adozona.hu
BH 1999.5.233
BH 1999.5.233
A köztisztviselő jogviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a köztisztviselőt olyan helyzetbe kell hozni, mintha a közszolgálati jogviszonya meg sem szűnt volna. A köztisztviselő azáltal hozható a jogszabály által megkövetelt helyzetbe, ha az elmaradt illetményét az átlagkeresete alapján kapja meg. Minthogy az illetményalap évente változhat, az átlagilletményt az egyes évekre külön-külön kell számítani [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 60. § (2) és (3) bek., 71. § (2) bek., Mt. 151. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. szeptember 1-je óta áll az alperesnél jegyzőként közszolgálati jogviszonyban. A munkájával kapcsolatban 1994. február 21-én a képviselők részéről elhangzott kritikák miatt maga ellen fegyelmi eljárás lefolytatását kezdeményezte. A képviselő-testület 1994. március 11-én elrendelte a fegyelmi eljárás megindítását, a képviselők közül kijelölte a vizsgálóbiztost és a háromtagú fegyelmi tanácsot. A fegyelmi tanács az 1994. április 11-én hozott, szám nélküli határozatával "hivatalv...
BH 1999.5.233 A köztisztviselő jogviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a köztisztviselőt olyan helyzetbe kell hozni, mintha a közszolgálati jogviszonya meg sem szűnt volna. A köztisztviselő azáltal hozható a jogszabály által megkövetelt helyzetbe, ha az elmaradt illetményét az átlagkeresete alapján kapja meg. Minthogy az illetményalap évente változhat, az átlagilletményt az egyes évekre külön-külön kell számítani [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 60. § (2) és (3) bek., 71. § (2) bek., Mt. 151. § (2) bek.].
A felperes 1993. szeptember 1-je óta áll az alperesnél jegyzőként közszolgálati jogviszonyban. A munkájával kapcsolatban 1994. február 21-én a képviselők részéről elhangzott kritikák miatt maga ellen fegyelmi eljárás lefolytatását kezdeményezte. A képviselő-testület 1994. március 11-én elrendelte a fegyelmi eljárás megindítását, a képviselők közül kijelölte a vizsgálóbiztost és a háromtagú fegyelmi tanácsot. A fegyelmi tanács az 1994. április 11-én hozott, szám nélküli határozatával "hivatalvesztés" fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest, majd a polgármester a fegyelmi határozat alapján az 1994. április 13-án hozott határozatával - "a hivatalvesztés fegyelmi büntetésre tekintettel" - azonnali hatállyal megszüntette a felperes közszolgálati jogviszonyát.A felperes az önkormányzat képviselő-testülete ellen a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében kérte a fegyelmi határozat és a közszolgálati jogviszonyt megszüntető intézkedés hatályon kívül helyezését, a Ktv. 60. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával a jogviszonya helyreállítását, az elmaradt átlagkeresete megfizetését, a jogviszonyhoz kapcsolódó egyéb járandóságok és az okozott kár megtérítését. A módosított kereseti kérelme a munkáltatói intézkedés hatálytalanítására, a Ktv. 60. §-a (4) bekezdésének alkalmazására, az elmaradt illetményének átlagkeresettel történő kifizetésére és a Ktv. 60. §-a (3) bekezdésének alkalmazására irányult. Ugyanakkor kérte az Mt. 10. §-ának (2) bekezdésében meghatározott érvénytelenségi jogkövetkezmények alkalmazásával a felmentési időre járó illetmény megfizetését is. Egyéb juttatások címén igényelte a Ktv. 49. §-ában biztosított egyhavi illetményt, a rendes szabadsága pénzbeni megváltását, az étkezési hozzájárulás visszamenőleges megtérítését, az 1994. évi országgyűlési képviselő-választás feladataiért járó javadalmazást, amelytől elesett. Kérte az 1994. június 1-jétől érvényes béremelés figyelembevételét, valamint 1994. április 13-ától a kamatait. A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a személyhez fűződő jogainak megsértése miatt nem vagyoni kártérítés címén 1.000.000 forintot igényelt.
A munkaügyi bíróság a végzésével a felperes által megjelölt képviselő-testület alperest - perképesség hiányában - elbocsátotta a perből, és a felperes a bíróság felhívása alapján az önkormányzatot hívta alperesként a perbe. A munkaügyi bíróság az 1994. november 29-én hozott részítéletével hatályon kívül helyezte az alperes fegyelmi határozatát és a jogviszonyt megszüntető intézkedését. A felperes anyagi igényeiről is döntött. A nem vagyoni kártérítési igényt elkülönítette, és a pert e tekintetben felfüggesztette.
A megyei bíróság a végzésével megváltoztatta a per tárgyalásának felfüggesztéséről rendelkező végzést, és az elsőfokú bíróságot a nem vagyoni kárigény elbírálására utasította. A részítéletével a felperest különböző jogcímeken megillető járandóságok összegét felemelte, ehhez képest állapította meg a kamatokat, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes jogviszonya Ktv. 60. §-ának (4) bekezdése alapján az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.
Az elsőfokú részítélet meghozatalát követően az önkormányzat képviselő-testülete határozatával a perbeli fegyelmi határozatot érvénytelenítette, és arról döntött, hogy a felperes jogviszonyát a jogerőre emelkedés napjával, közös megegyezéssel megszünteti. A másodfokú részítélet meghozatala után - az 1995. augusztus 3-án kelt és a felperesnek augusztus 4-én kézbesített intézkedéssel - a polgármester 1995. június 29-ével - a részítélet döntésére hivatkozással - megszüntette a felperes jogviszonyát. Az önkormányzat ezt követően kifizette a felperesnek a másodfokú részítéletben meghatározott járandóságokat.
A felperes 1995. október 2-án felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. A Legfelsőbb Bíróság a végzésével hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperessel az önkormányzatot jelöltette meg alperesként. A felperes munkáltatóját, a polgármesteri hivatalt kell alperesnek tekinteni. Az új eljárásban a felperes által megjelölendő alperest kell megidézni, és a korábbi alperest a perből el kell bocsátani. Ez a jogi tévedés a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható.
A munkaügyi bíróság a végzésével a községi önkormányzatot elbocsátotta a perből, és alperesként perbe vonta az önkormányzat polgármesteri hivatalát.
A felperes az új eljárás során előterjesztett módosított keresetében kérte a fegyelmi határozat és a 7-16/1994. számú, közszolgálati jogviszonyt megszüntető intézkedés hatályon kívül helyezését, valamint az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatása elrendelését. Kérte 1994. április 14-től az ítélet jogerőre emelkedése napjáig az elmaradt illetményét (a kifizetett járandóságokkal csökkentve) és ennek 1994. április 13-ától számított kamatait. Az 1994. évi 13. havi illetmény után 1995. január 31-től esedékes, kamat, az 1995. és 1996. évi 13. havi illetmény és ezek 1996., illetve 1997. január 31-től esedékes kamatai, az 1994. május 1-jétől az ítélet jogerőre emelkedéséig járó étkezési hozzájárulás és középarányos kamata, az önkormányzati képviselő-választással kapcsolatos elmaradt juttatás címén 280 forint kártérítés és 1994. december 12-től esedékes kamata megfizetését. A családi háza építésének elmaradása miatt 1 millió forint kártérítést, jó hírnevének sérelme miatti nem vagyoni kártérítés címén ugyancsak 1 millió forintot és annak 1994. április 13-tól esedékes kamatait igényelte.
A munkaügyi bíróság a felperes kérelme alapján a végzésével a hatáskörének hiányát megállapítva, a nem vagyoni kárigényre vonatkozó keresetlevelet a városi bírósághoz áttette.
Az alperes és a beavatkozó kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a fegyelmi határozatot és az 1994. április 13-i jogviszonyt megszüntető intézkedést. Azonnali hatállyal elrendelte a felperes eredeti - jegyző - munkakörben történő továbbfoglalkoztatását. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek az 1994. április 14-től 1997. június 16-ig terjedő időszakra elmaradt illetménykülönbözet címén bruttó 1.590.943 forintot és annak 1995. november 1. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát, 1997. június 17-től az ítélet jogerőre emelkedése napjáig terjedő időre járó illetménykülönbözet címén munkanaponként bruttó 3.305 forintot az 1995. évre járó 13. havi illetmény címén bruttó 63.000 forintot és ennek 1996. január 1-jétől járó kamatát, az 1996. évre 13. havi illetmény címén bruttó 70.000 forintot és az 1997. január 31-től esedékes kamatát és az 1994. évi 13. havi illetmény címén megfizetett 55.000 forint után 1995. január 1-jétől a kifizetés napjáig terjedő időre járó késedelmi kamat címén bruttó 5.500 forintot; 1994. május 1-jétől 1997. június 16-ig étkezési hozzájárulás különbözete címénnettó 29.800 forintot és ennek 1995. november 1-jétől a kifizetésig esedékes kamatát; kártérítés címén bruttó 280.000 forintot és ennek 1994. december 12-től járó kamatát; ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Az alperest perköltségben marasztalta. A fegyelmi határozatot lényeges eljárási szabálysértések miatt - a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül - hatályon kívül helyezte. A módosított kereseti kérelem szerint elrendelte a felperes továbbfoglalkoztatását. Nem fogadta el az alperes álláspontját, amely szerint a felperes jogviszonya 1995. június 29-én közös megegyezéssel megszűnt volna, mivel az erre vonatkozó intézkedés egyoldalú munkáltatói intézkedés, amely a Legfelsőbb Bíróság által történt hatályon kívül helyező rendelkezés folytán hatálytalanná vált. A felperes jogviszonyának jogellenes megszüntetése miatt a Ktv. 60. §-ának (3) bekezdése és a Ktv. 52. §-ának (3)-(4) bekezdései alapján rendelkezett a felperes elmaradt illetményének megfizetéséről 1994. április 14-től 1997. június 16-ig (az elsőfokú ítélet hozatalának napjáig). Ennek megállapításánál, az adott évben járó 13. havi illetmény hozzászámításával megállapított átlagkeresettel számolt, az összes járandóságokból levonva az alperes által időközben kifizetett illetményt, a felperes által felvett munkanélküli-járadékot és a jövedelempótló támogatást, mint máshonnan megtérült összegeket. Elutasította az 1994. április 13-tól kezdődően előterjesztett kamatigényt, mivel az elmaradt illetmény után a középarányos időpont az irányadó. Az elsőfokú bíróság elutasította a felperesnek a családi ház építésének elmaradásából eredő kártérítési igényét is. Megállapította: a felperes nem bizonyította, hogy az alperes jogellenes fegyelmi határozata következtében előállt anyagi ellátatlansága miatt kényszerült az 1992-ben elkezdett építkezés abbahagyására és a késedelem miatt keletkezett a követelt összegű kára az építési anyagok áremelkedése miatt. A felperesnek már a jogviszonya keletkezésekor nem volt érvényes építési engedélye az ingatlanára, azzal ugyanis csak 1993 májusáig rendelkezett. Az anyagi ellátatlanságra hivatkozást is alaptalannak tartotta, mivel a felperes 1994. október 11-től munkanélküli-járadékban részesült, 1995. augusztusban több mint 2 millió forint járandóságot vett fel az alperestől. A szolgálati lakásából - amely nem volt lakhatatlan - a felperes önként költözött ki. Amennyiben ezt nem teszi, a saját tulajdonú lakása eladásának és a szociálpolitikai kedvezmény igénybevételének nem lett volna akadálya.
Az ítélet ellen a felperes, az alperes és a beavatkozó is fellebbezett.
A felperes kérte az ítélet részben történő megváltoztatását, az alperes kötelezését az építkezéssel kapcsolatos 1 millió forint kártérítésre, vagy e kérdésben a bíróság új eljárásra utasítását. Az elmaradt illetmény jogalapjának szerinte kizárólag a Ktv. 60. §-ának (3) bekezdése minősül, ezért kérte az indokolás ekként való módosítását. Ugyancsak kérte a perköltség felemelését.
Az alperes és a beavatkozó az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte a fellebbezésében. Álláspontjuk szerint a felperes magatartása az Mt. 4. §-ába ütközik. Nem élt jogorvoslattal a jogerős részítélet alapján tett munkáltatói intézkedés ellen, és elutasította a továbbfoglalkoztatására tett ajánlatot. A képviselő-testület által 1994. december 28-án hatálytalanított fegyelmi határozatra a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzése már nem volt kihatással, mivel annak meghozatalakor a fegyelmi határozat már nem volt hatályos.
A felperes az alperes fellebbezésére csatlakozó fellebbezést nyújtott be. Kérte az elsőfokú ítélet részben történő megváltoztatását és annak megállapítását, hogy rendeltetésellenes joggyakorlás és a Ktv. 50. §-ának (1) bekezdésébe ütköző volta (a fegyelmi vétség hiánya), valamint érvénytelenség miatt is jogellenes volt a fegyelmi határozat. A járandóságai megállapítását a jogerős ítélet meghozataláig igényelte. Az elmaradt illetményének meghatározását az időközben történt illetményemelésekkel növelt átlagkeresettel kérte oly módon, hogy a bíróság mellőzze a jövedelempótló támogatás levonását, mert azt nem kérte. Mivel szerinte a nem vagyoni kártérítés igényéről nem rendelkezett a bíróság, ezért kötelezte a másodfokú bíróság az alperest a nem vagyoni kártérítésre.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme a beavatkozó által a korábbi jogerős részítélet alapján a beavatkozó által a felperesnek kifizetett összegek beszámítására irányult.
A megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és - mellőzve az alperesnek az elsőfokú ítéletben felsorolt egyes külön jogcímeken való marasztalását - arra kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 1994. április 14. napjától 1998. január 28. napjáig elmaradt illetmény címén összesen 1.068.740 forintot; étkezési hozzájárulás címén 38.800 forintot és ezen összegek 1996. szeptember 1-jétől járó, a kifizetésig esedékes évi 20%-os kamatát. Ezt meghaladóan helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Úgy rendelkezett, hogy a felek a fellebbezési perköltségüket maguk viselik, a fellebbezési illetéket az állam viseli.
A felperes fellebbezését megalapozatlannak, a csatlakozó fellebbezést, valamint az alperes és a beavatkozó fellebbezését kisebb részben, a felperesnek járó elmaradt illetmény és egyéb járandóságok összege tekintetében megalapozatlannak találta. Egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, valamint - a felperes elmaradt illetményének és egyéb járandóságainak kiszámítási módja és annak indokai kivételével - az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokaival.
Megállapítása szerint azonban az elsőfokú bíróság az egyes évekre járó elmaradt illetmény összegét helytelenül határozta meg, mert hibásan számolt átlagkeresettel, továbbá kétszeresen vette figyelembe az úgynevezett 13. havi illetményt [a Ktv. 49. §-ának (1) bekezdése szerint járó különjuttatást].
A házépítés elmaradásából eredő kártérítési igénnyel kapcsolatban kiemelte, hogy a 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet 20. §-ának (2) bekezdése szerint az építtető csak jogerős építési engedély alapján, csak az engedély érvényességének időtartama alatt építkezhet. Az engedély hiánya arra utal, hogy a felperesnek szándékában sem állt az építkezés folytatása. A felperes azt követően sem folytatta az építkezést, hogy 1995 nyarán jelentős járandóságot vett fel a beavatkozótól.
Megállapította, hogy a felperes illetménye és járandósága a Ktv. 60. §-ának (3) bekezdése alapján jár, ezért szükségtelenül utalt az elsőfokú bíróság a Ktv. 52. §-ának (3) és (4) bekezdésére (visszatartott illetmény kifizetése).
A másodfokú bíróság a fegyelmi határozat jogellenességének további vizsgálatát mellőzte, miután azt eljárási okból hatályon kívül helyezte, és a bíróságot nem terheli a totális felülvizsgálati kötelezettség. A jövedelempótló támogatás levonására a Ktv. 60. §-a (3) bekezdésének rendelkezése alapján kötelezően került sor.
A felperes által hivatkozott, el nem bírált, nem vagyoni kártérítési igénnyel kapcsolatban megállapította, hogy az áttett, a jó hírnév megsértésére alapított nem vagyoni kárigényen kívül egyéb kárigényt a felperes nem terjesztett elő, elbírálatlan igénye nem volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes, az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalára, vagy az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítására irányult. Kérelmének indokolása szerint a Ktv. 60. §-ának (3) bekezdésében foglalt, elmaradt illetményen a havi munkabért meghaladó átlagkeresetet kell érteni, amely magában foglalja az illetményemelést, a jutalmat, amelyektől a munkáltató jogellenes intézkedése miatt esett el. Kérte ezért ennek figyelembevételét. Kifogásolta, hogy az 1995. január 1-jétől az alperes által 18.000 forintra emelt illetményalapot a bíróság figyelmen kívül hagyta, ugyanígy nem vizsgálta, hogy 1994. január 1-jétől hogyan hatott ki a teljes körű illetményemelés a jegyző illetményére. Az ítéletek indokolást sem tartalmaznak, sértik a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését is. A másodfokú bíróság a járandóságok kamatának kezdő időpontját erre vonatkozó kérelem hiányában megváltoztatta, ugyanezt tette a különjuttatás összegének megváltoztatásával is, megsértve a Pp. 253. §-ának (3) bekezdését. A családi ház építésével kapcsolatos kártérítési igényének elbírálásához a bíróságok nem rendelték el a szükséges bizonyítást, megállapításaik megalapozatlanok, okszerűtlenek. Kérte a fegyelmi ügyben felhozott vádak jogellenességének megállapítását, mivel a fegyelmi eljárás szabálytalanságára alapított jogellenesség nem jelenti egyben a fegyelmi vádpontok alaptalanságát is. Kifogásolta, hogy a jó hírnév megsértésén túlmenően előterjesztett nem vagyoni kárigényét a bíróság - összegszerűség hiányában - nem bírálta el, ezzel kapcsolatban nem oktatta ki. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a nyilvánosság kizárására irányuló kérelem elutasítása ellenére megtiltotta a jelen lévő újságíró számára a tudósítást.
Az alperes és a beavatkozó kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával annak a megállapítását, hogy a felperes jogviszonya a Kjt. 60. §-a (4) bekezdésének alkalmazásával 1995. június 29-én közös megegyezéssel megszűnt. Álláspontjuk szerint a megszüntető intézkedést - mivel a felperes nem élt ellene jogorvoslattal - a Legfelsőbb Bíróság korábbi hatályon kívül helyező végzése nem érintette, és azt a megismételt eljárásban hozott ítéletek sem érintették.
A felperes felülvizsgálati kérelme részben megalapozott, az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati kérelme alaptalan.
Jogszerű a jogerős ítélet döntése a fegyelmi határozat, a felperes jogviszonyának megszüntetéséről rendelkező munkáltatói intézkedés hatályon kívül helyezése és a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatása kérdésében. Az ítéletnek erre vonatkozó indokolása helytálló, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. A felperes jogviszonyának az alperes által a korábbi jogerős részítélet alapján történt felszámolása nem minősül a felperessel létrehozott közös megegyezésnek. A részítélet hatályon kívül helyezése folytán az abban foglalt rendelkezések is hatálytalanná váltak. A fegyelmi határozat egyoldalú visszavonása nem volt jogszerű. A felperest az új eljárásban - az adott esetben - megillette a keresetváltoztatás joga, ezért nem minősül joggal való visszaélésnek, hogy az új eljárás során a korábbiaktól eltérően a továbbfoglalkoztatását kérte. Miután pedig a Legfelsőbb Bíróság az előző felülvizsgálati eljárás eredményeképpen a jogerős ítéletet azért helyezte - érdemi vizsgálat nélkül - hatályon kívül, és utasította az elsőfokú bíróságot új eljárásra, mert az ítéletben kötelezett alperes nem lehetett a per alperese, különösképpen nem tekinthető jogszerűnek a hatályában fent nem tartott ítélet alapján a korábbi alperes által tett intézkedés. A bíróság kötve van a kereseti kérelemhez, ezért sem az eljárt bíróságok, sem a Legfelsőbb Bíróság nem lehetett tekintettel a döntéshozatala során arra, hogy a felperes álláshelyét időközben betöltötték. Az ezzel kapcsolatos probléma megoldása nem tartozik ennek a pernek a körébe.
A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan a konkrét fegyelmi vétségek vizsgálatával kapcsolatban, az ehhez fűződő ítéleti indokolással a Legfelsőbb Bíróság egyetért. Alaptalan a felperesnek a hivatalvesztés jogellenességével okozott, nem vagyoni kártérítés elbírálatlansága kérdésében előterjesztett felülvizsgálati kérelme is. A felperes a kérelmében arra hivatkozik, hogy erre nézve a keresetét az 1995. augusztus 18-i beadványában terjesztette ki. A Legfelsőbb Bíróság által 1996. május 8-án elrendelt új eljárás során azonban nem terjesztett elő ilyen kereseti kérelmet, még az összegszerű követelése megjelölése nélkül sem. A felperes képviselője az 1997. március 19-i tárgyaláson terjesztette elő a felperes kárigényét: kérte a személyiségi jogok megsértéséből eredő nem vagyoni kártérítés tekintetében a keresetlevél áttételét, és fenntartotta az építkezés meghiúsulásából fakadó 1 millió forintos kártérítési igényt; a felperes a hiányolt kártérítést az elsőfokú ítélethozatal előtt tett nyilatkozatában sem kérte. Erre az igényére vonatkozóan a csatlakozó fellebbezésben utalt csak oly módon, hogy az 1995. augusztus 28-i beadványa tartalmazza a hivatalvesztéssel kapcsolatos nem vagyoni kárigényét. Azt nyilatkozta, hogy a kárigényét összegszerűen csak az egész eljárás befejezte után tudja megjelölni. Elbírálatlan kérelme tehát nem volt.
Alaptalan a felülvizsgálati kérelem az építkezés elmaradásából eredő kártérítési igény vonatkozásában is. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes a közszolgálati jogviszonya létesítésekor már nem rendelkezett érvényes építési engedéllyel, ezért a jogviszony jogellenes megszüntetése és az építkezés elmaradása közt az okozati összefüggés nem állapítható meg. Téves, hogy a felperes az 1990. május 22-én kapott, két évig érvényes építési engedély birtokában az építkezést meg sem kezdte, erre tekintettel hosszabbították meg az engedélyt egy évvel. Az építési engedély - mint arra a felperes utalt - valóban nem tartalmaz olyan kikötést, hogy az építkezést az engedélyezett időszak alatt be is kell fejezni. Annak 17. és 18. pontja szerint azonban, ha az engedély jogerőre emelkedésétől számított két éven belül az építkezést nem kezdték meg, az engedély érvényét veszti. Meghosszabbítását legalább egy hónappal a lejárat előtt kell kérni. Az építtető azonban az építési engedély alapján csak az érvényességi idő alatt építkezhet. Miután a felperes 1993 májusában nem kért további hosszabbítást, érvényes engedély hiányában nem is építkezhetett tovább. Az pedig elvileg is kizárt, hogy az engedély meghosszabbítását 1993-ban azért nem kérte, mert az 1994. áprilisi fegyelmi elbocsátása miatt anyagilag ellehetetlenült. Az ítéletnek azzal az indokolásával, hogy a felperes az 1994 októberétől folyósított munkanélküli-járadék és az 1995 augusztusában felvett járandóságai miatt nem volt ellátatlan, a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet. Ennek és az elutasítás egyéb indokainak azonban a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálása szempontjából nincs jelentősége.
Alapos a felperes felülvizsgálati kérelme a Ktv. 60. §-ának (3) bekezdése alapján előterjesztett elmaradt illetményigények tekintetében. E rendelkezés értelmében a közszolgálati jogviszony megszüntetésének hatálytalanítása esetén a köztisztviselőt az eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni az elmaradt illetményét és egyéb járandóságát, továbbá a felmerült kárát. Nem kell megtéríteni ezeknek azt a részét, amely máshonnan megtérült. Ezt a rendelkezést a Ktv. 60. §-a (2) bekezdésének figyelembevételével azzal együtt kell alkalmazni. Nevezetesen: a jogviszony jogellenes megszüntetése esetén a köztisztviselőt olyan helyzetbe kell hozni, mintha a közszolgálati jogviszonya meg sem szűnt volna. A Ktv. 71. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 151. §-a (2) bekezdésének és a Ktv. 60. §-a (2) bekezdésének helytálló, együttes értelmezése alapján a köztisztviselő azáltal hozható a jogszabály által megkövetelt helyzetbe, ha az elmaradt illetményét az átlagkeresete alapján kapja meg. Minthogy az illetményalap összege évente változhat, az átlagilletményt az egyes évekre külön-külön kell kiszámítani.
Az elsőfokú bíróság ezért a jogszabálynak megfelelően vette alapul a felperes átlagkeresetét, a másodfokú bíróság pedig jogszabályt sértett, amikor az átlagkereset mellőzésével állapította meg a felperes elmaradt illetményét. Mindkét fokú bíróság jogszabályt sértett, amikor figyelmen kívül hagyta, illetve nem vizsgálta, hogy az alperesnél 1994. június 1-jei hatállyal teljes körű illetményemelés volt, ami a felperes esetében kb. 5.000 forintot jelentett volna. Ugyanígy nem vették figyelembe, hogy a köztisztviselői illetményalapot az alperes 1995. január 1-jétől 18.000 forintra emelte, ami a felperes esetében 63.000 forint illetményt jelent. A Legfelsőbb Bíróság ezért arra utasította az elsőfokú bíróságot, hogy az új eljárás során a felperes elmaradt illetményét az időközben végrehajtott illetményemelésekkel növelt összegű átlagkereset alapján határozza meg.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján hozta meg.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet alapján az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.240/1998. sz.)