adozona.hu
BH 1999.5.232
BH 1999.5.232
A pótlékra való jogosultság szempontjából elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló a rá irányadó munkaidő-beosztás szerint megállapított heti pihenőnapján végzett-e munkát. Önmagában a vasárnapi munkavégzés nem alapozza meg a pótlékra való jogosultságot, csak ha ez a munkavállaló munkaidő-beosztására tekintettel rendkívüli munkaidőnek minősül [Mt. 124. § (2) és (3) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél ápolónő munkakört látott el, folytonos munkarendben dolgozott. A keresetében - többek között - bérpótlék megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert 1994. január 1. napjától 35 esetben a heti pihenőnapján végzett munkájáért csak másik pihenőnapot kapott, de az alperes az 50%-os pótlékot nem fizette meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest a heti pihenőnapon végzett munka pótlékaként, valamint átlagilletmény különbözeteként 27.207,-,-Ft megfizetésére köt...
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest a heti pihenőnapon végzett munka pótlékaként, valamint átlagilletmény különbözeteként 27.207,-,-Ft megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. A megyei bíróság szerint az alperes havonta több mint egy alkalommal vasárnap biztosította a felperes heti pihenőnapját, ami megfelelt az Mt. 124. §-ának (3) bekezdésében és az alperes kollektív szerződése 22. §-ában foglaltaknak. Erre figyelemmel a felperes a heti pihenőnapján nem végzett munkát, pótlékra ezért nem jogosult.
Az ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, mert a megyei bíróság megsértette az Mt. 148. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes feltehetően az Mt. 148. §-ának (1) bekezdésének megsértésére alapította kérelmét, mert ez rendelkezik a heti pihenőnapon végzett munka díjazásáról, a (2) bekezdés a munkaszüneti napra vonatkozik.
A pótlékra való jogosultság szempontjából elsődlegesen azt kell tisztázni, hogy a munkavállaló a rá irányadó munkaidő-beosztás szerint megállapított heti pihenőnapján végzett-e munkát. Önmagában a vasárnapi munkavégzés nem alapozza meg a pótlékra való jogosultságot, csak ha ez a munkavállaló munkaidő-beosztására tekintettel rendkívüli munkaidőnek minősül.
Az Mt.-nek a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó 124. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján a munkáltató az általánostól eltérő munkarend esetén a heti pihenőidőt a hét más napján is kiadhatja. A felperes folytonos munkarendben dolgozott, erre tekintettel rendelkezett a kollektív szerződés a heti pihenőnap vasárnaptól eltérő kiadásáról és több heti pihenőnap összevonásáról. A felperes sem vitatta, hogy ha az nem vasárnapra esett, az alperes a vasárnapi munkavégzés után nem folyósított pótlékot. Mivel a pihenőnapok ilyen módon történő kiadása nem ütközött jogszabályba, a vasárnapi munkavégzés rendes munkaidőnek minősült, erre tekintettel az Mt. 148. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alkalmazása fel sem merülhetett.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálattal kapcsolatban az alperesnek költsége nem volt, ezért arról nem kellett rendelkezni.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.299/1998. sz.)