adozona.hu
BH 1998.12.608
BH 1998.12.608
A munkáltató gazdálkodó szervezet felszámolójának nincs felmondási jogosultsága a cég szakszervezeti tisztségviselőjével szemben, ha erről a szándékáról a felsőbb szakszervezeti szervet előzetesen nem értesíti. A felszámoló szabálytalan felmondásának jogkövetkezményei [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 49. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. 28. § (1) bek., 100. § (1) és (4) bek., 177. § (2) bek., MK 4.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993. április 22-én kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1994. január 6-i 1. számában közzétett felszámolási eljárásban a felszámoló 1994. március 25-én létszámcsökkentés miatt felmondta a hitelező munkaviszonyát. A hitelező sérelmezte a felszámoló eljárását, ezért keresetet terjesztett elő a K.-i Munkaügyi Bírósághoz, melyet - a peres eljárás megszüntetése és az ügy áttétele folytán - a felszámolási eljárást foganatosító elsőfokú bíróság, mint a hitelező kifog...
BH 1998.12.608 A munkáltató gazdálkodó szervezet felszámolójának nincs felmondási jogosultsága a cég szakszervezeti tisztségviselőjével szemben, ha erről a szándékáról a felsőbb szakszervezeti szervet előzetesen nem értesíti. A felszámoló szabálytalan felmondásának jogkövetkezményei [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 49. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. 28. § (1) bek., 100. § (1) és (4) bek., 177. § (2) bek., MK 4.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993. április 22-én kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1994. január 6-i 1. számában közzétett felszámolási eljárásban a felszámoló 1994. március 25-én létszámcsökkentés miatt felmondta a hitelező munkaviszonyát. A hitelező sérelmezte a felszámoló eljárását, ezért keresetet terjesztett elő a K.-i Munkaügyi Bírósághoz, melyet - a peres eljárás megszüntetése és az ügy áttétele folytán - a felszámolási eljárást foganatosító elsőfokú bíróság, mint a hitelező kifogását bírálta el, s azt a 262. sorszámú végzésével elutasította.A végzés indokolása szerint a hitelező alaptalanul sérelmezte a felmondásával kapcsolatban a szakszervezeti szerv értesítésének elmulasztását, mert az értesítés okirattal bizonyítottan megtörtént. Alaptalannak találta a bíróság a végkielégítés alapjául szolgáló átlagkereset mértékének kifogásolását is, mert a vitatott helyettesítési díj már korábban visszavonásra került, s így nem képezhette az átlagkereset számításának alapját. A munkaviszony megszüntetése folytán járó juttatásoknak a hitelező részéről sem vitatott kifizetésére tekintettel indokolatlannak minősítette a bíróság a hitelező forgalmi jutalék iránti további igényét; a nem vagyoni kártérítési követelést illetően pedig kifejtette, hogy a hitelező nem bizonyított semmiféle károsodást.
E végzés ellen a hitelező fellebbezést terjesztett elő. Vitatta, hogy ügyében a területileg illetékes szakszervezeti szervet értesítették volna. Helytelennek, illetve szabálytalannak tartotta "márciusi" felmondását. Állította, hogy a felmondáskor "megalázták", s ezért fenntartotta nem vagyoni kártérítési követelését. Igényt tartott továbbá a felmondás miatt kiesett jutalékára és annak vonzataira (felmondási időre és szabadságra járó térítésre, végkielégítésre).
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú végzésnek a helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte. Véleménye szerint a hitelező továbbra sem bizonyította állításait, a követelései nem fogadhatók el.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárásban alkalmazandó 1991. évi IL. törvény (Cstv.) eltérő rendelkezése hiányában - a hitelező munkaviszonyának 1994. évben történt felmondására figyelemmel irányadó, többször módosított 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 28. §-ának (1) bekezdése szerint - a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkaviszonyának a munkáltató által rendes felmondással való megszüntetéséhez. Ez a védelem a tisztségviselőt megbízatásának idejére, illetve annak megszüntetését követő egy évre illeti meg, feltéve, ha tisztségét legalább hat hónapon át betöltötte. A Legfelsőbb Bíróság MK 4. számú kollégiumi állásfoglalása értelmében pedig a meghívott (kooptált) szakszervezeti tisztségviselőt ugyanaz a védelem illeti meg, mint a választott szakszervezeti tisztségviselőt.
E jogszabályi rendelkezésekből következően az egyetértés hiányában tett munkáltatói intézkedés, a munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetése jogellenesnek minősül.
A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit pedig - a hitelező által az elsőfokú eljárásban egyébként helyesen hivatkozottan - az Mt. 100. §-a szabályozza. E törvényhely (1) bekezdése kimondja: ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkavállalót - kérelmére - eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni. Ezen túlmenően meg kell téríteni elmaradt munkabérét (egyéb járandóságát) és a felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült. Az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a munkavállaló nem kéri az eredeti munkakörében történő tovább foglalkoztatását - az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően -, a rendes felmondás esetén járó végkielégítés kétszeresének megfelelő összegre is jogosult.
Az adott ügyben a munkáltatói jogokat - a Cstv. 49. §-ának (1) bekezdése alapján - gyakorló felszámoló 1994. március 25-én közölte a hitelezővel, hogy a munkaviszonyát 1994. április 27-től megszünteti, ez a felmondás azonban nem hatályosult. Ezt követően, 1994. augusztus 10-én a felszámoló arról értesítette a hitelezőt, hogy 1994. augusztus 17-ével - 45 nap felmondási idővel - felmondja a munkaviszonyát. A hitelező ezen felmondást sérelmezve kezdeményezett - 1994. augusztus 29-én - egyeztetést a munkáltatóval. Alaptalanul hivatkozott tehát a hitelező a fellebbezésében arra, hogy a "márciusi felmondást" támadja, tartja jogszerűtlennek. A felszámoló saját állítása s a részéről csatolt bizonyíték szerint ugyanis, 1994. március 25-én csupán értesítette az adós gazdálkodó szervezet szegedi kirendeltségének szakszervezeti titkárát arról, hogy a hitelező, mint megbízott szakszervezeti titkár munkaviszonyát 1994. április 27-től számított 45 napos felmondási idővel megszünteti. Ezen felmondás visszavonása után, az újabb, 1994. augusztus 10-i felmondásról pedig az általa közvetlen felsőbb szakszervezeti szervnek tartott szakszervezeti titkárt még csak nem is értesítette. Mivel a munkáltató felszámoló nem szerezte be a felsőbb szakszervezeti szerv egyetértését a meghívott (megbízott) szakszervezeti titkári tisztséget betöltő hitelező munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetéséhez, a vissza nem vont, 1994. augusztus 10-i felmondás jogellenes volt. Ennek következtében a hitelező jogszerűen lépett fel az Mt. 100. §-a szerinti követeléseinek érvényesítése végett.
Az elsőfokú bíróság azonban eltérő jogi álláspontja folytán nem vizsgálta a hitelező 246. sorszám alatti keresetpontosításában megjelölt, illetve a fellebbezésében írt, az elmaradt forgalmi jutalék, az annak figyelembevételével számított felmentési időre járó munkabére, valamint a végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg megfizetése iránti igényeit. Emiatt a bizonyítási eljárás kiegészítése szükséges.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően követendő Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, s a hitelező kifogásának helyt adva megállapította, hogy a hitelező munkaviszonyának 1994. augusztus 10-i felmondása jogellenes volt; a hitelező által a munkaviszonyának jogellenes megszüntetése miatt előterjesztett, az adós vagyonával kapcsolatos követelések - nem pedig a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerinti kifogás - vonatkozásában pedig a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzésének további részét hatályon kívül helyezte, s ebben a körben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak meg kell vizsgálnia a hitelező fenti (246. sorszámú) keresetpontosításában felsorolt és a fellebbezésében is megjelölt követelések jogalapját és összegszerűségét. A nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti igényt illetően az elsőfokú bíróság a jelen fellebbezéssel támadott határozatának indokolása szerint arra a következtetésre jutott: a hitelező nem bizonyította a munkáltató intézkedésének jogellenességét, és azt, hogy őt ezzel összefüggésben kár érte. Minthogy a Legfelsőbb Bíróság - a fentiekben - megállapította a felmondás jogellenességét, az elsőfokú bíróságnak a továbbiakban azt kell tisztáznia, hogy a felszámoló jogellenes magatartása, intézkedése következtében érte-e a hitelezőt személyiségi jogi sérelem, azaz az Mt. 177. §-ának (2) bekezdésében írt nem vagyoni kár. Csak a fentiek tisztázására irányuló bizonyítási eljárás lefolytatása után hozhat az elsőfokú bíróság megalapozott döntést a hitelezőnek az adós vagyonával kapcsolatos igényei tárgyában.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.33.456/1996. sz.)