adozona.hu
BH 1998.10.509
BH 1998.10.509
A kereskedelemben kötelezően elvégzendő és a befejező munkák ellátásáért ellenérték (túlmunkadíj) illeti meg a munkavállalót, amennyiben azokat csak a rendes munkaidején kívül tudja elvégezni. Az, hogy a kereskedelemben általános a nyitvatartási időn kívüli munkavégzés, a munka díjazásának kötelezettségét nem érinti [1992. évi XXII. törvény 103. §, 126-129. §, 147. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes hajdúszoboszlói 12. számú Diszkont Áruházának volt a vezetője. Az áruház hétfőtől péntekig reggel 8 órától 17 óráig, szombaton 8 órától 11 óráig volt nyitva. Az alperes 1995. július 7. napjával az áruházat a forgalom csökkenése miatt bezárta, később a felperes munkaviszonya megszűnt.
A felperes módosított keresetében a naponta teljesített másfél óra túlmunkája ellenértékeként 470 730 Ft, átlagkereset-különbözetként 151 587 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
...
BH 1998.10.509 A kereskedelemben kötelezően elvégzendő és a befejező munkák ellátásáért ellenérték (túlmunkadíj) illeti meg a munkavállalót, amennyiben azokat csak a rendes munkaidején kívül tudja elvégezni. Az, hogy a kereskedelemben általános a nyitvatartási időn kívüli munkavégzés, a munka díjazásának kötelezettségét nem érinti [1992. évi XXII. törvény 103. §, 126-129. §, 147. § (1) bek.].
A felperes az alperes hajdúszoboszlói 12. számú Diszkont Áruházának volt a vezetője. Az áruház hétfőtől péntekig reggel 8 órától 17 óráig, szombaton 8 órától 11 óráig volt nyitva. Az alperes 1995. július 7. napjával az áruházat a forgalom csökkenése miatt bezárta, később a felperes munkaviszonya megszűnt.A felperes módosított keresetében a naponta teljesített másfél óra túlmunkája ellenértékeként 470 730 Ft, átlagkereset-különbözetként 151 587 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a kereset szerint marasztalta az alperest. A felperes vezetői tudták, hogy az áruház nyitásával és zárásával kapcsolatos feladatok ellátása, valamint a bevétel feladása miatt a felperesnek a rendes munkaidejét meghaladóan kell munkát végeznie. A létszám alakulása, valamint az állandó szombati nyitva tartás miatt a felperes a heti két pihenőnapját sem kapta meg. A vezetők az alperes más egységeiben is rendszeresen végeztek túlmunkát, az alperes azonban az anyagi nehézségei miatt az ellenértéket nem tudta kifizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, mert ha a munkavállaló a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat csak a munkaidején túl tudja elvégezni, a túlmunkára vonatkozó szabályok szerint ellenérték illeti meg.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy a felperes az általa vezetett jelenléti ívek alapján állította össze a túlóráit, annak helyességét senki sem vizsgálta. A felpereshez hasonlóan sok száz boltvezető a nyitvatartási idő előtt, majd zárás után elvégzi a szükséges teendőket. A túlmunkát, mint rendkívüli, kivételes munkavégzést sem szóban, sem írásban nem rendelte el az alperes, a nyitvatartási idő meghatározása ilyen utasításnak nem tekinthető. Ha a felperesek túlmunkát elrendeltek volna, azt természetben kellett volna megváltani. A felperesnek egyes időszakoktól eltekintve volt helyettese, a nyitvatartási időn belül is elvégezhette volna a teendőit, ezzel szemben magának túlmunkát rendelt el, ami nyilvánvalóan ellentétes az Mt. 126-129. §-aiban foglaltakkal. Ezek a rendelkezések az Mt.-nek a munkakörhöz kapcsolódó előkészítő és befejező munkákra vonatkozó 103. §-ának (2) bekezdésében foglaltakhoz képest speciális rendelkezések, az általános rendelkezés alkalmazását kizárják.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt-nek a munkavállaló munkavégzési kötelezettségére vonatkozó 103. §-a és a rendkívüli munkavégzést szabályozó 126-129. §-ai tekintetében fel sem merülhet az általános és a különös szabályok együttalkalmazásának tilalma: az előbbi rendelkezés a munkavégzési kötelezettség tartalmát, az ellátandó feladatokat szabja meg, az utóbbi a munkaidő mikénti teljesítését szabályozza. Helytállóan utalt arra a megyei bíróság, hogy a kötelezően elvégzendő előkészítő és befejező munkák ellátásáért ellenérték illeti meg a munkavállalót, amennyiben azokat csak a rendes munkaidején kívül tudja elvégezni. Az, hogy a kereskedelemben általános a nyitvatartási időn kívüli munkavégzés, a munka díjazásának kötelezettségét nem érinti.
A kollektív szerződés szerint az egyes egységek munkarendjét az alperes megfelelő vezetőjének kellett volna meghatároznia. Ilyen rendelkezés a felperes által vezetett áruház tekintetében nem volt, ellenben megkövetelték a nyitvatartási időnek megfelelő üzemelést. Az alperes vezetői tudták, hogy az adott létszám mellett, még ha a felperesnek általában volt is helyettese, a felperes a rá háruló munka miatt a rendes munkaidejét meghaladóan dolgozik. Peradat, hogy a felperes ezt többször kifogásolta, de az alperes ellenértéket nem tudott fizetni, ellenben elvárta, hogy az áruház működjön, a felperes az egység dolgozóinak biztosítsa a heti két pihenőnapot és a szabadságot. Mindezek arra utalnak, hogy az alperes ismerte a körülményeket, ennek ellenére sem a rendes munkaidőt meg nem haladó munkarend kialakítása érdekében nem intézkedett, sem az elvárt túlmunka ellenértékét nem fizette meg. A tanúvallomások alátámasztották, hogy a felperes milyen mértékű túlmunkát volt kénytelen végezni. A jelenléti ív adatainak helytállóságát nem vonták kétségbe, ezért az összegszerűségét tekintve sem megalapozatlan a jogerős ítélet.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes pervesztes lett, ezért meg kell térítenie a felperes felülvizsgálati költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.599/1997. sz.)