adozona.hu
BH 1998.11.561
BH 1998.11.561
A munkahelyi pótlék megállapíthatósága szempontjából nem társadalombiztosítási finanszírozási kérdés, hogy valamilyen orvosi tevékenység az alapellátás vagy a másfajta felkészültséget is igénylő szakellátás körébe tartozik-e. Ez olyan orvosszakmai kérdés, amelynek eldöntéséhez a konkrét munkafeladatok ismeretében is szakértői vélemény beszerzése szükséges [113/1992. (VII. 14.) Korm. r. 18. § (1), (2), (3) bek., 9/1973. (IV. 2.) NM r. 12. sz. mell.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperes rendelőintézetének fogászatán asszisztensek. Keresetükben műszakpótlék és munkahelyi pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest a felperesek javára különböző összegben műszakpótlék megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. A munkahelyi pótlék megfizetésével kapcsolatos kereseti kérelmüket azért utasította el a munkaügyi bíróság, mert a felperesek nem a társadalombiztosításról...
BH 1998.11.561 A munkahelyi pótlék megállapíthatósága szempontjából nem társadalombiztosítási finanszírozási kérdés, hogy valamilyen orvosi tevékenység az alapellátás vagy a másfajta felkészültséget is igénylő szakellátás körébe tartozik-e. Ez olyan orvosszakmai kérdés, amelynek eldöntéséhez a konkrét munkafeladatok ismeretében is szakértői vélemény beszerzése szükséges [113/1992. (VII. 14.) Korm. r. 18. § (1), (2), (3) bek., 9/1973. (IV. 2.) NM r. 12. sz. mell.].
A felperesek az alperes rendelőintézetének fogászatán asszisztensek. Keresetükben műszakpótlék és munkahelyi pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest a felperesek javára különböző összegben műszakpótlék megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. A munkahelyi pótlék megfizetésével kapcsolatos kereseti kérelmüket azért utasította el a munkaügyi bíróság, mert a felperesek nem a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 16/A. §-a (3) bekezdésének c) és d) pontja szerinti szakellátásban dolgoznak, így a módosított 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendelet 18. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti munkahelyi pótlékra nem jogosultak. Az alperes kollektív szerződése nem írja elő a felperesek munkaköreire a pótlék fizetését.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részben helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint a széleskörűen lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a bizonyítékok mérlegelésével a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg a tényállást, helytálló az érdemi döntése is. A 21/1995. (VI. 17.) NM rendelet 3. számú melléklete taxatíve sorolja fel a fogorvosi szakellátásokat, illetve a szakellátást nyújtó intézeteket, ezek között a felperesek tevékenysége és munkahelye nem szerepel.
Az ítélet hatályon kívül helyezése és az alperesnek munkahelyi pótlék megfizetésére kötelezése iránt a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítéletben megjelölt népjóléti miniszteri rendeletet 1996. június hó 16. napjával hatályon kívül helyezte a 15/1996. (VI. 13.) NM rendelet, ezért a taxációt tartalmazó rendelet hatálybalépéséig, valamint a hatályon kívül helyezést követő időre jogosultak a munkahelyi pótlékra.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A módosított 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint a közalkalmazottat a (2) és (3) bekezdésben meghatározottak szerint munkahelyi pótlék illeti meg. A (2) bekezdés a járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátás intézeteiben - ideértve az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat országos központjait és országos intézeteit is -, a (3) bekezdés a bentlakást biztosító szociális intézményekben fizetendő pótlék feltételeit és mértékét határozza meg.
A felperesek a 18. § (2) bekezdésének c) pontja alapján kérték az alperes pótlékra kötelezését. Ennek a jogszabály helyes értelme szerint az is a feltétele, hogy az asszisztens munkakörű felperesek a szakellátásban dolgozzanak. Az 1995. július hó 1. napjától 1996. június hó 16. napjáig terjedő időre a felperesek ilyen címen pótlékra nem jogosultak, mert az akkor hatályos jogszabály eltérést nem engedő módon a munkahelyüket kizárta a szakellátást nyújtó intézmények köréből. Tisztázatlan azonban, hogy az ezt megelőző és követő időben a felperesek munkahelyén milyen tevékenység folyt, illetőleg mi volt az egyes felperesek munkaköri feladata. Erre nézve a munkaügyi bíróság bizonyítást nem folytatott le. Az alperes csak következetesen állította, de semmivel nem támasztotta alá, hogy a fogászat, mint egészségügyi tevékenység miért tartozik az alapellátás körébe.
A munkaügyi bíróság által hivatkozott jogszabályok a társadalombiztosítási szolgáltatások szempontjából sorolták fel azokat a fogászati - az alap-, illetőleg a szakellátás körébe tartozó - szolgáltatásokat, amelyeket térítésmentesen, illetőleg térítésért vehetnek igénybe a biztosítottak. Az alap-, illetőleg szakellátás körébe tartozó fogászati szolgáltatásokat ettől eltérően határozza meg 1997. július 1. napjától a módosított 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet 12. számú melléklete. Ez a rendelkezés a perbeli időszak egy részére vonatkozott. Az eltérő szabályozásból az a következtetés vonható le, hogy kizárólag a hatályban volt társadalombiztosítási törvény alapján a felperesek igénye nem dönthető el. Nem társadalombiztosítási finanszírozási kérdés ugyanis, hogy valamilyen orvosi tevékenység az alapellátás vagy a másfajta felkészültséget is igénylő szakellátás körébe tartozik. Ez olyan orvosszakmai kérdés, amelynek eldöntéséhez a konkrét munkafeladatok ismeretében is szakértői vélemény beszerzése szükséges. Csak ennek ismeretében dönthető el megalapozatlanságtól mentesen, hogy a felperesek a végzett munkájuk alapján jogosultak-e munkahelyi pótlékra.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a felpereseket érintően a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdésére tekintettel csak megállapította, annak viseléséről a pernyertességet is figyelembe véve az új határozatban kell majd rendelkezni.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.970/1997. sz.)