adozona.hu
BH 1998.12.611
BH 1998.12.611
A leltárhiányért fennálló felelősség - a törvénytől eltérően - akkor érvényesíthető a munkavállalóval szemben, ha a munkáltató kollektív szerződése a felelősség feltételeit, terjedelmét, a felelősség megállapítására szolgáló eljárási rendet szabályozza, és a hiány oka ismeretlen [Mt. 170. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes az alperes egyik vasárukat forgalmazó egységének volt 1991-től a boltvezetője, a II. rendű felperes ebben az egységben boltvezető-helyettes munkakörben dolgozott.
Az alperes 1993. november 8-tól 1994. február 22-ig terjedő leltáridőszakra 293.015,-Ft leltárhiányt állapított meg, ezért a határozatával kötelezte az I. rendű felperest 78.608,-Ft, a II. rendű felperest 57.684,-Ft leltárhiány megfizetésére.
A felperesek keresetükben kérték a leltárhiány megfizetésének kötele...
BH 1998.12.611 A leltárhiányért fennálló felelősség - a törvénytől eltérően - akkor érvényesíthető a munkavállalóval szemben, ha a munkáltató kollektív szerződése a felelősség feltételeit, terjedelmét, a felelősség megállapítására szolgáló eljárási rendet szabályozza, és a hiány oka ismeretlen [Mt. 170. § (1) és (2) bek.].
Az I. rendű felperes az alperes egyik vasárukat forgalmazó egységének volt 1991-től a boltvezetője, a II. rendű felperes ebben az egységben boltvezető-helyettes munkakörben dolgozott.Az alperes 1993. november 8-tól 1994. február 22-ig terjedő leltáridőszakra 293.015,-Ft leltárhiányt állapított meg, ezért a határozatával kötelezte az I. rendű felperest 78.608,-Ft, a II. rendű felperest 57.684,-Ft leltárhiány megfizetésére.
A felperesek keresetükben kérték a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól való felmentésüket. Arra hivatkoztak, hogy a készlet nagy részét - 40%-át - az udvaron tárolták, mert úgy tudták, hogy az udvart a szomszédos kft. őrzi. Utólag tudták meg, hogy az alperes 1993. december 31-én az őrzésről szóló megállapodást felmondta. Sok hasonló, összecserélhető, eltérő értékű árut tároltak. Vitatták a leltárelszámolás helyességét, és a korábbi többletekre is hivatkoztak.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította az I. rendű felperes keresetét, a II. rendű felperes keresetét 53.272,-Ft leltárhiányt meghaladó része tekintetében ugyancsak elutasította, és őket 4.000,-Ft, illetve 3.000,-Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában az Mt. 170. §-ának (1) és (2) bekezdéseire, valamint a hatályos kollektív szerződés 2. számú mellékletének a leltárhiánnyal kapcsolatos rendelkezéseire utalt. Rámutatott, hogy a leltárhiány érvényesítésének feltételei a felperesekkel szemben fennálltak, és a kötelezés az előírt határidőn belül történt.
A perbe vont igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye alapján a hiány és a többlet nem hozható összefüggésbe, a hivatkozott 63.772,-Ft-os károkozás nem bizonyítható, az elszámolás a tablók és a pénztárjelentés alapján történt, a hiány oka nem ismert, tehát leltárhiány.
A felperesek felelőssége megállapítható, mindkettőjüket felelősség terheli a szabálytalan bizonylatolásért, jelen voltak a leltározásnál, tehát nem hivatkozhatnak annak szabálytalanságára. Az udvaron tárolt anyagok esetleges hiányát észlelhették volna.
A II. rendű felperes tekintetében a megfizetendő leltárhiány összegét a pontatlanul megjelölt átlagbérre tekintettel módosította.
A felperesek fellebbeztek.
A megyei bíróság az ítéletével az alperes határozatának megváltoztatásával az I. rendű felperest 39.304,-Ft, a II. rendű felperest 26.636,-Ft leltárhiány megfizetésére kötelezte. Az alperest 4.202,-Ft elsőfokú, 3.960,-Ft másodfokú eljárási illeték, és 37.750,-Ft, az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg. A felpereseket terhelő leltárhiány összegét azonban azért mérsékelte a felére, mert figyelembe vette, hogy a leltáridőszak felében az alperes már nem őriztette a telepet, és erről a felpereseket nem is értesítette. Minthogy a felperesek az őrzés körülményeinek megváltozásáról nem tudtak, és nem nyilatkoztak, hogy ilyen feltételekkel is vállalják a leltárfelelősséget, indokolt a megtérítési összeg mérséklése.
A felperesek felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a leltárhiány megtérítésének kötelezettsége alól történő mentesítésükre irányult. Előadták, hogy az ítéletek megsértették az Mt. 169. §-ának (2) és 13. §-ának (2) és (3), valamint 82. §-ának (1) bekezdését. A felelősségükre bízott 7 millió Ft-os árukészlet tárolása nem kizárólagosan a raktárban vagy zárható helyiségben történt. Az 1993. november 8-tól 1994. február 22-ig terjedő leltáridőszakban 1993. december 31-ig az alperes kft-vel őriztette a telephelyet, ezután azonban megszűnt az őrzés, és annak megszüntetéséről az alperes nem értesítette őket. Nem vállalták volna az anyagi felelősséget, ha az őrzés megszűnéséről tudomásuk van, a leltárfelelősségük tehát 1994. január 1-jétől megszűnt. Törvényes alapot nélkülöz a másodfokú bíróság álláspontja, amely szerint a leltáridőszak felében biztosított őrzésre tekintettel a megfizetendő leltárhiány összegét a felére kell csökkenteni. Az őrzés megszűnése után volt a betöréses lopás. Nem vizsgálta a bíróság, hogy az anyagilag felelős dolgozók írásbeli hozzájárulása nélkül történt egy dolgozó beosztása az egységbe. A kollektív szerződés szigorúbban szabályozza a felelősséget, mint az Mt. 169. §-ának (1) bekezdése, ezért ez az Mt. 13. §-ának (2) és (3) bekezdésébe ütközik. Az anyagi felelősségvállaló nyilatkozatuk a munkaszerződés része, tehát azt az alperes egyoldalúan módosította, amikor megszüntette az őrzést az udvaron. A tárolt anyagban sok hasonló, összecserélhető, változó anyag volt, ami áttekinthetetlenné tette a nyilvántartást.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 170. §-ának (1) és (2) bekezdései értelmében akkor van helye a munkavállalóval szemben leltárhiányért fennálló felelősséget érvényesíteni, ha a munkáltató kollektív szerződése szabályozza a felelősség feltételeit, terjedelmét, a felelősség megállapítására szolgáló eljárási rendet és a hiány oka ismeretlen. A perben eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az alperes a felperesekkel szemben - közvetlenül kibocsátott hiánymegtérítő határozat útján - érvényesíthette a leltárhiányért fennálló felelősséggel kapcsolatos jogát, mert a kollektív szerződés a szükséges szabályokat tartalmazta.
A felperesek a munkakörük betöltését követően, a leltáridőszak előtt tettek felelősségvállaló nyilatkozatot, és a hiány oka a perbe vont szakértő véleménye szerint ismeretlen. Éppen ezért nem lehet a felelősséget kizáró körülményként értékelni, hogy a leltáridőszak felétől az udvaron tárolt anyagok tekintetében megszűnt a korábban biztosított éjszakai őrzés. A felperesek ugyanis a perben nem tudták bizonyítani, hogy a hiány egésze vagy része az udvaron tárolt anyagokból keletkezett volna, és hogy ezek terhére ismert körülményű eltulajdonítás történt volna. Ilyen előadást vagy bizonyítási indítványt a felperesek nem tettek, az igazságügyi szakértő éppen ezért az udvaron tárolt anyagok tekintetében nem folytatott külön vizsgálódást. Az viszont peradat, hogy a felperesek által vezetett egységben nem volt pontos a bizonylatolás. Erre azonban, továbbá a hasonló és összecserélhető anyagokra való hivatkozásra sem alapítható a felperesek mentesítése, minthogy az érintettek munkaköri kötelezettsége volt az egység irányítása, a bizonylati rend fenntartása és elvárható volt tőlük a szakmai szabályok ismerete.
A megyei bíróság az ítélkezése során a felperesek javára figyelembe vette az udvar őrzése körében megállapított körülményt - mérsékelte a megfizetendő leltárhiány összegét - ,a Legfelsőbb Bíróság további mérséklésre vagy mentesítésre nem talált okot, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A perköltség viselése a pervesztesség következménye.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.066/1998. sz.)