adozona.hu
BH 1999.2.88
BH 1999.2.88
A törvény szerint a közérdekű bejelentőt nem érheti a bejelentésében foglaltak miatt hátrány. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a jogszabály egy, a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén kötelezően megindított és lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként jogszerűen kiszabott fegyelmi büntetés ellen kívánna védelmet nyújtani [1997. évi I. tv, 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 37. § (1) bek., 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991 januárjától állt köztisztviselői jogviszonyban az alperessel, a perbeli időszakban a népjóléti iroda előadói munkakörében dolgozott. 1995. december 13-án írásbeli feljegyzésben tájékoztatta az irodavezetőt az egyik kolléganője munkavégzésében általa észlelt szabálytalanságokról. A feljegyzés kapcsán december 14-én az alperes jegyzőjét kellett felkeresnie, aki az adott időpontban az egyéb elfoglaltsága miatt nem tudta a felperest fogadni.
A felperes rosszul érezte magát, és az...
BH 1999.2.88 A törvény szerint a közérdekű bejelentőt nem érheti a bejelentésében foglaltak miatt hátrány. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a jogszabály egy, a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén kötelezően megindított és lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként jogszerűen kiszabott fegyelmi büntetés ellen kívánna védelmet nyújtani [1997. évi I. tv, 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 37. § (1) bek., 51. § (1) bek.].
A felperes 1991 januárjától állt köztisztviselői jogviszonyban az alperessel, a perbeli időszakban a népjóléti iroda előadói munkakörében dolgozott. 1995. december 13-án írásbeli feljegyzésben tájékoztatta az irodavezetőt az egyik kolléganője munkavégzésében általa észlelt szabálytalanságokról. A feljegyzés kapcsán december 14-én az alperes jegyzőjét kellett felkeresnie, aki az adott időpontban az egyéb elfoglaltsága miatt nem tudta a felperest fogadni.A felperes rosszul érezte magát, és az irodavezető engedélye nélkül elhagyta munkahelyét, majd a háziorvosát felkeresve még aznap táppénzes betegállományba került. Az 1995. december 26-án véget ért betegállományát követő napon, december 27-én ismét munkába állt. 1996. január 2-ától a nyár folyamán kiírt, de a ténylegesen még igénybe nem vett szabadságát töltötte az irodavezető engedélye nélkül. Január 10-től február 12-ig és február 21-től május 5-ig ismét táppénzes betegállományban volt.
Az alperes 1996. január 10-én fegyelmi eljárást indított a felperes ellen, amelynek eredményeképpen az 1996. június 10-én hozott fegyelmi határozattal "megrovás" fegyelmi büntetést szabott ki. Fegyelmi vétségként azt rótta a terhére, hogy 1995. december 14-én az irodavezető felhívása ellenére nem vette fel a munkát, azt megtagadta, és a munkahelyéről távozott; az 1995. évre még esedékes 8 nap szabadságát az irodavezető engedélye és hozzájárulása nélkül vette ki, mellőzve az elvárható, szükséges együttműködést; végül az 1995. december 14-én, 1996. február 5-én és 12-én készült feljegyzések tanúsága szerint nem megfelelően végezte a munkaköri feladatait.
A felperes a keresetében kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. Vitatta valamennyi terhére rótt vétség elkövetését, és a fegyelmi eljárás okát abban látta, hogy közérdekű bejelentést tett.
Az alperes a fegyelmi eljárás bizonyítékai alapján kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével hatályon kívül helyezte a fegyelmi határozatot, és az alperest perköltségben marasztalta. Az ítéletét arra alapította, hogy a felperesnek az 1995. december 14-i eltávozása a munkahelyéről indokolt volt. A felperes - az alperes által sem vitatottan - rosszul érezte magát, betegállományba került, ezért a távozása nem fegyelmi vétség. A szabadság igénybevételével kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy a szabadság adminisztratív, előzetes kiírásával az alperes járt el törvénysértően, ezért annak tényleges igénybevételekor nem volt szükség az irodavezető engedélyére. A munkavégzéssel kapcsolatos fegyelmi vétséget a munkaügyi bíróság nem tartotta érdemben értékelhetőnek, mert a fegyelmi határozat indokolása erre nézve elégtelen: nem sorolta fel tételesen a megállapított hibákat, és azokat nem is bizonyította.
Az ítélet ellen - annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt - az alperes fellebbezett. A felperes kérte az ítélet helybenhagyását.
A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, elutasította a felperes keresetét, és mellőzte az alperes perköltségben marasztalását. A felperest az első- és másodfokú eljárás költségében marasztalta.
A megyei bíróság a tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy a felperes a nevelési segélyek felülvizsgálata során mindhárom, a fegyelmi eljárással érintett ügyben csak utólag rendelte el a környezettanulmányt. A felülvizsgálatot a környezettanulmányok elvégzése előtt lezárta, és érdemi döntést hozott a segély továbbfolyósításáról. A kiegészített tényállás és a rendelkezésre álló, a fegyelmi eljárással kapcsolatos iratok alapján megállapította a munkavégzéssel összefüggő vétség elkövetését. Indokolása szerint a felperes az 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 37. §-ának (1) bekezdésében foglalt alapvető kötelezettségét szegte meg, amikor mindhárom ügyben anélkül döntött a segély továbbfolyósításáról, hogy előzetesen megállapította volna a döntéshez szükséges tényállást.
A munkahelyről való távozással kapcsolatos elsőfokú döntést a megyei bíróság helytállónak ítélte. A szabadság kivételével kapcsolatban tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság álláspontját. Megállapította, hogy a felperes nem kapott engedélyt a szabadság kivételére, és megsértette az együttműködési kötelezettségét is. Az így a felperes terhén maradó két fegyelmi vétség súlyával pedig arányban állónak találta a kiszabott fegyelmi büntetést.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. Jogszabálysértésre hivatkozott. Kifogásolta a fegyelmi eljárás megindítását, és azt a közérdekű bejelentésével hozta összefüggésbe, valamint hogy a bíróságok ennek ellenére nem vizsgálták e körülményt. Nem vették figyelembe a bizonyítási indítványait sem, és a tényállást nem tisztázták körültekintően.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jogerős ítélet nem sért sem eljárási, sem anyagi jogszabályt, a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás teljes körű, és az abból levont jogi következtetés helytálló és jogszerű. A bíróság az indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett.
Tény, hogy az 1977. évi I. törvény értelmében a közérdekű bejelentőt a bejelentésében foglaltak miatt nem érheti hátrány. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy, a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén kötelezően megindított és lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként jogszerűen kiszabott fegyelmi büntetés ellen kívánna a jogszabály védelmet nyújtani. Miután a felperes terhére rótt 3 fegyelmi vétség közül kettő bebizonyosodott, nincs jelentősége, hogy a fegyelmi eljárást az alperes a felperes közérdekű bejelentését követően rendelte el. Abban az esetben lett volna helye a rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlás vizsgálatának, ha a bíróság azt állapította volna meg, hogy a felperes a fegyelmi vétségek egyikét sem követte el [Ktv. 51. § (1) bek.]. A felperes egyébként az állításának bizonyítására nem tett indítványt.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy a bíróságok a bizonyítási indítványait nem teljesítették, és a tényállást nem tisztázták. A felperes sem az írásbeli beadványaiban, sem a tárgyalások során nem terjesztett elő bizonyítási indítványt. A fegyelmi eljárásban lefolytatott széles körű bizonyítás pedig a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is elegendő volt a tényállás megállapításához. A felperes a felülvizsgálati kérelmében különben sem fejtette ki, hogy a tényállást milyen tekintetben és miért tartja tisztázatlannak, szerinte mire nézve szükséges a további bizonyítás.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hozta meg.
A pártfogó ügyvéd díjazására vonatkozó rendelkezés a 3/1984. (V. 27.) IM rendelet 1. és 2. §-aiban foglaltakon alapul.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli.
A további felülvizsgálatot a Pp. 271. §-ának(2) bekezdése zárja ki. (Legf. Bír. Mfv.II.10.508/1997. sz.)