adozona.hu
BH 1999.1.41
BH 1999.1.41
A felmentési korlátozás alatt álló közalkalmazott jogviszonya még különösen indokolt esetben sem szüntethető meg mindaddig, amíg a munkáltatónál van olyan munkakör, amelynek ellátására alkalmas és oda áthelyezhető, feltéve, hogy ezt elvállalja [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 32. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyedülálló és két kiskorú gyermekét nevelő felperes 1989. szeptember 1-jétől állt tanító munkakörben az alperes alkalmazásában.
A községi önkormányzat képviselő-testülete határozatával 1996. szeptember 1-jétől összevonta az iskola alsó tagozatának 1-4. osztályait 1-3. és 2-4. osztályra, megszüntette a felső tagozat iskolaotthonos csoportját, továbbá az iskola dolgozóinak létszámát 7 pedagógus és 2 fő napközis, illetve óraadó munkakörű alkalmazottban határozta meg. Az alperes erre tekinte...
BH 1999.1.41 A felmentési korlátozás alatt álló közalkalmazott jogviszonya még különösen indokolt esetben sem szüntethető meg mindaddig, amíg a munkáltatónál van olyan munkakör, amelynek ellátására alkalmas és oda áthelyezhető, feltéve, hogy ezt elvállalja [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 32. § (2) bek.].
Az egyedülálló és két kiskorú gyermekét nevelő felperes 1989. szeptember 1-jétől állt tanító munkakörben az alperes alkalmazásában.A községi önkormányzat képviselő-testülete határozatával 1996. szeptember 1-jétől összevonta az iskola alsó tagozatának 1-4. osztályait 1-3. és 2-4. osztályra, megszüntette a felső tagozat iskolaotthonos csoportját, továbbá az iskola dolgozóinak létszámát 7 pedagógus és 2 fő napközis, illetve óraadó munkakörű alkalmazottban határozta meg. Az alperes erre tekintettel 1996. június 25-én felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, 1996. július 1-jétől 1996. október 31-ig mentesítette a munkavégzés kötelezettsége alól. A felmentést az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapította és az önkormányzat határozatával indokolta.
A felperes a sikertelen egyeztetést követően kérte a felmentés hatályon kívül helyezését és az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását. Arra hivatkozott, hogy felmentési korlátozás alatt áll, mert két kiskorú gyermekét egyedül neveli [Kjt. 32. §-ának (1) bekezdése].
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, ezért a felmentést hatályon kívül helyezte.
A megyei bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. Arra utalt, hogy az alperes szerint a felperes ugyan elvált, de nem egyedülálló, a létszámcsökkentés pedig megvalósult.
A munkaügyi bíróság újabb ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, a felmentést hatályon kívül helyezte, és elrendelte a felperesnek , tanító munkakörben történő továbbfoglalkoztatását. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5.000 forint, a jogi képviselőjének pedig 10.000 forint perköltséget. Az ítéletében kifejtette, hogy az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 32. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében csak különösen indokolt esetben szüntethető meg az egyedülálló és gyermekét egyedül nevelő közalkalmazott jogviszonya gyermeke 18 éves koráig. A felperes házasságát 1995. október 5-én bontotta fel a bíróság, és a felmentés idején, 1996 júniusában egyedül nevelte az 1994. október 8-án, valamint 1991. április 21-én született gyermekeit. Az alperes nem tudott ezzel ellentétes tényállást bizonyítani. Megállapította, hogy a felperes a végzettsége alapján el tudta volna látni a Sch. I. napközi otthonos tanító és a 4. osztályban tanító T. L. munkakörét. A nevezettek nem álltak munkajogi védettség alatt. A bíróság ezért találta jogellenesnek a felmentést.
Az alperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által megnevezett két személy egyikének sem volt megszüntethető a jogviszonya, mert Sch. I. határozott idejű szerződése 1996. június 15-én lejárt, és vele 1996. szeptember 1-jén hoztak létre határozott időre új jogviszonyt gyesen lévő pedagógus helyettesítésére. T. L. pedig megbízott igazgató volt.
A megyei bíróság ítéletével azzal hagyta helyben a munkaügyi bíróság ítéletét, hogy az elsőfokú perköltséget, 15.000 forintot a felperes javára állapította meg, és kötelezte az alperest 5.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére. A megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú ítéletben megjelölt két személy jogviszonyát valóban nem lett volna indokolt megszüntetni a felperes jogviszonyával szemben, és erre az alperes megalapozottan hivatkozott a fellebbezésében. Megállapítható azonban, hogy a létszámleépítés után hét személy maradt alkalmazásban, közülük Z. S. A. gyesen levő pedagógus visszatérése bizonytalan volt, a helyére alkalmazták szeptembertől Sch. I.-t. Az alperes akkor járt volna el helytállóan, ha mindaddig nem dönt a felperes jogviszonyáról, amíg Z. S. A. munkába állása nem tisztázódik. Amennyiben a nevezett munkába állása elmarad, a felperesnek kellett volna a határozott időre való alkalmazás lehetőségét felajánlani.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletnek - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő - hatályon kívül helyezésére és a felmentés hatályban tartására irányult. Előadása szerint az első- és a másodfokú bíróság megfelelően állapította meg a tényállást, a másodfokú bíróság azonban a bizonyítékok okszerűtlen és a jogszabályokba ütköző mérlegelésével törvénysértően jutott az ítéletében kifejezett következtetésre. A munkáltatót érvényes testületi határozat kötelezte a létszámleépítésre, azt felülbírálni nem volt jogalapja. Kizárólag a felperes jogviszonyát szüntethette meg a felmentési korlátozás ellenére, mert Z. S. A. felmentési tilalom alatt állt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontjai rendelkeznek a jogviszony megszüntetésének lehetőségéről. Az Mt. 90. §-ának (1)-(2) bekezdései és a Kjt. 31. §-a felmentési tilalmakat, az Mt. 90. §-ának (3) bekezdése és a Kjt. 32. §-ának (1) és (2) bekezdése felmentési korlátozásokat jelöl meg.
A felperes esetében a perben eljárt bíróságoknak azt kellett megvizsgálniuk, hogy a Kjt. 32. §-a (1) bekezdésének b) pontja hatálya alá tartozó felperes felmentése megfelelt-e a (2) bekezdésben szabályozott követelményeknek. Kétségtelen, hogy a felperes a felmentése idején egyedülálló volt és két 18 éven aluli gyermekét nevelte. Ez a körülmény azt jelenti, hogy mindaddig nem menthető fel - még különösen indokolt esetben sem - a közalkalmazott, amíg van olyan munkakör a munkáltatónál, amelynek ellátására alkalmas, és oda áthelyezhető, feltéve, hogy ezt elvállalja. Amennyiben bizonyítottan nincs ilyen munkakör, vagy van, de azt a közalkalmazott visszautasítja, a jogviszony megszüntethető. A különös indok fennállásának megállapításához olyan súlyos ok szükséges, ami a költségvetési szerv munkáltató számára tarthatatlanná vagy aránytalanul terhessé tenné a jogviszony fenntartását. A felmentési korlátozásnak, illetve a különös indoknak a felmentés idején kell fennállnia (Legfelsőbb Bíróság MK 10. állásfoglalása). A perben az is tisztázódott, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetésére különös indokból került sor, minthogy az önkormányzat képviselő-testülete átszervezést és ezzel összefüggésben létszámcsökkentést rendelt el. Ez a határozat az alperesre kötelező és végrehajtandó volt. Ennek végrehajtása során került sor a felperes jogviszonyának megszüntetésére, aki tanító oklevéllel és meghatározott készségtantárgyak oktatására jogosító végzettséggel rendelkezett. Az adott ügyben tehát az dönti el a felülvizsgálati kérelem alaposságát, hogy az alperesnek a felmondást megelőzően fel kellett volna-e ajánlania a felperesnek a gyesen lévő Z. S. A. álláshelyét, akinek helyettesítését Sch. I. határozott idejű és a felmondás idején már megszűnt munkaszerződéssel látta el. Ez a munkakör tehát a felmondás időpontjában már nem volt betöltve. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes védettségére tekintettel az alperesnek a munkakört fel kellett volna ajánlania még abban az esetben is, hogy bizonytalan volt Z. visszatérésének az időpontja vagy szándéka, minthogy a felmondás időpontjában ez a munkakör betöltetlen volt.
A Legfelsőbb Bíróság az előzőekre tekintettel - és a másodfokú ítélet indokaitól eltérő indokolással - tartotta fenn hatályában az érdemben helytálló másodfokú ítéletet.
A perköltség viselése a pervesztesség következménye.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.681/1997. sz.)