adozona.hu
BH 1998.11.556
BH 1998.11.556
I. A munkavállaló rendkívüli felmondása a munkaviszonyt a munkáltató hozzájárulása nélkül megszünteti. II. Ha a munkáltató a rendkívüli felmondás indokát nem fogadja el, illetőleg annak jogszerűségét más okból vitatja, a rendkívüli felmondáshoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazása iránt a munkavállalónak kell keresetet indítania. A rendkívüli felmondás jogszerűségének bizonyítása a munkavállalót terheli [Mt. 96. § (1)-(6) bek., Pp. 164. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. szeptember hó 27. napjától állt az alperes alkalmazásában, ezt megelőzően az alperes jogelődjénél dolgozott. Az alperessel kötött munkaszerződés szerint a felvásárlás megszervezését végzi az egész ország területén, a személyi alapbére 45.000,-Ft. A felek a munkaszerződést 1995 februárjában módosították: a felperes személyi alapbére 12.200,-Ft-ra csökkent, de ezzel egy időben megállapodtak, hogy a nyúlfelvásárlásért a felperest milyen feltételekkel illeti meg a kilónként 25,-F...
BH 1998.11.556 I. A munkavállaló rendkívüli felmondása a munkaviszonyt a munkáltató hozzájárulása nélkül megszünteti.
II. Ha a munkáltató a rendkívüli felmondás indokát nem fogadja el, illetőleg annak jogszerűségét más okból vitatja, a rendkívüli felmondáshoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazása iránt a munkavállalónak kell keresetet indítania. A rendkívüli felmondás jogszerűségének bizonyítása a munkavállalót terheli [Mt. 96. § (1)-(6) bek., Pp. 164. § (1) bek.].
A felperes 1993. szeptember hó 27. napjától állt az alperes alkalmazásában, ezt megelőzően az alperes jogelődjénél dolgozott. Az alperessel kötött munkaszerződés szerint a felvásárlás megszervezését végzi az egész ország területén, a személyi alapbére 45.000,-Ft. A felek a munkaszerződést 1995 februárjában módosították: a felperes személyi alapbére 12.200,-Ft-ra csökkent, de ezzel egy időben megállapodtak, hogy a nyúlfelvásárlásért a felperest milyen feltételekkel illeti meg a kilónként 25,-Ft vételár, amiből a munkaszerződésben szereplő bért és annak közterhét le kell vonni.A felperes 1995. április 21. napján rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát, mert az alperes a heti előleget nem biztosította, ezzel a munkaköri kötelességének teljesítését megakadályozta.
A felek egyeztettek, de mivel az alperes nem ismerte el a rendkívüli felmondás indokát, a felperes keresetet indított a felmondási időre járó bér és a végkielégítés megfizetése iránt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Álláspontja szerint a felek a munkaszerződés módosításakor megbízási szerződést kötöttek, az előleget ennek alapján kellett fizetni, ezért annak elmulasztása nem lehet rendkívüli felmondás alapja.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság a végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és a munkaügyi bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A megyei bíróság szerint a felek 1995. évi megállapodását, annak ellenére, hogy az megbízási, vállalkozási elemeket is tartalmaz, a munkaszerződés módosításának, kiegészítésének kell tekinteni. A felperes rendkívüli felmondása joghatályossá vált, mert az alperes az egyeztetést követően nem indított keresetet. A felperes ennek megfelelően jogszerűen igényli az Mt. 96. §-ának (6) bekezdése alapján őt megillető összegeket. Ennek mértékét az egységesen értékelendő jogviszonyban elért átlagkereset alapján kell az új eljárásban kiszámítani.
Az új eljárásban a munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 118.599,-Ft végkielégítés, 98.835,-Ft felmondási időre járó bér és 9.972,-Ft elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezett. A felperes a jutalékának beszámításával kérte a marasztalás összegének felemelését, az alperes pedig a kereset elutasítását.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és a marasztalás összegét 467.943,-Ft-ra felemelte, mert a jutalék figyelembevételével magasabb volt a felperes havi átlagkeresete.
Az alperes fellebbezésével kapcsolatban a korábbi jogerős végzésének indokaira utalt.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ismételten arra hivatkozott, hogy a felek között két jogviszony állt fenn, ezért az összegszerűség tekintetében sem kezelhetők együtt. A felperes rendkívüli felmondásával szemben nem kellett keresetet indítani, a jogszerűség bizonyítása a felperest terhelte. Ezt azonban a megyei bíróság téves álláspontja miatt az új eljárásban nem vizsgálták.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy a munkaszerződés módosításakor kötött megállapodást nem lehet a felek között létrejött külön jogviszonynak tekinteni. A megállapodás célja - többek között - az volt, hogy az alperesnek csak a minimálbérnek megfelelő összegű munkabér után kelljen közterheket fizetnie, noha a felperes munkaköri feladatai nem változtak. Az alperes érvelését elfogadva meg sem lehet állapítani, hogy a felperesnek milyen munkát kellett a munkaviszonyában a kikötött minimálbérért végeznie, mivel a tényleges munkaköri feladatait a megállapodás tartalmazta.
Tévedett azonban a megyei bíróság, amikor a felperes rendkívüli felmondása jogszerűségének vizsgálatát az alperes keresetindításának hiányában szükségtelennek tartotta, és kizárólag az Mt. korábban hatályos 96. §-ának (6)bekezdésében megjelölt juttatások kiszámítására korlátozta a pert.
Az Mt. 96. §-ának (6) bekezdésében meghatározott jogkövetkezmények akkor terhelik a munkáltatót, ha elfogadja a munkavállaló rendkívüli felmondását, ideértve az indok megalapozottságát. Ha a munkáltató a közölt indokot nem tartja olyannak, amely megfelel az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglaltaknak, illetőleg annak jogszerűségét más okból - például a jogvesztő határidő megszegésére hivatkozással - tagadja, a munkavállaló munkaviszonya azonnali hatállyal megszűnik, de a megszűnés jogcíme csak akkor az Mt. 96. §-a, ha a rendkívüli felmondás jogszerűségét a bíróság a munkavállaló által indított perben megállapította. Téves az az álláspont, hogy a munkáltatónak vitatnia kell a munkavállaló rendkívüli felmondásának jogszerűségét, különben minden további vizsgálat nélkül terhelik a munkavállaló rendkívüli felmondásának jogkövetkezményei.
A megyei bíróság téves álláspontja miatt az eljárt bíróságok az új eljárásban nem vizsgálták a felperes rendkívüli felmondásának jogszerűségét, emiatt mind az első-, mind a másodfokú ítélet megalapozatlan.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján a felek felülvizsgálati eljárási költségét, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét csak megállapította, annak viseléséről a pernyertességnek megfelelően az új eljárásban kell dönteni.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.417/1997. sz.)