adozona.hu
BH 1999.2.85
BH 1999.2.85
A felek megállapodása tévedés címén akkor támadható meg, ha a tévedést a másik fél okozta, vagy azt felismerhette, illetőleg ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. A megállapodás jogellenes fenyegetés címén is megtámadható [Mt. 7. § (1) és (3) bek., 9. §, 13. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. április 7-től állt biztonsági őrként az alperes alkalmazásában. Az alperes 1996. március 7-én a felperes munkaviszonyát - átszervezésre hivatkozással - rendes felmondással megszüntette.
A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította a felperes munkaviszonyának jogellenes megszüntetését. Az alperes az 1996. július 12-én kelt rendkívüli felmondással ismét megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a felperes a táppénzes állománya alatt vállalkozói m...
BH 1999.2.85 A felek megállapodása tévedés címén akkor támadható meg, ha a tévedést a másik fél okozta, vagy azt felismerhette, illetőleg ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. A megállapodás jogellenes fenyegetés címén is megtámadható [Mt. 7. § (1) és (3) bek., 9. §, 13. § (3) bek.].
A felperes 1995. április 7-től állt biztonsági őrként az alperes alkalmazásában. Az alperes 1996. március 7-én a felperes munkaviszonyát - átszervezésre hivatkozással - rendes felmondással megszüntette.A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította a felperes munkaviszonyának jogellenes megszüntetését. Az alperes az 1996. július 12-én kelt rendkívüli felmondással ismét megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a felperes a táppénzes állománya alatt vállalkozói munkát végzett, így szabálytalanul vonta ki magát a munkaviszonya szerinti munkavégzési kötelezettség alól, amivel a munkáltatónak kárt is okozott.
A felperes az eredménytelen egyeztetés után előterjesztett keresetlevelében egyrészt a jogerős közbenső ítélet alapján nettó 43.883 forint elmaradt munkabér és kamatai megfizetését, másrészt a rendkívüli felmondás hatálytalanítását és az elmaradt munkabére megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 18.421 forint elmaradt munkabér és kamatai megfizetésére kötelezte, a rendkívüli felmondás körében előterjesztett kereseti kérelmet pedig elkülönítette.
Az utóbbi kereseti kérelem tárgyában hozott ítéletével a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért kötelezte az alperest a felperes továbbfoglalkoztatására, elmaradt munkabér (150.887 forint) és perköltség megfizetésére.
A munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondás indokát nem találta helytállónak, mert a felperes keresőképtelenségét orvos igazolta. Az ítélet indokolásában kitért arra is, hogy a peres felek képviselői és a felperes által aláírt, 1996. szeptember 9-én kelt egyezséget - amely a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetését és a peres felek közötti elszámolást tartalmazta - azért nem vette figyelembe, mert azt a felperes visszavonta. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint, miután az egyezséget a bíróság nem hagyta jóvá, azt bármelyik fél módosíthatja, illetve korábbi kereseti kérelmét változatlanul fenntarthatja.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a per megindítását követően a felek egyezséget kötöttek, rendezve azzal az egymással szemben fennálló valamennyi igényüket. Megállapodtak, hogy a felperes munkaviszonya 1996. szeptember 10-én közös megegyezéssel megszűnik, és az alperes kötelezettséget vállalt meghatározott összegű elmaradt munkabér és perköltség megfizetésére. A megyei bíróság kifejtette, hogy ehhez az egyezséghez mint a felek konszenzuson alapuló megállapodásához a felek akkor is kötve vannak, ha az a bíróság jóváhagyása nélkül nem minősül perbeli egyezségnek. Így az egyezségben foglaltak közös megegyezéssel való módosítása vagy az Mt. 7. §-a szerinti megtámadás hiányában az adott esetben a felek a jogvitájukat érvényes megállapodásban rendezték, ami mindkét felet köti, azt a felperes nem jogosult egyoldalúan mellőzni, keresete ez okból alaptalan.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében egyrészt az egyezség megtámadására, másrészt részbeni semmisségére hivatkozva támadta a jogerős ítéletet, annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adó elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az 1996. szeptember 9-én aláírt megállapodást az 1996. szeptember 10-i tárgyaláson visszavonta, erről az alperest az 1996. szeptember 16-án kelt levélben értesítette. Ez megtámadásnak minősül, amelynek indoka tévedés volt. Tévedését abban jelölte meg, hogy az egyezség számára kedvezőtlen eredménnyel járt, kb. 10.000 forint juttatástól esett volna el, mert az alperes 17 napi munkabérét és szabadságmegváltását nem fizette volna meg. Álláspontja szerint semmis az egyezségnek az egyhavi átlagkereset megfizetésére vonatkozó b) pontja is, mert az sem jutalom, sem felmondási időre járó bér címén nem fizethető részére a jogszabály szerint; e kikötés nélkül pedig az egyezséget nem kötötte volna meg.
A peres felek a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívüli elbírálását kérték, illetve ahhoz hozzájárultak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 7. §-ának (1) bekezdése szerint a megállapodás tévedés címén akkor támadható meg, ha a tévedést a másik fél okozta vagy azt felismerhette, illetőleg ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. A megállapodás továbbá jogellenes fenyegetés miatt támadható meg.
A felperes perbeli nyilatkozataiban is elismerten az 1996. szeptember 9-én aláírt megállapodás visszavonására a bíróság előtt 1996. szeptember 10-én tett és az alperessel 1996. szeptember 16-án írásban közölt jognyilatkozatában a visszavonás indokát nem jelölte meg, és a megállapodás megtámadását megalapozó okra - az előbbiek szerinti törvényi feltételekre, a másik fél okozta tévedésre, illetve jogellenes fenyegetésre - a törvényes megtámadási határidőn belül [Mt. 7. § (3) bekezdés], de a per folyamán sem hivatkozott. Ezért a jogerős ítélet a per adatai alapján törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felek a jogvitájukat - az Mt. 9. §-ának megfelelő megtámadás hiányában - érvényes megállapodással rendezték az 1996. szeptember 9-én aláírt okiratban foglaltak szerint.
A felülvizsgálati kérelem a peres iratokkal ellentétesen, tehát tévesen hivatkozott arra, hogy a felperes a megállapodást megtámadta, és a megtámadás okát is megjelölte. Ugyanis az 1996. szeptember 10-i tárgyaláson csupán a kereseti kérelme fenntartásáról nyilatkozott, és az alpereshez intézett levelében is csak a megkötött egyezség visszavonását és a kereseti kérelme fenntartását közölte. A felperes a per során sem tett a felülvizsgálati kérelemben állított, a megtámadás okát is megjelölő nyilatkozatot. Az a körülmény, amire e nyilatkozatokban hivatkozott, hogy csak később tanulmányozta át az egyezségben foglaltakat, és ezzel utóbb nem értett egyet, a megállapodás megtámadására nem ad alapot, különösen tekintettel arra, hogy a megállapodást tartalmazó iratot nem az alperes szövegezte, illetve készítette.
A tévedésre vonatkozó felülvizsgálati érvelés érdemben sem helytálló. A megállapodás szerint az alperes a felperes keresetlevelében követelt - a július havi munkabért is magában foglaló - elmaradt munkabér (43.833 forint), valamint további egyhavi átlagkereset megfizetését vállalta. A per adatai szerint a felperes 1996. június 17-től augusztus 22-ig táppénzes állományban volt, tehát erre az időre munkabér nem illette meg, következésképpen elmaradt munkabérre sem tarthatott igényt. Így a munkaviszony 1996. szeptember 10-i hatállyal, közös megegyezéssel történő megszüntetését figyelembe véve, az alperes által vállalt kéthavi többletbér-kifizetés meghaladta a felperes által hiányolt járandóságok (augusztus 23-tól szeptember 10-ig járó munkabér és szabadságmegváltás) összegét. Tehát téves a "kb. 10.000 forinttal kevesebb juttatást" illetően előadott, tévedésre vonatkozó okfejtés.
Az egyezség b) pontjában szereplő egyhavi átlagkereset megfizetésére vonatkozó megállapodás, mint a törvény rendelkezéséhez képest kedvezőbb feltétel - az Mt. 13. §-ának (3) bekezdése értelmében nem ütközik jogszabályba. Ezért az egyezség részleges semmisségére alapozott felülvizsgálati támadás ugyancsak téves.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.695/1997. sz.)