adozona.hu
BH 1999.6.274
BH 1999.6.274
A munkáltató vezetőjének helyzete sajátos bizalmi viszonyt feltételez a tulajdonosi és egyúttal a munkáltatói jogokat gyakorló testület és a vezető viszonyában. Ezt a viszonyt a tulajdonosok személyében bekövetkezett változás nem vitásan érintheti, ami a vezető jogviszonyának megszüntetése szempontjából a munkáltató működésével összefüggő oknak minősül [Mt. 89. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. június 19. napjától az alperes vezérigazgatója volt. Az alperes közgyűlése a 34/1996. számú határozatával a felperest 1996. december 31. napján a vezérigazgatói megbízatásából visszahívtat, és a munkaviszonyát ezzel a nappal felmondta. A négy hónapos felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés alól, de legkésőbb 1997. január 31-ig át kellett adnia a munkakörét az új vezérigazgatónak.
A felperes a közgyűlésen nem vett részt, a munkaviszonyát érintő döntésről a m...
BH 1999.6.274 A munkáltató vezetőjének helyzete sajátos bizalmi viszonyt feltételez a tulajdonosi és egyúttal a munkáltatói jogokat gyakorló testület és a vezető viszonyában. Ezt a viszonyt a tulajdonosok személyében bekövetkezett változás nem vitásan érintheti, ami a vezető jogviszonyának megszüntetése szempontjából a munkáltató működésével összefüggő oknak minősül [Mt. 89. § (3) bek.].
A felperes 1995. június 19. napjától az alperes vezérigazgatója volt. Az alperes közgyűlése a 34/1996. számú határozatával a felperest 1996. december 31. napján a vezérigazgatói megbízatásából visszahívtat, és a munkaviszonyát ezzel a nappal felmondta. A négy hónapos felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés alól, de legkésőbb 1997. január 31-ig át kellett adnia a munkakörét az új vezérigazgatónak.A felperes a közgyűlésen nem vett részt, a munkaviszonyát érintő döntésről a megbízott vezérigazgató jelenlétében az igazgatóság elnöke tájékoztatta, aki a közgyűlésen elnökölt. A felperes ezt követően szabadságra ment. A közgyűlés határozata alapján az igazgatóság elnöke 1997. január 22-i dátummal foglalta írásba a felmondást, amelyben a felmondás okaként az alperesnél történt tulajdonosváltozásra utalt. Az alperes többször megkísérelte a felmondást a felperesnek kézbesíteni, legutóbb 1997. február 14-én, de a küldeményt a felperes nem vette át.
A felperes a sikertelen egyeztetést követően keresetet indított a munkaviszonyának megszüntetése miatt, mert az alperes már a felmondás írásba foglalását megelőzően szóban megszüntette a munkaviszonyát. Vitatta azt is, hogy a felmondás arra jogosulttól származott, mert a közgyűlés nem hatalmazta fel aláírásra az igazgatóság elnökét.
A munkaviszonyának helyreállítása nélkül kérte a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeinek alkalmazását, valamint a korábban igénybe nem vett szabadságának megváltását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 1.000.000,-Ft felmondási időre járó munkabér és 340.920,-Ft szabadságmegváltás megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan elutasította a keresetet. A munkaügyi bíróság szerint a felperes munkaviszonyát nem az igazgatóság elnöke szüntette meg szóban, hanem a munkáltatói jogkört gyakorló testület. Ezt foglalta később írásba a testület elnöke, aki egyúttal az igazgatóság elnöke is volt. A felperes a korábbi években nem vette igénybe a szabadságát, ennek megváltására, valamint a munkaszerződésben meghatározott négyhavi felmondási időnek megfelelő munkabérére jogosult.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A jogellenesség megállapítását arra tekintettel is kérte, hogy az alperes tulajdonosváltozása nem alapozhatja meg a munkaviszony megszüntetését.
A másodfokú bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatva megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 1997. június hó 30. napján szűnt meg az alperesnél. Kötelezte az alperest, hogy 500.000,-Ft munkabért fizessen meg a felperesnek.
A másodfokú bíróság szerint a felperes munkaviszonyának megszüntetése nem volt jogellenes, de a felmondás 1997. február 28-i közlésére tekintettel a felperes munkaviszonya - a négyhavi felmondási idejét figyelembe
véve - 1997. június 30. napján szűnt meg. Erre az időre a felperest munkabér illeti meg. A másodfokú bíróság érdemben nem foglalkozott a felmondás indokának okszerűségével.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az alperesnek 1997. július 1. napjától elmaradt munkabér, valamint kéthavi végkielégítés megfizetésére kötelezése iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem foglalkozott a felmondás indokával, noha az nem felelt meg az Mt. 89. §-a (3) bekezdésében foglaltaknak. Álláspontja szerint az 1997. január 22. napján kelt felmondás azért is jogellenes, mert azt az igazgatóság elnöke és a megbízott vezérigazgató írták alá, pedig a felperessel szemben a munkáltatói jogkört a közgyűlés gyakorolta. Az írásba foglalt felmondás ellentétes a közgyűlés határozatával, mert az 1996. december 31. napjától számította a négy hónapos felmondási időt.
A felül vizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetését az alperesnek nem kellett megindokolnia [Mt. 190. §-ának (2) bekezdése, 89. §-ának (2) bekezdése]. Az alperes az intézkedését megindokolta, ezért a kialakult gyakorlatnak megfelelően annak okszerűségét és valósságát vizsgálni kell, amennyiben azt a felperes vitatta.
A felperes az elsőfokú eljárásban a közölt indok okszerűségét nem vonta kétségbe, emiatt csak a fellebbezésének kiegészítésében támadta a munkaviszonyának megszüntetését. Ez nem ütközött a keresetváltoztatás tilalmába, ezért a másodfokú bíróságnak ebből a szempontból is vizsgálnia kellett volna a rendes felmondás jogszerűségét. Ennek elmulasztása azonban nem eredményezhet kedvezőbb határozatot a felperesre.
A felperes az alperes vezetője volt. Nem vitásan tudta, hogy a tulajdonosi összetétel megváltozása érinteni fogja a munkaviszonyát. Ennek megfelelően már 1996. december 1. napjával az új tulajdonosnak bejelentette a lemondási szándékát. A munkáltató tulajdonosaiban bekövetkezett változás, ha az egyébként magát a szervezetet nem érinti, a munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetését általában nem alapozza meg, mert az nem függ össze a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek teljesítésével. A felperes azonban az alperes vezetője volt, ami sajátos bizalmi viszonyt feltételez a tulajdonosi és egyúttal a munkáltatói jogokat gyakorló testület, valamint a felperes viszonyában. Ezt a viszonyt a tulajdonosok személyében bekövetkezett változás nem vitásan érintheti, ami a vezető szempontjából a munkáltató működésével összefüggő oknak minősül.
A felperes sem vitatta, hogy a munkaviszonyának megszüntetéséről a munkáltatói jogkört gyakorló közgyűlés döntött. Ezt a döntést írásba foglaltan közölni kellett a felperessel, amit a közgyűlés, nem lévén cselekvőképes, nem írhatott alá. A közgyűlés elnöke, aki egyúttal az igazgatóság elnöke is volt, erre irányuló külön felhatalmazás nélkül a közgyűlés nevében eljárhatott.
A felmondás mint jognyilatkozat csak a címzettel történő közléssel válik hatályossá. Ezen nem változtat az sem, hogy a közgyűlés 1996. december 31. napjával mondta fel a felperes munkaviszonyát. A felmondási időt csak a közléstől lehet számítani, ezért a határozat és az írásba foglalt felmondás között a felmondási idő kezdetében fennálló ellentét látszólagos, jogilag nem értékelhető.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére kötelezte.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.358/1998. sz.)