adozona.hu
BH 1999.1.38
BH 1999.1.38
A keresetlevél előterjesztését nem lehet elkésettnek tekinteni, ha a munkáltató a törvényben előírt határidőn túl benyújtott egyeztetési kérelmet elfogadja, és az előterjesztett igény érdemi egyeztetésébe bocsátkozik [Mt. 200. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes az 1993. szeptember 28-án kelt rendes felmondással, 1993. október 1-jétől kezdődő felmondási idővel 1993. november 24-ével megszüntette. Intézkedését azzal indokolta, hogy a képzettségének megfelelő munkakörben a továbbiakban nem tudja foglalkoztatni.
A felperes 1994. augusztus 30-án munkaügyi jogvitát kezdeményezett az alperesnél. Arra hivatkozott, hogy a felmondás felmondási tilalomba ütközött, mert a felmondási idő kezdetekor terhes ...
BH 1999.1.38 A keresetlevél előterjesztését nem lehet elkésettnek tekinteni, ha a munkáltató a törvényben előírt határidőn túl benyújtott egyeztetési kérelmet elfogadja, és az előterjesztett igény érdemi egyeztetésébe bocsátkozik [Mt. 200. § (2) bek.].
A felperes határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes az 1993. szeptember 28-án kelt rendes felmondással, 1993. október 1-jétől kezdődő felmondási idővel 1993. november 24-ével megszüntette. Intézkedését azzal indokolta, hogy a képzettségének megfelelő munkakörben a továbbiakban nem tudja foglalkoztatni.A felperes 1994. augusztus 30-án munkaügyi jogvitát kezdeményezett az alperesnél. Arra hivatkozott, hogy a felmondás felmondási tilalomba ütközött, mert a felmondási idő kezdetekor terhes volt, 1994. május 22-én szülte meg gyermekét. Az egyeztetés eredménytelenségéről az alperes az 1994. október 14-én kelt levelében értesítette a felperest, aki 1994. október 21-én nyújtotta be keresetlevelét a munkaügyi bírósághoz.
Módosított kereseti kérelme az Mt. 100. §-ában megállapított jogkövetkezmény alkalmazására irányult, munkaviszonya helyreállítását nem kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmondás jogellenességét, és az alperest 180.000 forint végkielégítés, valamint 39.785 forint szabadságmegváltás megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes az 1990. szeptember 1-jén született gyermekével 1993. szeptember 1-jéig szülési, illetve fizetés nélküli szabadságon volt, majd 1993. szeptember 2-ától október 1-jéig az alperes a rendes szabadságát adta ki részére. A felperes terhességét 1993. november 9-én állapították meg, és 1993. november 24-étől keresőképtelen állományba került. 1994. május 22-én szülte meg második gyermekét, majd 1995. augusztus 4-én a harmadik gyermekét. Az előbbiek alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának felmondása az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének c) pontjába ütközött, ezért az alperest az Mt. 100. §-ának (2)bekezdése alapján kétszeres végkielégítés, valamint elmaradt további egyhavi végkielégítés, és szabadságmegváltás megfizetésére kötelezte. A bíróság az alperesnek azt az érvelését, hogy az igényérvényesítéssel elkésett, nem fogadta el, mert az alperes az egyeztetés kezdeményezését elfogadta, a keresetlevél benyújtásával pedig a felperes nem késett el.
Az alperes a felperes keresetének teljes elutasítása iránt fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatásával" a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az alperes a felperes mulasztását nem fogadta el, ez az iratokból kitűnik. Ezért az Mt. 200. §-ába ütközően törvénysértőnek tartotta az eljáró bíróságok jogszabály-értelmezését, amely szerint a felperessel történt tárgyalásba bocsátkozás az elkésett határidő elfogadásának minősül, az alperes kifejezett tiltakozása ellenére is.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes kezdeményezésére az alperes 1994. szeptember 26-án egyeztetést tartott, majd az 1994. október 14-én kelt levélben a felperesnek a felmondás jogellenességével kapcsolatban előterjesztett igényét - megalapozatlansága miatt - elutasította. Sem az egyeztetési jegyzőkönyv, sem az utóbbi levél nem tartalmaz olyan nyilatkozatot, utalást, amelyben az alperes az egyeztetés késedelmes kezdeményezését kifogásolta volna. Az egyeztetés során az alperes érdemben vitatta a felperes igényét. Ezért a felülvizsgálati kérelem megalapozatlanul, a peres iratokkal ellentétesen állította kifejezett tiltakozását az egyeztetési határidő elmulasztása miatt. Az alperes a felperes keresetének elkésettségére először a per tárgyalása során hivatkozott, amikor egyben azt is kijelentette, hogy "nem vitásan egyeztetésbe bocsátkoztunk".
Mindezek figyelembevételével tévesen vitatta tehát a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletben helyesen kifejtett, az egységes bírói gyakorlatnak megfelelő jogszabály-értelmezést [Mt. 200. § (2) bek.]. Eszerint a keresetlevél előterjesztését nem lehet elkésettnek tekinteni, ha a munkáltató a törvényben előírt határidőn túl benyújtott egyeztetési kérelmet elfogadja, az előterjesztett igény érdemi egyeztetésébe bocsátkozik, amint ez a perbeli esetben is történt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a sikertelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségei megfizetésére.
Az alperes a kérelmén a felülvizsgálati eljárás illetékét lerótta, ezért e tárgyban határozni nem kellett.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.627/1997. sz.)