adozona.hu
BH 1998.10.496
BH 1998.10.496
A kárveszélyviselés tekintetében eltérő jogszabály alkalmazása az ún. pénzügyi lízingszerződés, illetőleg a bérleti szerződés lehetetlenülése esetén [1991. évi XXXIV. tv. 26. § (1)-(3) bek., 29/A. § (3) bek., 1991. évi LXIX. tv. 3. § (1) bek. c) pont, 1995. évi XLVIII. tv. 27. § (3) bek., Ptk. 312. § (1) bek., 319. § (2) bek., 321. § (1) bek., 376. § (4) bek., 430. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes 1994. május 26-án 30 db Pajazzó 4000 típusú elektronikus automata ügyességi játékgépnek minősülő berendezésre lízingszerződést kötöttek. A szerződést 1994. október 4-én akként módosították, hogy a korábban 18 hónapban megállapított futamidőt 26 hónapra emelték, ennek megfelelően az I. r. alperes által fizetendő lízingdíjat áfával együtt havi 737.676,-Ft-ban határozták meg, melynek kifizetéséért a II. r. alperes készfizető kezességet...
BH 1998.10.496 A kárveszélyviselés tekintetében eltérő jogszabály alkalmazása az ún. pénzügyi lízingszerződés, illetőleg a bérleti szerződés lehetetlenülése esetén [1991. évi XXXIV. tv. 26. § (1)-(3) bek., 29/A. § (3) bek., 1991. évi LXIX. tv. 3. § (1) bek. c) pont, 1995. évi XLVIII. tv. 27. § (3) bek., Ptk. 312. § (1) bek., 319. § (2) bek., 321. § (1) bek., 376. § (4) bek., 430. §].
Az irányadó tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes 1994. május 26-án 30 db Pajazzó 4000 típusú elektronikus automata ügyességi játékgépnek minősülő berendezésre lízingszerződést kötöttek. A szerződést 1994. október 4-én akként módosították, hogy a korábban 18 hónapban megállapított futamidőt 26 hónapra emelték, ennek megfelelően az I. r. alperes által fizetendő lízingdíjat áfával együtt havi 737.676,-Ft-ban határozták meg, melynek kifizetéséért a II. r. alperes készfizető kezességet vállalt. A gépeket a szállítónál az I. r. alperes választotta ki, a lízingszerződés megkötését követően azokat a felperes megvásárolta, a vételárukat kiegyenlítette, és a berendezéseket az I. r. alperes használatába adta. Az I. r. alperes az első 11 hónapra eső lízingdíjat rendben megfizette.A szerencsejátékokról szóló 1995. évi XLVIII. tv. 1995. június 30-án lépett hatályba. Az új törvényi szabályozás szerint a lízing tárgyát képező berendezések pénznyerő automatának minősülnek. A törvény 26. §-ának (3) bekezdése szerint pénznyerő automata csak játékkaszinóban vagy kizárólag e célból alapított gazdasági társaság által - játékteremben - üzemeltethető, az I. r. alperes mint egyéni vállalkozó tehát pénznyerő automaták üzemeltetésére nem volt jogosult. A gépek átalakítás nélkül egyébként sem voltak üzemeltethetők. Az I. r. alperesnek a lízing tárgyát képező játékgépek átalakításával kapcsolatban gépenként 153.000,-Ft költsége merült volna fel. A felperes és az I. r. alperes között 1995. július 1. napját követően a gépek átalakításával, illetőleg működtetésével kapcsolatosan nézeteltérés támadt. Az I. r. alperes az 1995. június hónapban, valamint az azt követő időpontban esedékes havi lízingdíjakat nem fizette meg, ezért a felperes - előzetes felszólítást követően - a lízingszerződést 1995. december 17-én azonnali hatállyal felmondta és kérte a játékautomaták visszaszállítását. Az I. r. alperes a berendezéseket nem szállította vissza, ezért a felperes módosított keresetében egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket a már lejárt és a szerződés szerint még esedékes, összesen 8.519.454,-Ft lízingdíj, ennek 1995. augusztus 31-től a kifizetés napjáig járó - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő - késedelmi kamata, valamint a perrel felmerült költségek megfizetésére.
Az I. r. alperes - jogi lehetetlenülésre hivatkozással - a kereset elutasítását kérte. Az I. r. alperes viszontkeresetet is támasztott. Ebben kérte a szerződésnek - a Ptk. 241. §-a alapján - a bíróság által történő módosítását akként, hogy a használati díj összegét gépenként és havonként a bíróság 10.000,-Ft-ban - vagyis 11 hónapra összesen 3.300.000,-Ft-ban - határozza meg, és kötelezze a felperest az ezt meghaladóan általa már kifizetett lízingdíjak megfizetésére. Ez esetben vállalta, hogy a perbeli játékgépeket a felperes részére kiadja. A II. r. alperes a kezességvállalásából eredő kötelezettségét elismerte, ugyanakkor a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy az I. r. alperes a szerződésből folyó kötelezettségeinek eleget tett, ezért a felperes a szerződés felmondását visszaélésszerűen gyakorolta.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
Az Sz.-i Városi Bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 8.519.454,-Ft tőkét, ennek 1995. augusztus 31-től a kifizetés napjáig járó - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő - késedelmi kamatát, valamint 681.170,-Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság a viszontkeresetet elutasította. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a lízingszerződésben az I. r. alperes valójában a berendezések vételárának részletekben történő megfizetését vállalta. A Ptk. 376. §-ának (1) bekezdése értelmében a felek megállapodhatnak a vételár meghatározott részletekben történő kifizetésében, a (2) bekezdés szerint viszont az eladó írásban kikötheti az elállás, illetőleg a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát arra az esetre, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg, ezért az 1995. július hónapra és az azt követően esedékes lízingdíjak meg nem fizetése miatt a felperes jogszerűen élt az azonnali hatályú felmondás lehetőségével.
Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a szerződés jogi lehetetlenülése nem következett be a szerencsejáték-törvény módosításával. Az I. r. alperesnek ugyanis lett volna lehetősége olyan gazdasági társaságot létrehozni, amely legálisan működtethette volna a pénznyerő automatákat. Nem fogadta el az I. r. alperes előadását a vonatkozásban sem, hogy a lehetetlenülés azért következett be, mert a felperes az átalakítás költségeit nem vállalta. Álláspontja szerint az üzemeltetéshez szükséges módosításokat az üzemeltetést végző I. r. alperesnek kellett elvégeznie. Csupán utalt rá az elsőfokú bíróság, hogy a Ptk. 376. §-ának (4) bekezdése szerint a vevőnek átadott dolog elpusztulásának vagy értékcsökkenésének a veszélyét a tulajdonjog fenntartása esetében is a vevőnek kell viselnie, ezért az alperes akkor is köteles a még fennálló lízingdíjakat kifizetni, ha a gépek a jogszabályváltozás következtében nem üzemeltethetők. Ehhez képest az I. r. alperest mint főadóst, a II. r. alperest pedig mint készfizető kezest marasztalta.
A másodfokú bíróság az alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 300.000,-Ft, a II. r. alperesnek pedig 611.000,-Ft másodfokú perköltséget. Kifejtette, hogy a perbeli gépek a lízingszerződés megkötése időpontjában ügyességi játékgépeknek minősültek, és mint ilyenek nem tartoztak a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény hatálya alá. Azokat az I. r. alperes korábban, mint egyéni vállalkozó üzemeltethette. A szerencsejáték szervezéséről szóló törvénynek 1995. június 30. napján történt módosulása folytán azonban az I. r. alperes az üzemeltetési jogosultságát elvesztette, emiatt a szerződés jogi okból lehetetlenült [Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése]. A teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, ezért a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés megszűnt, a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése értelmében tehát a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A felperes ezért - 1995. június 30. napját követően - lízingdíjra a szerződés megszűnése folytán már nem tarthatott igényt. Igényt tarthatna a lízing tárgyát képező gépek kiadására, erre irányuló kereseti kérelem hiányában azonban a megyei bíróság döntést nem hozott.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. A perbeli jogvita elbírálásánál a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdésében foglaltak nem kerülhetnek alkalmazásra. A jogi lehetetlenülés csak az esetben következhetett volna be,ha az I. r. alperesnek egyáltalán nem lett volna semmiféle lehetősége a törvény módosítását követően a gépek üzemeltetésére. Az I. r. alperesnek azonban az üzemeltetési lehetősége fennmaradt, csupán ki kellett volna alakítani annak a törvényben írt körülményeit, és el kellett volna végeznie a gépek átalakítását.
Utalt rá, hogy amennyiben a lehetetlenülésre vonatkozó szabályok mégis alkalmazásra kerülnének, úgy azt kell megállapítani, hogy az az I. r. alperes mulasztásának következménye. Az I. r. alperes már csak a lízingszerződés felmondását követően közölte, hogy az átalakítás költségeit nem áll módjában finanszíroznia, de még e levélben sem jelezte kifejezetten, hogy a szerződést lehetetlenültnek tartja. Arról, hogy a jogszabályban írt feltételeket nem tudja teljesíteni, a felperest értesítenie kellett volna. Tekintve, hogy az I. r. alperes ilyen értesítést nem küldött, az ebből eredő kárért felelősséggel tartozik. A kártérítési felelősség mértéke az elmaradt lízingdíj mindaddig, míg az I. r. alperes a lízingtárgyakat vissza nem szolgáltatja, illetőleg amíg az elmaradt lízingdíjak nem kerülnek kifizetésre.
A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az alperesi viszontkereset alapján saját hatáskörében vagy az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével elrendelte volna a szerződés bíróság által történő módosítása feltételeinek vizsgálatát. A perbeli esetben a felperes tevékenysége ún. pénzügyi lízing volt, azaz az I. r. alperes beruházását finanszírozta. Ez lényegében egy háromoldalú jogügylet volt. Ebben szerződő félként szerepel a gépek eladója, valamint a felperes mint vevő - egyidejűleg mint lízingbeadó - és az I. r. alperes lízingbevevő. E háromoldalú szerződés adásvételi szerződés része teljesedésbe ment, a lízingszerződés azonban - a háromoldalú szerződés másik oldala - még folyamatban van. Amennyiben a bíróság a lízingszerződés teljesítésének lehetetlenülését állapítja meg, a felperes sem az elmaradt lízingdíjat, sem pedig az általa befektetett vételárat nem kapja vissza.
Előadta a felperes azt is, hogy a másodfokú bíróság a lízingszerződés megszűnésének időpontját 1995. június 30-ban állapította meg. Az 1995. július 3-án kelt számla, amelyet az I. r. alperes már nem fizetett ki, az előző hónap június 2-ától július 1-jéig terjedő időre szóló lízingdíjat tartalmazott. Ehhez képest az alperesek még akkor is kötelesek 1 havi lízingdíjat megfizetni, ha a lehetetlenülés egyébként 1995. június 30-án következett volna be. Tekintettel azonban arra, hogy az I. r. alperes csak az 1995. november 3-án kelt levelében utalt arra, hogy nem tud teljesíteni - a bejelentési kötelezettségének tehát késedelmesen tett eleget -, ezért 3.319.537,-Ft-ot az I. r. alperes abban a nem várt esetben is köteles megfizetni, ha a Legfelsőbb Bíróság nem értene egyet a felülvizsgálati kérelmében előadottakkal.
Kitért még a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperesek a fellebbezésükben a viszontkeresetüket fenntartották, és a Ptk. 226. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással kérték a szerződés módosítását akként, hogy a bíróság a lízingdíj összegét havi 1000,-Ft-ban állapítsa meg. Álláspontja szerint a bíróságnak a szerződés módosítására a Ptk. 226. §-ának (2) bekezdése alapján sem lett volna törvényes lehetősége.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos:
A másodfokú bíróság azért állapította meg a lízingszerződésnek a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése szerinti lehetetlenülését, mert az I. r. alperes a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvénynek az 1995. évi XLVIII. törvénnyel történt módosítása következtében 1995. július 1-jétől kezdődő hatállyal elveszítette a lízing tárgyát képező játékgépek üzemeltetésének lehetőségét. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően alkalmazta a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Helyes alkalmazásával azt kell vizsgálni, hogy a feleket a szerződés alapján milyen kötelezettségek terhelték, és az egyes kötelezettségek teljesítése mennyiben történt meg a körülmények megváltozásának időpontjáig.
A másodfokú bíróság a perbeli esetben a lízingszerződés lehetetlenülését állapította meg. A gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéses kapcsolataiban kialakult a Ptk.-ban nevesített szerződésként nem szabályozott szerződésfajta, az ún. lízingszerződés, amelynek a gazdasági életben két fő fajtája honosodott meg, nevezetesen a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 3. §-a (1) bekezdésének c) pontjában leírt ún. pénzügyi lízing, valamint az 1991. évi LXXXVI. törvény 3. §-a 1. pontjában meghatározott ún. operatív vagy közvetlen lízing. A pénzügyi lízing jellemző sajátossága, hogy a lízingbeadó a lízing tárgyának beszerzéséhez nyújt fedezetet, gyakorlatilag közötte és a lízingbevevő között egy hitelezési jogviszony keletkezik. A lízingbe adó az általa nyújtott hitelből megvásárolt dolgot adja bérbe a lízingbevevőnek a szerződésben kikötött feltételek mellett oly módon, hogy a bérleti idő lejártával lehetőséget ad a használatba adott dolog maradványértéken történő megvásárlására. Ebben a lízingkonstrukcióban terjedt el az a gyakorlat, hogy a szállítási vagy adásvételi szerződésből eredő jogait a lízingbeadó a lízingbevevőre ruházza.
A perbeli esetben megállapítható, hogy a felek között ún. pénzügyi lízingszerződés jött létre. Az I. r. alperesnek nem volt kellő anyagi fedezete arra, hogy az általa kiválasztott játékautomatákat megvásárolja. A szerződés 1.2 pontja szerint a lízingbeadó arra vállalt kötelezettséget, hogy az alperes által megjelölt berendezést megvásárolja, és az alperes használatába adja. A pénzügyi lízing a lízingbevevő vonatkozásában hitelfelvételt jelent, a szállítónak a lízingbeadó fizeti ki a vételárat, a lízingdíjak a hitel és kamatai törlesztésére szolgálnak. A felperes részéről a gépek tulajdonjogának fenntartása valójában a hitelszerződés biztosítására szolgált. Pénzügyi lízing esetén a lízingbeadó nem a saját szükségletének kielégítése végett szerzi be a lízing tárgyát, hanem a lízingbevevő igényei szerint azzal, hogy az a lízingidőszak végén a lízingbevevő tulajdonába fog kerülni. E szerződéstípus sajátosságából fakad, hogy a lízing időtartama alatt a kárveszély nem a lízingbeadót, hanem a lízingbevevőt terheli. Így rendelkeztek a felek a szerződés 3/7. és 4/2. pontjában, melyben kikötötték, hogy a kárveszélyt a lízing időtartama alatt a lízingbevevő viseli, azaz őt a lízingdíj-fizetési kötelezettség akkor is terheli, ha a lízing tárgyait rajta kívülálló okokból nem tudja használni, ha hibás teljesítés történt, vagy ha a lízing tárgya megsemmisül. A kereskedelmi életben kialakult pénzügyi lízing tehát a kárveszélyviselés tekintetében lényegesen eltér a bérleti szerződéstől. Ez utóbbi esetben ha a bérlő a dolgot rajta kívülálló okból nem használhatja, bér nem jár (Ptk. 428. §), és a bérlet megszűnik, ha a dolog elpusztul (Ptk. 430. §); a felek tehát további szolgáltatással egymásnak nem tartoznak. Pénzügyi lízing esetén viszont - arra tekintettel, hogy a lízingbeadó részéről ténylegesen hitelnyújtás történik - a dolog elpusztulásának vagy értékcsökkenésének a veszélyét - akárcsak a Ptk. 376. §-ának (4) bekezdése szerint - a lízingbevevő viseli. Mindebből az következik, hogy mindazok a gazdasági érdekbeli vagy jogi változások, amelyek a szerződés megkötése után következnek be, a lízingbevevő terhére esnek, tehát díjfizetési kötelezettségét nem érintik, minthogy a felperes részéről - hitelnyújtása mellett - a gépek beszerzése és használatba adása megtörtént, és a felek a kárveszély viseléséről is rendelkeztek.
Az alperes a lízingszerződést súlyosan megszegte azzal, hogy 1995. június 1-jét követően az egyes lízingdíjrészletek kifizetését beszüntette. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el az I. r. alperesnek arra történő hivatkozását, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosításával 1995. július 1-jétől kezdődően az üzemeltetési lehetősége megszűnt. A felek között nem képezte vita tárgyát, hogy az 1991. évi XXXIV. törvény 26. §-a (1)-(3) bekezdésének módosításával a perbeli játékgépek pénznyerő automatának minősültek, és azok csak a törvény 26. §-a (3) bekezdésének megfelelően kialakított körülmények között és csak az átalakítást követően voltak üzemeltethetőek. Az 1991. évi XXXIV. törvény 29/A. §-ának (3) bekezdése szerint az üzemeltető nyilvántartás céljából köteles a Szerencsejáték Felügyelethez bejelenteni az általa működtetni kívánt játékautomatát. A játékautomata a bejelentési kötelezettség megfelelő teljesítése nélkül nem üzemeltethető. A perbeli játékgépek a jogszabály módosulásakor, 1995. július 1-jén már üzemelő berendezések voltak, ezért a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása tárgyában kiadott 1995. évi XLVIII. tv. 27. §-ának (3) bekezdése szerint az I. r. alperesnek, mint üzemeltetőnek a bejelentési kötelezettségét 1995. december 31-ig kellett teljesíteni, ez időpontig a gépek üzemeltetésére a korábbi feltételek mellett törvényes lehetősége volt. Eddig az időpontig a lízingszerződés lehetetlenülése nyilvánvalóan nem következett be, a lehetetlenülésből eredő veszteséget egyébként is az alperesnek kellett viselnie. Az I. r. alperes azonban a lízingdíj-fizetési kötelezettségének már 1995. június 1-jétől kezdődően nem tett eleget, ezért a felperes 1995. december 17-én kellő alappal mondta fel azonnali hatállyal a lízingszerződést. Az azonnali hatályú felmondással a szerződés a Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése szerint megszűnt. A megszűnés időpontjáig a felperes a szerződés szerint járó és az alperes által ki nem fizetett lízingdíjakra igényt támaszthat. A perbeli lízingszerződésnek a bíróság által a Ptk. 241. §-a alapján történő módosítására a szerződés megszűnéséig nem volt kellő jogi alap, a szerződés megszűnése után pedig az a bíróság által nem módosítható. Az I. r. alperes ehhez képest a szerződésben megállapított összegben köteles a felperesnek az 1995. október 17-ig felgyülemlett és ki nem fizetett 3.319.542,-Ft lízingdíjat megfizetni.
A lízingdíjak megfizetéséért a II. r. alperes készfizető kezességet vállalt, ezért a Ptk. 272. §-ának (1) bekezdése és 274. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a fenti összeg kifizetése alól a II. r. alperes mint készfizető kezes maga sem mentesülhet.
A fennmaradó 5.199.912,-Ft összegű keresettel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következőket állapította meg. A lízingszerződésből az állapítható meg, hogy a felek a szerződés felmondása esetére lehetőséget biztosítottak a felperesnek arra, hogy a lejárt és még ki nem fizetett lízingdíjakat egy összegben követelje az alperestől, ugyanakkor lehetőséget kapott arra is, hogy a lízing tárgyát képező gépeket elszállíthassa. Az a szerződéses kikötés, amelyben a lízingbeadót a még hátralévő lízingdíjak követelésére és egyidejűleg a lízing tárgyát képező gépek elszállítására jogosítja, ellentétes a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezésekkel, ezért az elszámolás tekintetében a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezések kerülnek alkalmazásra. Tekintve, hogy a lízingszerződés a felmondás időpontjában megszűnt, az I. r. alperest további lízingdíj-fizetési kötelezettség nem terheli. a felperes viszont a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése szerint igényt tarthat a szerződésszegéssel okozott kárai megtérítésére. Az alperesnek a szerződés megszűnésével egyidejűleg ki kellett volna adnia a lízing tárgyát képező gépeket, e kiadási kötelezettségének viszont nem tett eleget. Az eljárt bíróságoknak ezért azt vizsgálniuk kellett volna, hogy a gépek kiadásának elmaradásából a felperesnek milyen kára származott. Az eljárt bíróságok azonban - eltérő jogi álláspontjuk miatt - a fentieket nem vizsgálták.
Az iratokból megállapítható, hogy a II. r. alperes a perbeli lízingszerződésben írt lízingdíjak kifizetéséért vállalt készfizető kezességet, ezért az egyéb feltételek fennállása esetében is a kizárólag csak kártérítésként érvényesíthető 5.199.912,-Ft kifizetéséért felelősséggel nem tartozik.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján hozott részítéletében - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint - a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig részben megváltoztatta, és az I-II. r. alpereseket egyetemlegesen 3.319.542,-Ft-ban és kamataiban, 267.172,-Ft perköltségben marasztaló, valamint a viszontkeresetet elutasító részében - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében - helybenhagyta. A II. r. alperessel szemben a felperes által 5.199.912,-Ft és kamata megfizetése iránt előterjesztett keresetét - ugyanezen jogszabályhely alapján - elutasította. A feleket a felülvizsgálati kérelem részleges sikere alapján kötelezte a felmerült perköltség megfizetésére.
Az 5.199.912,-Ft és kamata tekintetében az elsőfokú bíróságnak az I. r. alperes marasztalását tartalmazó ítéleti rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a gépek kiadása elmulasztásából a felperesnek milyen kára származott. A kár összegszerűségét nyilvánvalóan befolyásolja, hogy a gépek 1995. december 31-ét követően csak átalakítással voltak üzemeltethetőek. A kártérítés összegszerűségének megállapításánál azt kell vizsgálni, hogy a felperes miként tudta volna a perbeli gépeket értékesíteni vagy további használatba adni és ennek elmaradásából milyen kára származott.
A megismételt eljárásban fel kell hívni a felperest részletes előkészítő irat benyújtására, és a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a bizonyítékai bejelentésére. Be kell szerezni az alperes védekezését, szükség esetén le kell folytatni a felek által felajánlott bizonyítást, mert csak ezt követően lehet megalapozottan állást foglalni a felperes további keresetét illetően.
(Legf. Bír. Gfv.I.31.135/1997. sz.)