabadidőt nem biztosította, és emiatt a felperes a rendes szabadságát volt kénytelen igénybe venni, hogy az eleve nem fizetett szabadidőt meg kellene váltani. A felperes olyan mértékű szabadidő kiadására tarthat igényt, mint amennyit a pihenésre szolgáló rendes szabadságából a tanulásához igénybe vett, de erre az időre sem illetmény, sem távolléti díj nem jár.
Az alperes kollektív szerződése felhatalmazás nélkül szűkítette a közalkalmazottaknak az Mt. 115. §-ában biztosított jogát, ezért ez a rendelkezés jogszabálysértés miatt semmis.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítélet jogszabálysértő rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet ebben a körben megváltoztatta. A pernyertesség és a pervesztesség arányára figyelemmel úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél maga viseli a felmerült költségeit.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.339/1998. sz.)