adozona.hu
BH 1998.10.498
BH 1998.10.498
A helyiség bérletére vonatkozó jogviszony folytatásának lehetősége az eredeti bérlő örököse részéről [Ptk. 1. § (2) bek., 7. § (1) bek., 1990. évi V. tv. 13. § (2) bek., 1993. évi LXXVIII. tv. 16. § (3) bek., 36. § (1) bek., 40. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes néhai Sz. Gy. jogutódjaként 1995. február 14-én keresetet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy a felperes, mint bérlő és az alperes, mint bérbeadó között határozatlan időre fennálló helyiségbérleti jogviszony a bérbeadó alperes részéről történt 1994. december 15-i felmondás folytán 1995. december 15. napjáig fennállt. Kérte az alperes kötelezését, hogy biztosítsa a felperes részére a felmondási idő végéig a bérlemény zavartalan birtoklását. A felperes a jelen perhez tört...
BH 1998.10.498 A helyiség bérletére vonatkozó jogviszony folytatásának lehetősége az eredeti bérlő örököse részéről [Ptk. 1. § (2) bek., 7. § (1) bek., 1990. évi V. tv. 13. § (2) bek., 1993. évi LXXVIII. tv. 16. § (3) bek., 36. § (1) bek., 40. § (1) bek.].
A felperes néhai Sz. Gy. jogutódjaként 1995. február 14-én keresetet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy a felperes, mint bérlő és az alperes, mint bérbeadó között határozatlan időre fennálló helyiségbérleti jogviszony a bérbeadó alperes részéről történt 1994. december 15-i felmondás folytán 1995. december 15. napjáig fennállt. Kérte az alperes kötelezését, hogy biztosítsa a felperes részére a felmondási idő végéig a bérlemény zavartalan birtoklását. A felperes a jelen perhez történt egyesítése folytán a 11/F/1. alatt keresetét módosította: kérte annak a megállapítását, hogy az alperessel kötött helyiségbérleti szerződés alapján a bérleti jogviszonya 1995. március 1. napján fennállt, és a bérletet az alperes jogellenes magatartása miatt kényszerült elhagyni. A bérlemény kényszerű elhagyása következtében keletkezett, részletesen, tételesen megjelölt kárigényét is érvényesítette.Az alperes a jogalap hiánya miatt a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a felperes a bérlemény tekintetében jogutódja lenne néhai édesapjának. Ezt arra alapította, hogy a felperes nem örökösként folytatta a perbeli bérleményre vonatkozó bérleti jogviszonyát, hanem önálló vállalkozói igazolványt váltott ki. Állította, hogy ezáltal a perbeli helyiségre a bérleti jogviszonya nem jött létre. Tagadta, hogy a perbeli üzlethelyiség átalakításának megkezdésekor jogellenesen járt el. Közölte, hogy korábbiakban több esetben is felszólította a felperes édesapját az átalakítási munkák tűrésére.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a peres felek között a Z.-n, B. M. u. 58. szám alatti helyiségre a bérleti jogviszony 1996. augusztus 15. napjáig fennállt. Megállapította, hogy a felperes által bérelt, Z.-n, B. M. u. 58. szám alatti üzlethelyiségben tárolt áruk megromlásából, törésből keletkezett károkért az alperes felelőssége - a vagyonvédelmi rendszerben bekövetkezett károk kivételével - fennáll. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes vállalkozói jogviszonyát illetően is jogutóda néhai édesapjának. Ennélfogva a perbeli bérleti jogviszonyra a bérlői jogosultsága 1996. augusztus 15-ig folytatódott. Tényként szögezte le, hogy az alperes a bérleti jogviszony fennállása alatt megkezdett építési munkákat jogellenesen végezte, amellyel okozati összefüggésben a felperest kár érte, azt a kárt az alperes köteles megtéríteni. A távbeszélő-használattal összefüggő biztonsági berendezés tekintetében az alperes kárfelelősségét nem találta megállapíthatónak. Elfogadta az alperes azon védekezését, hogy a telefonra szerelt riasztóberendezésről nem tudott, amelynek következtében az ezzel összefüggő kár megtérítésére az alperest nem találta kötelezhetőnek.
Az elsőfokú közbenső ítélet ellen a felperes és az alperes egyaránt fellebbezést nyújtottak be. Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú közbenső ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és a bérleti jogviszony fennállásának "végső időpontját" 1995. december 15-re módosította. Mellőzte annak megállapítását, hogy az alperes kártérítési felelőssége a vagyonvédelmi rendszerben bekövetkezett károk kivételével állnak fenn. Egyebekben az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a per tárgyát érintő üzlethelyiség átalakítása 1996 júniusában befejeződött. Hivatkozott az alperes által az elsőfokú bíróságon benyújtott keresetre, amelyet az alperes elállása folytán a városi bíróság megszüntetett. A másodfokú bíróság helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság azon ténymegállapítását, hogy a felperes a perbeli bérleményre vonatkozóan is jogutódja az elhunyt édesapjának. Az alperes jogutódlással kapcsolatos kifogását csupán formainak tekintette. Tényként szögezte le, hogy a lakások és helyiségek bérletéről szóló, módosított 1993. évi LXXVIII. tv. (továbbiakban: Lt.) 39. §-ának b) pontja szerint a vállalkozói igazolvány visszaadásával szűnt volna meg a bérleti szerződés, amelyre azonban a haláleset miatt a bérlő életében nem kerülhetett sor. Tévesnek találta az elsőfokú bíróság által megállapított időpontot a bérleti jogviszony tartamára. Kiemelte, hogy az alperes egyoldalúan és önhatalmúlag - még a bérleti jogviszony megszűnése előtt - megfosztotta a felperest a bérlemény használatától. Ebből arra következtetett, hogy az alperes hibásan teljesített, tehát szerződést szegett, ezért a Ptk. 310. §-a, valamint 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése figyelembevételével a felperest a kártérítés megilleti. Úgy ítélte meg, hogy a vagyonvédelmi rendszerben bekövetkezett károk tekintetében további bizonyítás szükséges, ezért a másodfokú bíróság e tekintetben az elsőfokú közbenső ítélet megállapítását mellőzte.
Az alperes a jogerős közbenső ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt. Indítványozta annak "megváltoztatását" és "annak megállapítását, hogy a bérleti jogviszony fennállásának végső időpontja 1995. május 2.", továbbá, hogy a felperes által az alperestől bérelt, Z.-n, B. M. u. 58. szám alatti helyiségben lévő áruk megromlásából, töréséből keletkezett károkért felelőssége nem áll fenn. A támadott jogerős ítéletet jogszabálysértőnek állította. Igénye alapjául hivatkozott az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. tv. 4. §-ának (1) bekezdésében, 8. §-ának (1) bekezdésében, valamint 13. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. Tagadta, hogy a jogerős ítéletben megállapítottak szerint az 1990. évi V. tv. 13. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételeket a felperes teljesítette. Hangsúlyozta, hogy a felperes saját jogán váltotta ki vállalkozói igazolványát, nem mint a perbeli bérlemény bérlőjének örököse. Hivatkozott a polgármesteri hivatal F/4. alatt csatolt nyilatkozatára, valamint az Lt. 23. §-a (1) bekezdésének d) pontjára. Állította, hogy a perbeli bérleti jogviszony Sz. Gy. bérlő 1995. május 2-án bekövetkezett halálával megszűnt, azt a felperes nem folytathatta. Megismételte azon korábbi álláspontját, hogy nem járt el jogellenesen, mert az Lt. 36. §-ának (1), valamint 16. §-ának (3) bekezdése szerint a bérlő köteles tűrni az épület karbantartásával, felújításával kapcsolatos munkálatokat. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmét elkerülte, a néhai Sz. Gy. bérlővel szemben 1995. február 16-án indított per, amely a perbeli helyiség bővítési, felújítási munkálatainak tűrésére irányult, s amely keresettől csupán Sz. Gy. halálára tekintettel állt el.
A jogerős közbenső ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság elfogadta a két fokon eljárt bíróságok közbenső ítéletében elfoglalt jogi álláspontot a felperes jogutódi minőségét és az alperes kártérítési felelősségét illetően. A felperes a perbeli üzletben ugyanazt a tevékenységet folytatta, mint néhai édesapja. Önmagában az a tény, hogy ennek jogtechnikai megoldása nem a néhai bérlő vállalkozói jogviszonyának formális folytatására vonatkozott, még nem jogosította fel az alperest a bérleti jogviszony fennállásának el nem ismerésére.
A Ptk. 1. §-ának (2) bekezdése értelmében a törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni. Ennek megfelelően az Lt. 40. §-ának (1) bekezdése biztosítja a vállalkozó természetes jogutódjának a helyiségbérleti jogviszony folytatását, ha az az 1990. évi V. tv. 13. §-ának (2) bekezdésében meghatározott személy. Ennélfogva a perbeli felperest is megillette ez a jog, függetlenül attól, hogy ezt a tevékenységet édesapja halálát követően önálló vállalkozói igazolvánnyal folytatta. Az alperest, mint bérbeadót az Lt. általa is hivatkozott 36. §-ának (1), és 16. §-ának (3) bekezdése alapján kétségtelenül megillették az épület bővítésével, korszerűsítésével kapcsolatos jogok. Ezért helyesen járt el akkor, midőn e joga érvényesítését bírói úton próbálta a jogelőddel szemben kikényszeríteni. Tévedett viszont, amikor ezt a pert a jogutód (jelen per felperese) perbe vonásával nem folytatta. Ezáltal a még fennálló bérleti jogviszony alatt tilos önhatalommal élt a felperessel szemben, s ezzel okozati összefüggésben a felperes károsodását okozta. Az alperes tehát nem a tőle elvárható módon járt el, amikor figyelmen kívül hagyta a Ptk. 7. §-ának (1) bekezdésében írt követelményt, amely szerint a törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha a törvény másként nem rendelkezik - bírósági útra tartozik.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a fent kifejtett indokok miatt az alperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta, ezért a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv.IV.31.957/1997. sz.)