adozona.hu
BH 1999.3.136
BH 1999.3.136
A megőrzési felelősség alóli mentesülés - tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy a tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen [Mt. 169. § (2) bek., Ptk. 242. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1989. április 1. napjától felvásárlóként dolgozott a felperes egyszemélyes telepén. Az alperes 1993. július hó 16. napján leltározott a telepen, és - többek között - 1997 db láda, 1772 db ládatető, valamint 243 kg csomagolópapír hiányát állapította meg. Az alperes már a leltározást megelőzően, majd annak során hivatkozott arra, hogy a hiánytalan őrzés feltételei nem voltak biztosítva: hosszabb ideig tartó betegállománya alatt a helyettesítéséről nem gondoskodtak, a telep kerítését ...
Az alperes 1993. augusztus hó 30. napján kérte a leltáreredmény módosítását, mert a ládák és a ládatetők megvannak, azokat a saját almájának értékesítésénél fel kívánja használnia és azokkal elszámol. A felperes ennek megfelelően megváltoztatta a leltáreredményt.
A felperes 1996. augusztus 15. napján felszólította az alperest, hogy fizessen meg 206.239,-Ft-ot, mert ilyen értékben nem tett eleget az elszámolási kötelezettségének. A felszólítás eredménytelensége miatt a felperes fizetési meghagyással érvényesítette követelését. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult ügyben a munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. A munkaügyi bíróság szerint a felperes követelésére a megőrzési felelősség szabályait kell alkalmazni, mert kollektív szerződés hiányában a leltárfelelősség nem érvényesíthető. Az Mt. 169. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeket a felperes nem biztosította. Az alperes elismerő nyilatkozata az Mt. 8. §-ának (1) bekezdése szerint semmis, mert leltárhiány megtérítését vállalta, de ez a felelősség vele szemben nem érvényesíthető.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és az alperest a kereset szerint marasztalta. A megyei bíróság szerint az alperes elismerő nyilatkozata folytán a leltárhiány oka ismertté vált, ezért leltárhiányról nem lehet szó. Az elszámolási nyilatkozatot az alperes az Mt. 7. §-ában foglaltakra hivatkozással nem támadta meg, ezért az nem tekinthető semmisnek.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, illetőleg megváltoztatása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Az elismerő nyilatkozatot megelőzően a felperes az őrzési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az semmis. A nyilatkozatot később visszavonta, ezért érdemben kellett a megőrzési felelősség fennállásának feltételeit vizsgálni, amelyek hiányát a felperes vezetői is elismerték. A nyilatkozat, amit kilátástalan helyzetben tett, a csomagolóanyagra nem vonatkozott, ezért annak ellenértékét semmiképpen nem lehetett volna vele megtéríttetni. Kifogásolta az általános forgalmi adó felszámítását is, mert azt a felperes visszaigényelheti.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes 1993. augusztus 30. napján kelt nyilatkozata a hiányzó ládák és ládatetők tekintetében a tartalmát tekintve tartozáselismerés, a csomagolóanyag-hiány szempontjából azonban értékelhető nyilatkozatot nem tett. Ebből következően a felperes a csomagolóanyag ellenértékét csak az Mt. 169. §-ában foglaltak alapján követelhette, bizonyítva az alperes ezzel kapcsolatos felelősségének feltételeit.
Az alperes a nyilatkozatát az Mt. 7. §-a alapján nem támadta meg, ez azonban nem zárta el attól, hogy később bizonyítsa, a felperesnek nem tartozik.
A Ptk.-nak a joghasonlóság alapján alkalmazandó 242. §-ának (1) bekezdése szerint a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy a tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen.
Az alperes a nyilatkozatától eltekintve következetesen arra hivatkozott, hogy a hiánytalan őrzés feltételeit a felperes nem biztosította. Ezt a felperes nem vitatta, mert követelését kizárólag az alperes elismerésére alapozta. Nem vitatta azt az alperes felelőssége szempontjából alapvető körülményt sem, hogy a telep valójában nem volt zárható, azon keresztül más kereskedelmi egységeket is kiszolgáltak. A telepen az alperes egyedül dolgozott, ezért a betegállománya alatt az őrzés teljesen megoldatlan volt.
Mindezekre tekintettel, mivel az alperes felelősségének az Mt. 169. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei hiánytalanul nem álltak fenn, illetőleg a (2) bekezdésben meghatározott mentesülési okot bizonyította, a felperes alaptalanul követelte a kárának megtérítését. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az érdemben helytálló elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperes pervesztes lett, ezért meg kell fizetnie az alperes költségeit, valamint az eddigi eljárások illetékét.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.189/1998. sz.)