adozona.hu
BH 1998.11.559
BH 1998.11.559
I. Közalkalmazott esetében a munkáltatói jogkör gyakorlója olyan alkalmazottjára ruházhatja át a fegyelmi tanács elnöki tisztségét, aki a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb beosztású, vagy magasabb besorolású dolgozó. A fegyelmi tanács tagjai tekintetében ugyancsak a munkáltató alkalmazásában álló, az eljárás alá vontnál magasabb, ennek hiányában azzal azonos beosztású, illetve besorolású közalkalmazott jöhet számításba [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 49. § (1) és (2) bek]. II. A vizsgálóbiztost, valamint
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A németnyelv- és testnevelő tanár munkakörben foglalkoztatott felperes 1988-tól állt az alperes alkalmazásában.
1996. november 5-én, 14-én és 15-én szülők bejelentést tettek a felperes ellen az alperes igazgatójánál. A panaszuk szerint a felperes meg nem engedett hangnemben, trágár kifejezéseket használ a gyerekekkel szemben, és testi fenyítést is alkalmaz.
A fegyelmi jogkör gyakorlója 1996. november 20-án fegyelmi eljárást indított a felperes ellen. Vizsgálóbiztosul az iskola egyik tanárát...
BH 1998.11.559 I. Közalkalmazott esetében a munkáltatói jogkör gyakorlója olyan alkalmazottjára ruházhatja át a fegyelmi tanács elnöki tisztségét, aki a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb beosztású, vagy magasabb besorolású dolgozó. A fegyelmi tanács tagjai tekintetében ugyancsak a munkáltató alkalmazásában álló, az eljárás alá vontnál magasabb, ennek hiányában azzal azonos beosztású, illetve besorolású közalkalmazott jöhet számításba [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 49. § (1) és (2) bek].
II. A vizsgálóbiztost, valamint a fegyelmi tanács tagjait csak abban az esetben jelöli ki a munkáltató kérésére a munkáltató fenntartója, illetve felügyeleti szerve a saját tagjai, illetve a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb beosztású, illetve besorolású, ennek hiányában legalább a fegyelmi eljárás alá vonttal azonos szintű iskolai végzettségű alkalmazottai közül, ha a fegyelmi eljáráshoz előírt személyi feltételek a munkáltatónál nem biztosíthatók [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 53. § (1) bek.].
A németnyelv- és testnevelő tanár munkakörben foglalkoztatott felperes 1988-tól állt az alperes alkalmazásában.1996. november 5-én, 14-én és 15-én szülők bejelentést tettek a felperes ellen az alperes igazgatójánál. A panaszuk szerint a felperes meg nem engedett hangnemben, trágár kifejezéseket használ a gyerekekkel szemben, és testi fenyítést is alkalmaz.
A fegyelmi jogkör gyakorlója 1996. november 20-án fegyelmi eljárást indított a felperes ellen. Vizsgálóbiztosul az iskola egyik tanárát jelölte ki. A vizsgálóbiztos többek között az igazgatót is tanúként hallgatta ki, aki az 1997. november 28-án kelt levelében átruházta a fegyelmi tanács elnöki jogkörét a fenntartó önkormányzat képviselő-testületére. Kérte a fegyelmi tanács elnökének kijelölését a képviselő-testület tagjai közül. A képviselő-testület a határozatával a polgármestert választotta a fegyelmi tanács elnökének, aki tagnak M. Gy.-nét és S. M.-et, az alperes munkavállalóit jelölte ki.
A fegyelmi tanács az 1996. december 20-án hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest. A terhére rótta, hogy a tanulókkal szemben több esetben testi fenyítést alkalmazott, trágár szóhasználat jellemezte a tanóráit és ez sértette a rá bízott gyermekek emberi méltóságát. A munkaadójával szemben durva, munkatárshoz nem méltó magatartást tanúsított, az utasítások teljesítését megtagadta.
A felperes keresetlevelében eljárásjogi és anyagi jogi okból kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. Előadása szerint az alperes megsértette az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 47. §-ának (2) bekezdését, mert a vizsgálóbiztostól nem volt elvárható az ügy elfogulatlan elbírálása. Azok között volt ugyanis, akik megpróbálták a felperest a jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére rávenni. A fegyelmi tanács tagjait nem a Kjt. 53. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató fenntartója, illetve felügyeleti szerve tagjai közül jelölték ki. A vizsgálóbiztos véleménye iratellenes volt, és olyan körülményekkel is foglalkozott, amelyek nem tárgyai a fegyelminek. A fegyelmi határozat indokai pontatlanok, általános jellegűek, elévült eseteket is tartalmaznak. A közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását nem kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és kötelezte 25.000 forint perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a vizsgálóbiztos ellen előterjesztett elfogultsági kifogást, mert a nevezett csak tájékoztatást adott a jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetése lehetőségéről. A fegyelmi tanács elnöke és tagjai megfeleltek a Kjt. 49. §-a (2) bekezdése tartalmának. Az alperes igazgatónője jogszerűen ruházta át a fegyelmi jogkörét a képviselő-testületre, amely a polgármestert választotta meg a fegyelmi tanács elnökének. Jogszerű volt a fegyelmi tanács tagjainak az alperes alkalmazottai közül történt kijelölése is. A jogalkotónak a Kjt. 53. §-ának (1) bekezdésében, 47. §-ának (1) bekezdésében és 49. §-ának (2)-(3) bekezdéseiben tükröződő akarata nem irányult arra, hogy ha a fenntartó jelöli ki a fegyelmi tanács elnökét, a tagokat is a fenntartó alkalmazottai közül kellene kijelölni. A Kjt. 53. §-ának (1) bekezdését nem lehet megszorítóan értelmezni.
A felperes terhére rótt cselekmények azáltal nem estek szubjektív eljárás megindítási határideje alá, hogy az 1996. év tavaszán és őszén elkövetett cselekményekről a korábbi igazgató tudott, de nem indított eljárást. Az alperes jelenlegi igazgatója azonban csak 1996 szeptemberében szerzett a szülők bejelentései alapján tudomást a cselekményekről.
A fegyelmi határozat indokai tekintetében a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalására utalva kifejtette, hogy a fegyelmi határozatban megjelölt indokok összefoglaló jellegű megjelölése is elegendő volt. A tanúk vallomását értékelve megállapította, hogy a felperes testi fenyítést alkalmazott a rá bízott gyermekekkel szemben, és trágár kifejezéseket is használt. Így az egyik tanulót pofon vágta. A magatartásával megsértette a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 19. §-a (1) bekezdésének e)pontját, a Kjt. 54. §-a (1) bekezdését és az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének c) pontját. Magatartásával a legsúlyosabb fegyelmi büntetés áll arányban.
A felperes eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozva fellebbezett, és kérte az ítélet megváltoztatását.
A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, és a felperest 12.000,-Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítás adatai alapján összességében értékelve állapította meg, és abból helytálló következtetésekre jutott. Rámutatott, hogy a fegyelmi eljárás megindítása megfelel a Kjt. 46. §-a (3) és (4) bekezdésében foglaltaknak. A fegyelmi jogkört gyakorló igazgató az 1996. november 5-én tett szülői bejelentés alapján értesült a felperes magatartásáról és 1996. november 20-án indult meg a fegyelmi eljárás. A korábbi igazgató ugyan hallott a tettleg bántalmazott tanulóval kapcsolatos magatartásáról, de nem indított eljárást, arra pedig nincs adat, hogy a jelenlegi igazgató tudott volna erről.
A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperesnek a vizsgálóbiztos elfogultsága tekintetében tett előadását, a nevezett nem volt elfogult, mert csak azt mondta a felperesnek, gondolkozzék az igazgatónőnek a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére tett ajánlatáról.
Az alperes nem sértette meg a Kjt. 45. §-ának (2) és 53. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, minthogy az alperesnél a fegyelmi tanács tagjai tekintetében adva voltak a feltételek - volt a felperessel azonos beosztású közalkalmazott -, annak ellenére, hogy a fegyelmi tanács elnökeként átruházott hatáskörben a polgármester járt el. Elfogadta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a fegyelmi határozat indokolása, az ok összefoglaló jellegű leírása tekintetében kifejtett álláspontját is.
A felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő ítélet hozatalát kérte. Kérte továbbá kötelezni az alperest a Kjt. 34. §-a (1), (4) és (5) bekezdésében meghatározott járandóságok, valamint a peres eljárások költségeinek megfizetésére. Másodlagosan kérte a megyei bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. Előadta, hogy a jogerős ítélet sérti a Kjt. 49. §-ának (2) bekezdését, mert a fegyelmi tanács elnöki jogkörét csak a munkáltatónak a felperesnél magasabb beosztású vagy magasabb besorolású közalkalmazottjára lehet átruházni. A fenntartó képviselő-testületére nem ruházható át ez a jogkör, ha a feltételek a munkáltatónál fennállnak. Az alperes iskolával intézményi egységet alkotó óvoda vezetője a felperesnél magasabb beosztású volt, tehát reá kellett volna az elnöki jogkört átruházni. A fegyelmi tanács megalakítása is a Kjt. 53. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, mert a munkáltató fenntartója csak a saját tagjai, illetve alkalmazottai közül jelölhette volna ki a tanács tagjait, az alperes két pedagógusa nem tagja vagy alkalmazottja az önkormányzatnak.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perben eljárt bíróságoknak - a felülvizsgálat során támadott jogsértésekre is figyelemmel - azt kellett elbírálniuk, hogy az alperes eljárása a fegyelmi tanács elnöki tisztségének átruházása, illetve a fegyelmi tanács tagjainak kijelölése körében jogszabályszerű volt-e. A fegyelmi eljárás megfelelt-e a Kjt. 49. §-ának (3)-(4) bekezdéseiben, valamint a Kjt. 53. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó jogerős másodfokú ítélet jogszabálysértő.
A Kjt 49. §-ának (2) bekezdése ugyanis csak azt teszi lehetővé, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a munkáltató olyan alkalmazottjára ruházza át a fegyelmi tanács elnöki tisztségét, aki a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb beosztású vagy magasabb besorolású dolgozó. A tagok tekintetében úgyszintén a munkáltató alkalmazásában álló, az eljárás alá vontnál magasabb beosztású, ennek hiányában azonos beosztású, illetve besorolású közalkalmazott jöhet számításba. Az adott költségvetési szerv keretei közül akkor lehet kilépni és a fenntartó vagy felügyeleti szervre hárítani a vizsgálóbiztos, valamint a fegyelmi tanács tagjainak kijelölését, ha a Kjt. 47. §-ának (1) és 49. §-ának (2)-(3) bekezdésében előírt személyi feltételek a munkáltatónál nem biztosíthatók. A perben megállapított tényállás szerint az alperes igazgatója, minthogy tanúként hallgatta ki a vizsgálóbiztos, elfogultsága miatt ruházta át a fegyelmi jogkörét a fenntartó képviselő-testületre anélkül, hogy vizsgálta volna, van-e megfelelő személy a fegyelmi tanács elnöki tisztségére. Peradat, a felperes következetesen hivatkozott arra, hogy van magasabb beosztású közalkalmazott, az óvodavezető, továbbá a magasabb besorolású pedagógusok személyét e körben meg sem vizsgálták. Ennek kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság: már több eseti döntésében kifejtette, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlójának a vizsgálóbiztos előtt való meghallgatása nem tanúvallomás, hanem a munkáltató álláspontjának közvetítése, és önmagában nem teszi elfogulttá a munkáltatói jogkört gyakorlót.
A felülvizsgálati kérelemnek a Kjt. 53. §-ának (1) bekezdésére alapított érvelése nem alapos, mert önmagában az az intézkedés, hogy a polgármester az alperes munkáltató dolgozói közül jelölte ki a fegyelmi tanács két tagját, nem jogsértő. A Kjt. 53. §-ának (1) bekezdése szerint a tagoknak a felügyeleti vagy fenntartó szerv dolgozói közül történő kijelölésére akkor kerül sor, ha a munkáltatónál nincs alkalmas közalkalmazott. A per adatai szerint a két kijelölt tag erre jogszabályilag alkalmas volt, tehát a kijelölésük nem jogsértő.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperesnek a fegyelmi tanács megalakítása során tett - és annak nem megfelelő összetételét eredményező - intézkedése olyan súlyú eljárási szabálysértést valósított meg, ami a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után. Az első és másodfokon eljárt bíróság tévedett, amikor a fegyelmi elbocsátást kimondó határozatot hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem nem irányult az ítéleteknek a Kjt. 46. §-ának (3) bekezdése és a fegyelmi vétségeknek a határozatban való megjelölése tekintetében elfogadott álláspontja ellen. A Legfelsőbb Bíróság ezért csak rámutatott arra, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló igazgató a tudomására jutott fegyelmi vétség miatt nem indíthat határidőben eljárást, ha a korábbi igazgató a Kjt. 46. §-a (3) bekezdésének a) pontjában megjelölt szubjektív határidőt már elmulasztotta.
A fegyelmi határozatban a közalkalmazott terhére rótt vétségeket konkrétan, az elkövetés idejének, módjának és körülményeinek megfogalmazásával kell megjelölni, mert csak így állapítható meg a szubjektív és objektív eljárásindítási határidő betartása, a vétkes cselekmény formája és súlya.
Az ítéletekben hivatkozott legfelsőbb bírósági állásfoglalás a jogviszony felmondására vagy közalkalmazott esetében a felmentés útján való megszüntetésére vonatkozik.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a megyei bíróság ítéletét, megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, hatálytalanította a fegyelmi határozatot, és megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya 1998. május 20. napján szűnt meg.
Arra tekintettel, hogy az eljárt bíróságok tévedtek és a felperesnek a jogellenes fegyelmi elbocsátásból eredő anyagi igényeivel nem foglalkoztak, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot utasította e körben új eljárásra és új határozat hozatalára. (Legf. Bír. Mfv.II.10.015/1998. sz.)